2018-as év leltár

Az idei év legnagyobb szenzációja, hogy elkészült a házunk. Teljesen KÉSZ. Ezt 10 évvel ezelőtt és a legszebb álmomban sem gondoltam volna. Olyan, amit kitaláltunk, elterveztünk, megálmodtunk. A ház vásárlása után elkezdtünk egy "könyvecskét" , ebben képeket ragasztottunk, rövid szövegeket írtunk mellé. Igaza van annak(Zolinak:), aki azt mondja, hogy egy pénztemető. Jobban jártunk volna, ha veszünk egy földdarabot(a fővárosban már 10 évvel ezelőtt is ritkaságszámba ment a jó helyen lévő telek)
Több évig megtartottuk(kényszerből)a 60 éves hajópadlót, a cserépkályhát,a régi üveges fa ajtót.
Élvezzük, szeretjük, örülünk a háznak. Tele van egyéni megoldásokkal(Zoliban egy belsőépítész veszett el).
Kende elkezdte a másodikat, kedvet kapott a teniszhez. Ha úgy adódott, akkor jött velem edzésre, kezdetben labdaszedő volt, aztán átadtam az utolsó 15 percet neki, majd csoportos edzésre vittük. Jövőre talán egyéni órákat fog venni. A sulis akadályokat könnyen vette, rengeteg órája van: az alap óraszámokat megdobja a napi angol és a heti két hittan. Szívesen megy templomba, egy hangja nem volt az idei adventi hajnali(6-kor kezdődő)misén is részt vettünk. Túlestünk a fiús műtéten, amit egy ideje már halogattunk. Részt vett élete első ottalvós táborában. Ez azért is nagy szám, mert nem aludt még senkinél. Jövőre is megy:)
Vincével elkezdtük a GEM Klinikán az intenzív fejlesztést. Ezt anyagilag úgy tudjuk csak vállalni, hogy munkahelyet váltottam(két helyen vagyok most is, az egyik fizetésem automatikusan utalom át)
Rengeteget fejlődött, minden tekintetben. Két barátnője(csak lányokkal barátkozik:)van az oviban, akik sajnos elmennek suliba. Betörte a fejét, a legnagyobb káosz közepén(sittes zsákok, falbontás napján), a nyomát még mindig őrzi(szerintem élete végig fogja, mellette egy bárányhimlő nyom).
Nyaraltunk Gyenesdiáson, kifogtuk a nemfürdős hetet, ennek ellenére jobbnál-jobb programjaink voltak. Nyáron sokat voltunk Dédinél, barátoknál.

Korizás

Annyi szuper, ingyenes koripálya van a környékünkön, lehetne válogatni is, de mi hűek vagyunk a Müpa melletti kis, családias pályához.

Garantált a szuper zene, általában jazz.

Nincs tömeg, ami az amatőr korizóknak nem mellékes!Autodidakta módon tanulok/tam, jóval bátrabb vagyok, mint tavaly:)Biztonságban a korlát mellett érzem magam, ma egy tanuló korizó bennem tudott csak megkapaszkodni, szóltam, hogy nem vagyok egy biztos pont neki.

Olyan szép a környezet. Vincének kicsi lesz a cipőre szerelhető korcsolya, nehezen tudjuk rögzíteni. Kende két éve kapott újat, ami állítható hosszúságú. Kende szinte fut a jégen

, nem siklik, hanem fut, rohan. Előfordul, hogy esik, megvédi őt a vastag anorák. Vince két kör után szomjas, másik két kör után éhes.

Vele még nem felüdülés a korcsolyázás. Az oviban viszik a nagycsoportosokat, ő az első alkalommal ordított, többet nem próbálkoztak/unk.

Álomutazó

Szülinapi ajándékként jegyeket kapott Kendus az Álomutazóra. Legjobb ajándék az élményajándék, szerencsés gyerekek, mindenük megvan.
Black Friday keretében vettem meg a jegyeket, előtte nézegettem és borsos áruk volt. Az is megfordult a fejemben, hogy családi karácsonyi meglepetés lesz, itthon megnéztük az előzetest és Vince azt mondta, hogy ő nem akar jönni, mert félelmetes. Aznap, amikor mentünk persze meggondolta magát. Ebéd után elaltattam, Zoli maradt vele itthon sziesztázni. Kapunyitás az előadás előtt 1 órával volt, ismerős helyen letettem a kocsit és sétáltunk, ami jól esett a plusz 8 fokban a karácsonyi lakomák után. Ledöbbentem, amikor láttam a hosszú sort, a tömeget kordonnal választották el, kiírás segítette az érkezőket, hogy hova álljanak(előzőleg kaptam erről emailt). Rengetegen voltak, szerintem 95% telházzal ment. Olyan 25 percet álltunk a sorban, közben jöttek az előző előadás(11, 15, 19ó)nézői is. Kicsi a világ, rám köszönt egy szécsényi anyuka, nagyjából egykorúak vagyunk, kb. 20 évvel ezelőtt egy baráti társaságba jártunk.
Nagyon jó helyre szóltak a jegyeink, Kende is felismerte az előadás producerét, aki Unicef reklámokban szerepel. Árulták a bárányt, a mesemucial egyik arcát plüss, párna, hajráf formájában. Kende is szeretett volna, miután megtudtam, hogy mennyibe kerül, inkább a CD+DVD mellett döntöttem, amit még aznap este Vince végignézett itthon. Ezt vittük neki emlékbe és a kapott zászlót és a könyvjelzőket. A kocsiba is Álomutazó szól.

Fantasztikusan látványos volt az előadás, a zene fülbemászó, szeretem az előadókat(Falusi Mariann gyerekkorom óta nagy kedvenc, Radics Gigi földim, gyönyörű hangja van), a történet is egyedülálló, kedves. Modern vizuális effektek, megoldások vannak benne!A jelmezek ötletesek, színesek. Csak ajánlani tudom, jövőre elvisszük Vincét is!Nagyon-nagyon tetszett mindkettőnknek!

December 25. 26. 27.

Húgom

Ránk fért már a téli szünet, az utolsó hetekben teljesen kipurcantunk. Most olyan jó!Pihenünk, együtt vagyunk, nem kell sehová sietni, nem kell órára kelni, időre érkezni, időre indulni. Nyugisan, hosszan főzök, sokáig pizsamában vagyunk(előfordult, hogy délután is abban maradtunk), ebéd után ismét ágyba vonulunk és alszunk!De még mennyit:)Az édes semmittevés jól esik.

Itt már gyerekekkel

Több könyvet elolvastunk már, filmeket nézünk, színházasat játszunk. Vince megkérdezi minden nap, hogy alvás után hová megyünk és ki jön hozzánk. Most, hogy itthon vagyunk rendszeresek a csocsó versenyek, Kende profi, egyet pislantok és berúg egy gólt. Két felnőtt van egy gyerek ellen, akkor is ő nyer.
Megcsináltuk a házi feladatokat, még gyakorolni kell(ene), elsősorban angolt és tollbamondást.
Itt volt nálunk az összes tesóm:)Szám szerint 4!Nagyon vártuk őket, ritka, hogy együtt vagyunk(ketten Szlovákiában élnek)

Közös az apa

December 24

Karácsonyfát az utolsó napon szerezte be Zoli. Bevett szokás nálunk, hogy akkor megy, olcsóbb és jól tud alkudni:)Így is mindig formás, dundi fával állít haza. Jézuska hozza, éjjel díszítjük, csomagolunk ajándékokat.
Az ünnep első napján eltört egy karácsonyi gömb, kiömlött egy fél üveg gyerekpezsgő(második felmosás után is ragadt a papucsom)és egy kis actimel a komódra. Vince azóta sem tud betelni a karácsonyfa látványával, egyedi díszeket tesz az ágakra: radírgumi, karkötő, lufi, mikulás zokni. Az égősorra plusz egy karácsonyi led-es girland. Kendét nem hozza lázba. Ronitól kaptunk saját kezűleg készített díszeket.

Karácsony előtt néhány nappal kaptak telefont(leselejtezett, családon, ismerős körön belüli), csak házon belül nyomogathatják. Boldogság a köbön, hallgatnak rajta zenét, videókat néznek és felhívnak, ha a fürdőben vagyok.

Az ajándékok: társasjátékok, könyvek(mint minden évben).

Kendusnak Barca karóra(Vince elszedte tőle tegnap is),

Vincinek pedig egy kép. Ezeket tőlünk, kaptak a tesóktól, unokatesóktól, Déditől jó dolguk van. Lassan megint szelektálnom kell, mert nem fér el a sok játék. Kipróbáltuk mindet(Gravity Maze, Catan telepesei, logikai számolós játék, Minket körülvevő környezet, Csapasd a ritmust)Nagy sikere volt a cserepes, ragasztós házikónak, a slime-al ki lehet űzni a világból(a parkettáról úgy jött fel, hogy nitrohigítózta az apja)Vince lufipukkasztós játéka sem igazán szülőbarát:)
Bárki jön hozzánk kihívjuk egy csocsó versenyre, Kendének van ebben a legnagyobb rutinja, mindenkit elver.

24-én Kende fellépett, mint regős a pásztorjátékban a templomban. Szépen énekelt, dobolt. Már idén is hívták Vincét is, de elzárkózott, pedig fejből tudja a dalszöveget.
Nem rendeltünk kaját, hanem mi főztünk(évente egyszer segít főzni, sütni Zoli, karácsonykor). Vendégül láttuk a húgomat,

öcséméket, sógornőmet a két lányával, Zoli gyerekeit: Erikát és Balázst. A sor folytatódni fog:)

Diótörő

Kendével kettesben megnéztük a Diótörőt az Erkelben. Jutányos áron kaptunk rá jegyet, az osztályfőnöke jóvoltából(tavaly a Hófehérkét láttuk), osztálytársak is jöttek szülőstől, nagyszülőstől.
Pont lekéstük a 23-as buszt, 7 percet várunk a következőre, akkor már pánikoltam, hogy elkésünk. Azzal nem számoltam, hogy a Borároson szakad az eső(esernyő nélkül, kapucniban és sapkában mentünk) Futottunk, arra kértem Kendét, hogy a pocsolyákat kerülje.
Ha színházba megyünk, akkor rögtön kéri a színházi perecet(az Erkelben szerintem túlárazták és a tejes kávé helyett jeges kávét kaptam)
Tériszonyos vagyok, az Erkel középerkély, 12. sorában ültünk. Szuper az akusztika és mindent jól láttunk, de az előadás kezdése előtt inkább oldalra néztem, mint előre. A mellettem ülő apuka első mondata az volt, hogy tériszonyos:)

3 felvonásos az előadás, nem tűnt hosszúnak, teljesen élvezhető volt a balett nekem, na de Kendének: neki unalmas, érthetetlen, talán még nem elég érett hozzá. Pár napra rá, itthon hallott a Diótörőből egy betétdalt, rögtön felismerte.

Karácsonyi műsor az oviban

Megoldottam, hogy Zoli is eljöjjön az ovis karácsonyra(Kendét tesóm vitte magukhoz a suliból, oda mentünk érte). Vince azzal fogadott 16-kor, hogy éhes. Nem is akármennyire, rögtön éhen fog halni!Kaja nem volt nálam, de mondta, hogy megmutatja hol tartja az óvónéni az almákat. Vettem belőle és leült mellénk, mint néző:)
A többi gyerek együtt vonult be a csoportszobába. Kicsit noszogattuk, aztán beállt énekelni, az angolos mondókás műsorban egyáltalán nem vett részt(ahogy észrevettem nem is volt szerepe). Amikor szerepelt, akkor mondta a versikét, mutatta, ami a koreográfia része volt. Kaptunk ajándékba egy feldíszített tobozt és egy angol nyelvű képeslapot.
Hiába vittem a fényképezőgépet. Tele volt a memória, mire három képet kitöröltem, addigra Vinci ismét leült mellénk és inkább onnan figyelte a műsort.
Érzékeny vagyok, könnyen meghatódom, a műsoron nem érzékenyültem el. Aranyosak, cukik voltak a gyerekek. Vinci sokat fejlődött az utóbbi időben, talán a lámpaláz és az éhség is közrejátszott abban, hogy nem akart szerepelni.(Aznap reggel 5-kor ébredt, mellettem:)
Mindez kedden történt. Érkezésünkre lehúzták a gyerekek ágyneműjét, pedig én jeleztem, hogy szerdáig megy oviba, nekem még a csütörtök is munkanap volt. Kiderült, hogy többen mennek még szerdán is oviba.

Ortopédia, gyógytesi, időbeosztás

Állítólag még időben mentünk el az ortopédiára és kértük a gyógytesit. Az iskola védőnője javasolta, hiába látogatjuk évente legalább kétszer az ortopédiát még egy szakorvos sem ajánlotta fel, hogy felírja a gyógytesit.Novemberre volt időpontunk, az orvos bizonytalan időre lebetegedett, kaptunk helyette egy december végi hétköznap 11.30-as időpontot. Reggel elment Kende suliba, Zoli elvitte a Heim Pálba és dolguk végeztével vissza a suliba. Hiányzott az őszi-téli időszakban eleget, lógni nem szeretünk.
Zoli szerint így is húzta a száját a doki, mikor azt kérte tőle, hogy írja fel a gyógytesit.Vitte a védőnő leírását, előző ambuláns lapokat. Születése óta járunk vele szakrendelésre, az erősen befelé dőlő bokái miatt, a laza izomtónus miatt, szerencsére még gerincferdülés nem áll fent, de hanyag tartás igen. Az egyik lába 0,5 cm rövidebb. Évente egyszer kap tb támogatásra ortopéd cipőt. Most még felveszi, néhány év múlva szerintem nem fogja(csúnya).
Kiderült, hogy abban a suliban van a gyógytesi, ahol tanítok:)Heti kétszer mehet, ebből az egyik gyógyúszás(ez egy másik iskola tanuszodájában van). Hétfőn lesz a gyógyúszás, abban az időpontban, amikor teniszre jár. Az utóbbi szerelem, az előbbi kötelesség. Valószínű, hogy le kell mondania a teniszről, talán a tavaszi-nyári időszakban változik az órarend és belefér majd az időbe.
Szerdánként 16.30-18.00 ig van a torna, csak átsétálok érte a suliba. Hosszú nap lesz a hétfő-szerda.
Felvettem a kapcsolatot a gyógytornásszal, a környezetemben mindenki dicséri, nekem elsőre nagyon szimpatikus.

Advent harmadik vasárnapja

Vincével mézeskalácsokat sütöttünk, jópofa kiszúró formáink vannak.

A tésztával nem kellett bajlódni, mert Nóritól kaptunk kész tésztát, amit egy kis lisztes átgyúrás után csak szaggatni kellett.
Kendét a közös főzés-sütés egyáltalán nem érdekli, nem hozza lázba!Bezzeg, amikor kisebb volt, imádta!Inkább éhes marad, mint a segítség. Szereti kiszolgáltatni magát.
Vele tanultam vasárnap a mise előtt és délután is. A nap egyik csúcspontja továbbra is az ebéd utáni szieszta, mindenki igényli. Bevonulunk a "nagyágyba", meseolvasás, redőny lehúzás és szundi. Annyira jól esik, nincsenek rá szavaim:)
Apropó tanulás: a Moza naplóba láttam két megfelelőt angolból és matekból. A jegy megnevezését nem értettem, az rögtön leesett, hogy ez nem négyes-ötös. Matek az erőssége, szerintem csak figyelmetlenségből adódhatott, amihez jókora fáradság társult. A dolgozatot nem láttam, amikor itthon gyakoroltunk egy hibával ment minden. Szöveges feladatokkal dolgoznak, ami nem könnyű. Az angol dolgozatát hazahozta, Kende szólt a jegy miatt a tanárnőnek, írt, hogy közepesnek felel meg. A doga olyan, mintha a kutya szájából szedték volna ki, nem a rendes nevét írta a névhez, hanem hülyeséget és a lap aljába beletépett. Ilyenre én alapból egyest adok. Pedig nehézségét tekintve nagyon egyszerű volt. Többes szám, it is, have you got. Itthon gyúrtunk utána a felelésre és kijavította jelesre. Ha megkérdezem, hogy miből kell tanulni, akkor simán rávágja, hogy semmiből. Pedig mindig van valami, téli szünetre is kapott egy rakat házit, csak, hogy ne unatkozzunk!

Pizsama

Ez egykor az enyém volt, aztán lett a húgomé és most Vince hordja.
Köszönet érte Dédinek, aki eltette:) mint annyi minden mást!
Sehol egy szakadás, öltés, foltozás!

Jaj de jó, esik a hó!!

Nagy szenzáció a hóesés, olyan ritkán esik!
Szombatra szánkózható mennyiség hullott, délelőtt Vince fejlesztésen, nekem munka, de délután kiélveztük a szánkózást, hóember építést!Kendének meghívása volt az egyik osztálytársához.
Elfogyott a répánk, Vince egy modern , extrém hóembert épített krumpliból volt a szeme, az orra pedig pet palackból. Keveset pihent ebéd után, maximalista, a széppel nem éri be. Hozzá tökéletes kell, hogy legyen. Sokadik próbálkozásra összejött a hóember, na de addig, hisztizett, verekedett, kiabált. Kihívtuk a két szomszédlányt. Hógolyóval arcon dobta a kisebbiket, aki a meglepődéstől szólni nem tudott.
Bejártuk a környék utcáit, siklottak a gyerekek a havon. Jó szolgálatot tesz az autós vontatókötél a szánkóhoz rögzítve:)

Egy részen  az én erős Vincém húzta a tőle 1,5 évvel idősebb lányt.

A hazaérkező Kendét azzal fogadta, hogy szánkóztunk, hóembert építettünk.

Gyönyörű látvány a hóesés, de a latyakot, olvadást utálom.

Ez már ciki

Mindentudó naptáram van, papíralapú. Tényleg beleírok minden fontos információt, programokat, kötelességeket.
Kendéért megyek általában előbb délután, utána irány az ovi. Feltűnt, hogy sok autó parkol a bejáratnál, gondoltam, hogy csúcsidőben érkeztünk  és/vagy néptáncos/karatés bemutató van.
Na egyik sem. Szülők tüsténkedtek a csoportszobába, halkan az egyiktől megkérdeztem, miről maradtam le.
Adventi kézműveskedésről. Valahogy elkerülte a figyelmem az, amit kiírtak a faliújságra. Előtte és az utána lévő programok (fizetnivalók)benne voltak az okos naptáramban, a kézműveskedés kimaradt. A vége felé járt a barkácsolás, mire mi odaértünk(ráadásul másnapra két dolgozatra is készülni kellett), Zoli nem volt itthon.
Kedves dadus néni mellé ült Vince mellé és egy szép, dekoratív koszorút készítettek(Vince szobájában ez a harmadik).
Ciki, kellemetlen, hogy kimaradt, azóta is bánom, jövőre jobban oda kell figyelnem. Egyedül az én gyerekemnek nem volt egyik hozzátartozója sem:(

BULI

Szeretem a növényeket(is), közelünkben van az Oázis kertészet, a hely maga a kánaán nekem(könyvesbolt után:). A tökfaragós időszakban jártam ott a fiúkkal, szoktak tematikus napokat tartani, annak keretében ott volt egy bácsi, aki a mobil kemencéjében lángosokat sütött(olyan langalló-félét), édes-sós feltétekkel, mártogatóssal. Hangulatos az egész, Vincinek annyira ízlett, hogy ott rögtön négyet is benyomott!Nem kispályás:)
Beszélgettünk a bácsival(többször találkoztunk ott már vele előtte is, törzsvásárló vagyok a kertészetben:)és meghívtuk hozzánk a szülinapra. Leegyeztettünk mindent, ő beírta a naptárjába. Ahogy változott  szülinapi party időpontja(másik osztálytárshoz igazodva)úgy megbeszéltem vele a szombatot, szerencsére jó volt neki. Úgy érzem, hogy még időben szóltam.
Múlt vasárnap tartottuk a bulit, szombaton felhívtam, hogy hány órára érkezik, hogyan és mivel készüljek. A válasza az volt, hogy ő nem jön. Rendben, akkor viszonthallásra. Ő mondta, hogy nincs rendben, majd beszéljünk meg egy másik időpontot és kedvezményesen eljön. Zoli szerint túl diplomatikus voltam, ő messzire küldte volna.Engem az bosszantott, hogy nem jelezte, nem hívott, nem üzent. Még jó, hogy előleget nem adtam.

Újragondoltam az egészet. Ok, akkor süssünk kézműves:)pizzákat a gyerekekkel. De mire kb. 20 szelet megsül, addig lemegy a nap. Végül pizzát rendeltünk, kétfélét és elfogyott mind. Szombat délelőtt Vincivel vagyok fejlesztésen, ezért a nagy sütögetés most elmaradt, idő hiányában. Éhesen száj nem maradt, a közeli cukiból jött az oreo torta, sósak, tortillákat vettem édes mártogatóssal és persze sok-sok édesség is volt. Pezsgőztek is, az olyan nagyos:)
Kende miután bevitte a szülinapi meghívókat a suliba, ráírta, hogy a meghívott hozzon magával tabletet és/vagy telefont és vagy nurf pisztolyt. Nekünk egyik sincs. Ez úgy derült ki, hogy felhívott egy anyuka, hogy ők egyikkel sem rendelkeznek. Kende gondolta, hogy ez egy kütyü party lesz és mindenki kockul a másik mellett. Ne legyenek "feladatok", szabad foglalkozás  legyen mindenkinek!
Ha hívunk 13 gyereket , akkor őket le kell kötni, különben káosz uralkodik és valaki sírni fog, rosszkedvű lesz, a buli meg nem erről szól. Az egyik fiú hozott 4 nurf pisztolyt és sírás lett a vége, rövidre zártam ezt a részt. Zoli telefonját azért elcsente Kende és bebújtak a gardrób szekrénybe nyomogatni vagy amikor zenét kerestünk a tévén, akkor megörültek, hogy most filmet nézünk:)
Társasoztunk, twister, kincskeresés, csillagszórózás, éneklés, focikártya csere-bere, csocsózás, pillecukrot fűztek szívószálra, aztán hátratett kézzel megették, készültem totóval, ami az ünnepeltről szólt, lufifújó verseny és hasonló mókák. Enyhe idő lett estére, kivittem őket az udvarra focizni, kidobozni, szaladgálni.
Az egyik kislány cukorbeteg és pumpa van a hasánál, ez nagyon érdekelte a fiúkat(3 lány a többi fiú), mit jelent, miért nem azt eszi, amit a többiek és kidobosnál figyelni kell, hogy bokára dobjunk. A lányoknak furcsa volt, hogy a fiúk hangosak, az egyik fiú kiosztotta az egyik kislányt: "Dugulj el!"-kérte. A fiúk hazamentek, a lányok még maradtak, talán onnantól kezdve egy kicsit felszabadultabbak voltak. Kende szemöldök még a buli elején egy kardozás következtében felszakadt.
Szerintem mindenki jól érezte magát, a visszajelzések pozitívak. A legközelebbi gyerekzsúrt a hagyományaink szerint szilveszterkor tartjuk!
A takarítás sem volt vészes utána, mivel folyamatosan le voltak kötve a gyerekek, ezért nem nézett ki úgy a ház, mintha bombát robbant volna. Fényképezni elfelejtettem, néhány kép Nóritól:

Advent második vasárnapja

Tulajdonképpen a pihenésen és a gyógyuláson volt a hangsúly. A fiúk és én is félig betegen nyomjuk az utolsó előtti hetet a szünet előtt. Kende a fülét fájlalja, Vincének szimplán levert a hangulata és folyik az orra.
Vasárnap reggel a mise helyett Kende úgy döntött, hogy lehúzza a redőnyt és lefekszik az ágyba. Az a szokás, hogy a 9.30-as mise előtt tanulunk a következő hétre. A fülére sót melegítettem és zokniba tömködtem, nem esett jól neki a meleg. Fájdalomcsillapító, sok folyadék, pihenés. Mellé bújtam és elolvastam  a szülinapjára kapott Messi könyvet. Teljesen kiműveltem magam belőle, a könyv végén egy táplálkozási tanácsadó rész van:)

Sorozat része

Délre már jobban lettünk a  fekvésnek köszönhetően. Délután filmet néztünk és végül összeszedtük magunkat és elmentünk a 18-as misére. Kende az osztállyal jövő héten roratéra megy(reggel 6-kor van a találkozó. Eddig úgy néz ki, hogy szerepel a karácsonyi betlehemes műsorban, egy énekpróbán jártunk, torokfájással. Regős énekes lesz.

Mikulás

Már nagyon várták a fiúk a Mikulást.
Kendének kezd valami derengeni a Mikulásról, Jézuskáról, Angyalkáról, Fogtündérről. Például mondta, hogy az iskolában Árpád bácsi volt a Mikulás....utána olyat is mondott, hogy már meghalt a Mikulás. Ír minden este az Angyalkának cetliket, amiket betesz az adventi naptárba, ilyet találtam néhány napja: "Focis albumot kérek, kapható a Lidl-ben!" Ez is közrejátszott abba, hogy idén személyesen nem jött el hozzánk beszélgetni. Hol van már az az idő, amikor arról merengett, hogy száll le a kéményből és jön a cserépkályhán keresztül a nagyszakállú.
Kitakarították a bakancsukat, Kende az ablakpárkányra, Vince a bejárati ajtóhoz tette. Kaptak édességet(nem vitte a Mikulás túlzásba, mert ez a hónap úgyis erről szól és az oviban/suliban/buliban is csak ez megy)és cirkuszjegyet, karácsonyfa díszt.

Vince az izgatottságtól szinte alig aludt. 5-kor már a csomagot bontotta.

Fővárosi Nagycirkusz Szikramanók előadását láttuk. Nekem a fantasztikus kategória, az Apjuknak jó voltba tartozik. Vince a nagy cirkusz rajongó, Kende az artisták produkciójánál sírva fakadt és elbújt az Apja háta mögé. Az egyik férfi, biztosítás nélkül biciklizett a magasban, szembekötve ment a kötél egyik végéből a másikba. Egy rossz mozdulat kizökkentette és félrelépett(majdnem leesett), utána levette a szeméről a szemfedőt és vetette a kereszteket. Ott nagyon megijedtünk. A mai cirkusz már nem a félelmetes, idegesítő bohócról szól és nem az állatok abnormális produkcióiról, hanem az emberi test hajlékonyságáról, bátorságról és kicsit a vakmerőségről is.

Látványos az egész és jó hosszú!Előtte Alma együttes koncertjét hallgattuk meg,megalapozták a jó hangulatot, az énekes vicces, humoros felvezetésein sokat nevettünk és kb. a cirkusz 90%-a táncolt! Ugyanakkor komolykodott is, a Kac-Kac kopasz kukac számot a kemoterápián átesett gyerekeknek írták.

Advent első vasárnapja

A decemberi zsúfoltságot megtoldjuk egy névnappal és egy szülinappal is.
Délelőtt misén voltunk, hívták a karácsonyi betlehemesbe Kendét szerepelni, de nem szeretne(másnapra valamiért meggondolta magát, az énekpróbára elmentünk, estére lázas lett, azóta sem gyakoroltunk), a délutáni pihenés után bementünk a Vörösmarty térre.
Pihenés után ugyanolyan hisztisek voltak, mint előtte.
A fény villamossal utaztunk volna, ha bent van a megállóban vagy rövid időn belül megérkezik. De nem és visszafelé is elkerültük.
Vásár még mindig gyönyörű, az esti kivilágított főváros is csodás. Valahogy most nem éreztem zavarónak a tömeget, nézelődtem volna nyugiban, de a gyerekek mellett nem lehet. Az egyik balra menne, a másik jobbra.
Névnaposként kívánságom a Gerbaudban egy latte , mellé édesség. Minden álmom így teljesüljön:)
Fiúk többször elmondták, hogy ők még ilyen finomat nem ettek.(Egyszer már voltunk négyesben ott, akkor még Vinci babakocsis volt). Én sem ettem finomabb desszertet, mint ott!

A legek legjobbja. Somlóit és diós palacsintát ettünk. Egy palacsintával jól lakik az ember!Csokiöntettel, aszalt sárgabarackkal nyami...

Kedves Jézuska!

Kende levele a Jézuskához. Csak felsorolta, minek ide pazarolni a betűket:

"Tablet, focis album, poszter, kép,Szamáriába repülőjegy, súlyzó, playstation, xbox, laptop, óra, focis kártya, fülhallgató, élő kutya."

Elteszem emlékbe, majd megmutatom az unokáimnak. Nem kispályás a gyerekem, már ami a kívánságokat illeti.
A 'j','ly' helyes használatát most tanulja. Az eredetibe van kb. 6 helyesírási hiba(az írás a gyenge pontja).

8 éves lett!

Hármasban

Várja az ünnepi asztal

:)
Fogatlanul, csokisan

Mikulásgyár

Minden évben összeállítunk csomagokat a rászoruló gyerekeknek(Kendéék iskolája a hajléktalan férfiaknak is várják a felajánlásokat, tavaly és idén is készül oda is ajándékdoboz).
Szombaton, amíg Kende iskolában lelki napon volt, addig mi Vincével elvittük a szeretetcsomagot a Mikulásgyárba(a hozzánk közeli Lurdyban és a Millenárison vannak) Ruha, játék, tartós élelmiszer is volt benne. Vince a legvégén egy babasálat(mackós, piros, kicsike sál)kivett a csomagból, mert neki annyira megtetszett, azóta azzal alszik:)
A Mikulással nem akart beszélgetni, kissé megijedt, hátrahúzódott. Egy szaloncukrot azért elfogadott:)
Olyan filmbeillő, igazi Mikulás fazonja volt. Rég láttam ennyire helyes Mikulást.

Jó érzés adni!Tavaly az egyik-ha nem a legnagyobb -karácsonyi/adventi ajándékom az volt, hogy, mint közreműködő segíthettem  az egyik nehéz sorsú diákom családjának szebbé tenni az ünnepet.
Pedig én csak közreműködő voltam!Rengeteg olyan gyerekkel találkozom, aki nehéz sorsú(minden szempontból, olyan élettörténetek vannak, amiket az ember csak a drámákban lát, hall)
Egy blogon keresztül megismertem egy doktornőt, aki vallja, hogy , akinek több van, annak kutya kötelessége segíteni  a társadalom peremén élőket, az elesetteket. Elkezdtünk levelezni.
Személyesen találkoztunk hármasban(ő, érintett anyuka, én), megismertettem őket egymással. Az anya felvázolta a helyzetüket. Nagyfiú-idén érettségizik az Apáczaiban, kiemelkedő  tanulmányi eredményei vannak, versenyeket nyert, egy genetikai betegség miatt tolókocsiban él, teljes felügyeltet kíván, ezt az apuka teszi meg, ő mozgatja, iskolába jár vele, jegyzetel stb.  Munkát egyedül az anya tud csak vállalni. Két húgát tanítottam, mindketten okosak, intelligensek. Társasházból a kerekesszék miatt el kellett költözniük, családi ház, hitel. A fizetés gyógyszerekre megy el.
Hosszú, hosszú beszélgetés után, bevásárolni mentek. Akkor arra volt a legnagyobb szükség.

Építkezés

Ez is a fejlődést mutatja. Vince elkezdett építkezni. Új tőle.

Körök

Mielőtt délután elhagynánk az iskolát, Kende több kört fut vissza otthagyott/elhagyott holmikért.
Először kijön benti szandálban, fel sem tűnik neki.
Gondolja, hogy hazajön pulcsiban. Visszazavarom kabátért, sapka, sálért(a kesztyű most jött be a képbe). Előfordult, hogy az egész ügyelet az ő kabátját kereste(!), az ebédlőben(délben)még rajta volt. Ez az utolsó kép, ami beugrott neki. Ebédlőben nincs, ügyeletes teremben, osztályteremben nincs. Már a mosdóba is nézték. Egy szemfüles észreveszi a földön ledobva(ügyeletes terem)Megjegyzem ennyire figyel a holmijára. Pénteken a tornacuccra is figyelni kell. Őszi szünetben hazajött nélküle. Fel sem tűnt(neki)
Ha a ruhaneműk rendben vannak, akkor jön a kulacs és az ételtartó doboz.
Több biztonsági készletet tartok itthon belőlük. Hétvégén általában kissé beposhadva, büdösen, de hazakerülnek.

Amikor fáradt vagyok, velem is ezek történnek. Elhagyok dolgokat. A héten egy aranykarkötőt veszítettem el, bízom a legjobbakban, hátha valaki utánam hozza(egyszer volt erre példa)

Kendus annyira kimerült, fáradt, hogy ma a szombati "munkanap"után, itthon majdnem 3 órát aludt . A héten jártak színházba, ott a felénél elaludt, úgy keltették fel az osztálytársai.

Kipp Kopp és Tipp Topp

Vince az utóbbi időben rengeteget fejlődött. Azt nem tudom, hogy ez a fejlesztéseknek köszönhető vagy az egyéni érése most látható, hallható. Verseket, mondókákat mond fejből. Nőtt a türelme, kifejezőkészsége. A "vacak"szót még most is elég sok mindenre használja:)
A szomszéd kerület Művelődési Házában láttuk a Kipp Kopp és Tipp Topp című bábelőadást. 11-től kezdődött, ami nála már egy ebédhez készülődős időszak, most nem volt nyafi, hiszti, simán bírta, sőt élvezte az előadást. Kendével mi itthon tanultunk, ők Zolival Csepelen lakást felújítottak. Ott találkoztunk, rögtön beugrott neki, hogy az ovival is ide jár(t)színházba, egy darabot sem tudott megnevezni, de a helyszín rögtön ismerős volt neki. Kende már kinőtt a Kipp Kopp korszakból, lefeküdt a színpad elé tett párnákra és figyelt.

Előttünk romlott el a jegypénztáros nyomtatója, aztán nem volt ruhatár, a büfét pedig a bejárat mellé tették, ezek nem tetszettek, de minden más igen. Egy-két-három "neveletlen, kulturálatlan"anyuka, aki előadás alatt kimegy a büfébe, hozz három csomag ropit a szegény, éhező gyerekének(1 órás az előadás)aztán a nyitással csörög 10 percet. Aki a magánéletét  barátnőjével az előadás alatt beszéli meg...
A darab nagyon aranyos volt, a zenei betéteknél Vince táncolt.

Maga a történet ismerős volt nekik. Amikor kérdezett valamit Kipp Kopp, akkor hangosan válaszolt, szinte együtt csodálkozott, meglepődött és nevetett a bábokkal.
A végén közelebbről is meg lehetett ismerkedni a bábokkal.

  Olyan rendesen, jól nevelten viselkedtek, büszke voltam rájuk!

Utána ebédelni a szomszéd pizzériába mentünk

. Délután pedig itthon is "színházasat"játszottak. Vincire nagy hatást tett!Azóta is emlegeti!

Logisztika

Ha Zoli nincs itthon, akkor valamelyik gyerek beteg lesz vagy szombati munkanap van úgy, hogy az egyiknek nincs munkanapja.
Mindent megoldok, tegnap délben még vállon is veregettem magam:)
Először a csütörtök, szombat volt a feladvány(pénteken itthon maradtam az eredeti terv szerint. Csütörtökön 0. órám van(illő 6.50-re beérkezni az iskolába), ez egy tehetséggondozó óra. Már a múlt héten agyaltam ezen. Péntek délután moziztunk a diákokkal(egyszer-egyszer van ilyen jellegű rendhagyó óra), probléma megoldva. Az első órára is nehézkes a beérkezésem, két gyerek két kerületben, én megyek a harmadikba(nem egy az irány). Kendét a barátok reggel beviszik a suliba, néhány utcával laknak tőlünk távolabb ,két gyerekét viszi az anyuka(egyedül neveli őket), az autóba elfér Kendus is( az anyuka saját autója szervizben, egy kölcsön miniautóba összehúzzák magukat) Nekem ez már nagy segítség!Már csak Vincét kell az oviba elvinnem, közben az egyik kolléganő felajánlotta, hogy bemegy kezdésre szívességből az első órára, amikor beérek, leváltom őt.

Újratervezés.
Kedden este telefonálnak az ovis szülők, hogy az oviban leállt a fűtés.(Nem vagyok fb-n, oda írják ki ezeket az infókat, szerencsére mindig értesítenek a többiek) Egész héten nem lesz ovi, hozzáteszem a hét nevelés nélküli munkanappal indult. Péntekre volt fogadóórám az óvónőhöz(miattam már kétszer került lemondásra)és lett volna egy adventi készülődés is.
Nóri bevállalja csütörtökre Vincét, idejön hozzánk 6.30-ra(amikor indulunk Kendével a suliba)utazik miattunk 1,5 órát. Nem lehetek elég hálás neki.
Szombaton Erika lesz Vincével, péntek este átjön, itt alszik.

Újratervezés.
Szerda délután Vince belázasodik. Magas láza van, Kendéért úgy megyünk el a suliba, hogy itthon kap algopyrint, alszik a kocsiban, a karomba cipelem(parkolóhely csak a párhuzamos utcában van)
Nóri, Erika a segítők lemondása. Maradok táppénzen. Éjjel alig alszok, folyamatosan magas láza van Vincének. Nurophen múlt hét végén fogyott el, Kende urológiai beavatakozása után. Elfelejtettem venni. Maradok itthon táppénzen. Délután irány a doktornő.
Kendét reggel a barátok viszik iskolába. Az anyuka 7 után itt van érte.

Nemrég megnéztem Szamosi Zsófi Egy nap című filmjét. Érdekes. Ajánlom!

Festettünk

Pinteresten annyi jó , kreatív ötlet van, amit tényleg könnyű elkészíteni, látványosak és egyik cukibb, mint a másik.
Vince szívesebben fest, Kende a grafitot részesíti előnyben.

Két új módszert próbáltunk ki.

Az egyik, hogy ragasztóval(legjobb a tecnokol, de nekem csak stift volt itthon)megrajzolod a festeni kívánt ábrát, majd a körvonalát beszórod kristálycukorral. Várni kell a száradásra, utána jöhet a festés!Leginkább fekete kartonon mutat jól. Vince nem a festésre koncentrált, hanem a kutyulásra: nyomta a ragasztót a temperás pohárba, aztán keverte vízzel. Olyan nagy sláger még mindig a slime, gyurma, mágikus homok nála. Konkrét formát/alakot nem festett, hanem krikszkrakszot.

A másik a fültisztító pálcikával való festés.

Elég sokat elhasznált Kendus. Természetesen házakat, hídat festett.

Nagylábú

A héten megkapta Kende az első meleg, bélelt bakancsát. Vince örökli, egy-két kivételtél eltekintve.
Ha elég figyelmes lennék, akkor megvehettem volna a hó elején, amikor a bevásárlóközpont rendszeresen akciózik, de akkor még plusz 15 fokban fel sem merült bennem, hogy egyszer még tél is lesz.
Supináltat hord a lúdtalp, befelé dőlő bokák miatt. Egy évben egyet felírnak neki tb alapon, idén egy őszi(félig zárt , fekete szandál volt), a többit már támogatás nélkül vesszük meg. Szamos, Salus, Bama, Richter a bevált márkák. Ezek nem olcsó darabok, de kell(inkább megspórolom a ruhán)Közben egy bélelt gumicsizma/hótaposó és egy váltás téli csizma is szükséges, plusz a bentik. Kész anyagi csőd.
Ahogy bejött a nyálkás, trutyis idő az osztályfőnök is kért benti szandált. Kende két nap múltán sem tudott egyet sem felmutatni(harmadik nap lett időnk este megvenni, ehhez már ő is kell), rákérdezett B. bácsi. Kende válasza:"Nincs otthon a méretemben!"
Az a helyzet, hogy akkorát nőtt a lába(meg mindene), hogy két számot ki is hagyott. 31-es volt az utolsó nyári szandi, most 34-est vett az Apja. Ovi, suli után tudunk bevásárolni. Pénteken az urológiai beavatkozás miatt 13.30-ra ment érte Zoli, utána ügyesen a két fiú megoldotta a szandál vásárlást.
Szokta mondani, hogy fáj a lába. Biztos a hirtelen növés miatt.

Ezen is túl vagyunk

Kende december 18-ra van egy urológiai műtétre előjegyezve, 17.-én lett volna a megbeszélés az altatóorvossal. Híve vagyok annak, hogy egy problémát több oldalról közelítsünk meg. Több szem többet lát alapon kértem időpontot egy másik urológushoz is, igaz ő elsősorban felnőttekkel foglalkozik, a hozzánk közeli Dél-Pesti kórházban osztályvezető professzor és a Nők Lapjában szokott publikálni(az írásai alapján is szimpatikus.
A Duna Medical Centerben most jártam először és hát úgy gondolom az állami egészségügyi intézmények soha nem fognak arra a szintre eljutni, ahol az említett magánintézmény.(A miértekre mindenki tudja a választ)
A kórházban végeznek műtéteteket is(borsos áron, nem közalkalmazotti bértáblához igazítva:)
Tisztaság, gyorsaság, kedvesség, gyereksarok. A doki mindent megtett értünk, elmondta, ha Kende az ő fia lenne nem engedné megműteni, elmondta, hogy milyen megoldást javasol, amit ő ott ambulánsan, lidocain után meg is csinál, ha egyetértünk vele. Mindent részletesen, érthetően elmagyarázott és megmutatott.
 Előtte beszélgetett a fiúkkal, elárulta, hogy mi volt az ovis jele, mit kell otthon csinálnunk. Vincének nem kértem időpontot, de ha már ott voltunk, akkor megkértem, ha belefér az idejébe nézzen rá is. Megtette.
Kendének a beavatkozás kb. 5 perc volt, szegénykém ordított, fájt neki. Az apja fogta a kezét és a száját, az asszisztenssel a lábát szorítottuk le, hogy ne mozogjon, közben Vince próbálta a tesóját védeni és az apját arrébb lökni. Igazi, jó tesó, "megvédte" a bátyját.
Kaptunk ftorocortot itthonra, kiváltottuk a kórház alján lévő gyógyszertárban. Kapott éjszakára fájdalomcsillapítót, tesire felmentést kértem neki, másnap telefonáltak reggelről, hogy menjünk érte a suliba, 13.30-kor hazahozta az Apja. Hétfőn kihagyja a teniszt.

Érti ezt valaki?

November 12-től van az oviban új logopédus.
 Vince szakvéleménye alapján minimum heti két logopédiai fejlesztés van előírva.
Először azt hittem, hogy Vince csak tréfál, amikor azt mondja, hogy nem aludt a többiekkel, nem hallgatott mesét, mert M. néni, akkor vitte ki őt fejlesztésre. Délután kutyafuttában rákérdeztem az óvónéninél, ő is megerősítette Vincét, hogy 12.30-kor jött érte(ebédről mégse vigye már el).
Az, hogy egy fáradt, kajakómás, nyűgös gyereknek mennyire hatékony, mennyire eredményes 12.30-tól egy "intenzív"logopédiai óra, arról megvan a véleményem. Főleg, egy SNI-s gyerkőcnek, akinek ráadásul a napirend is nagyon fontos, egyfajta biztonságot nyújt. Az élőszavas mesehallgatás nagy pártolója vagyok(Boldizsár Ildikó meseterapeuta szakmai előadásán ittam a szavait), hogy ez mennyire fontos egy beszédhibás, beszédértési gondokkal küzdő gyereknél vitathatatlan.
Írásban kértem a logopédust, hogy alvásidőben ne vigye semmilyen fejlesztésre Vincét, mert eredménytelen és haszontalan lesz, nem éri el célját(akkor meg minek?)
Válaszként beragasztotta Vince szekrényébe, hogy ő 12.30-14.00 ig tartózkodik hetente kétszer az oviba. Utánanéztem az ovi pedagógiai programjának javasolt napirendjébe(12-től ebéd és alvás. Erre is hivatkoztam).
Beszéltem ma telefonon  az utazó gyógypedagógiai hálózat vezetőjével. Tényleg mindent megértek: nincs szakember, sok a papíros gyerek. Most megfogalmaztam, hogy ha alvás időben van a fejlesztés(engem nem vigasztal, hogy más gyereket is akkor visznek foglalkozásra), akkor elzárkózom előle. Nyugodt, kipihent gyerekkel sokkal többet el lehet érni(kevesebb idő alatt akár), mint egy olyannal, aki a meséhez és az alváshoz szokott ebéd után.
Számomra az lenne a logikus, ha csinálunk valamit, akkor azt jól csináljuk és eredményesen.

Vinceszáj

Kendére 18-án vár egy urológiai műtét.
Aznap, amikor műtik(altatásos)nem lesz itthon.
Vince: Nagyon fogsz hiányozni!
(Ilyet még soha nem mondott, annyira szívből jött)

Nyílt nap margójára

Kende iskolájában nyitott hét van(más iskolákban csak nyitott nap szokott lenni), a részvétel előzetes regisztrációhoz/visszajelzéshez kötött. Újdonság, hogy idén kaptunk egy szempontrendszert, amire figyeljünk az órán(mind a gyerek viselkedésére, aktivitására, környezetére vonatkozik)
A mai nap Zoli magyar órán, én énekre mentem be(erre a kettőre volt ma lehetőség).
Valamiért elfelejtettem az ének órának a látogatását is visszajelölni. Loholok át Kendéhez(csak egy sarok választ el tőle hétfőn, kedden és szerdán délután), fel se nézek a lépcsőn, de ő már ott vár engem és a nyakamba ugrik.
Szünet van, félig nyitva a terem ajtaja. Illedelmesen megkérdezem a napközis tanító nénit(ő az énekes is és nem mellesleg a saját gyerekét is tanítja, ami szerintem nem etikus, nem egészséges), hogy bejöhetek-e.
Válasza: NEM!!
Na, egy percre lefagytam és visszakérdeztem, hogy miért?
Mert nem vagyok regisztrálva a mai órára!(Ami szabály, az szabály!)
Csak egy anyuka regisztrált a mai órára.
Igen, rendben, de 2 perc múlva becsöngetnek és nem látom az említett anyukát, esetleg helyette bejöhetek?
Nem! Kende közben elkezd sírni.
Látta az arcomon a felháborodást!Akkor menjen le és beszélje meg az osztályfőnökkel-mondta.
Lementem, de az osztályfőnök már hazament(7. óra)Megérzésem szerint tudta az ének tanító néni, hogy a kollégája már hazament. Szorított az idő. Közben telefonált a titkárnő az osztályfőnöknek, hogy keresem. Ő megengedné, valóban nem regisztráltam, de nem az ő órája.
Szerencsémre jött az igazgató(utolsó 1 perc), röviden vázoltam a helyzetet. Elvörösödött és azt mondta, hogy persze, hogy rugalmasak, ha már ott vagyok és érdeklődök, menjek. Említettem, hogy a férjem ott volt már a harmadik órán.
Pont csöngetés előtt beértem.(A várt és regisztrált anyuka utánam esett be) Közöltem, hogy beszéltem az igazgatóval, beleegyezett, hogy beüljek.
Akkor jöjjön!-volt a válasz.

Még most is bennem van a düh.
Az, hogy milyen volt az óra megérne egy bejegyzést.

Kendeszáj

Milyen tortát szeretnél a szülinapodra?
Epreset!
Azt most ne szeressél, mert nincs szezonja.
Jó, akkor banánosat!
Apja: nem hiszem, hogy annak nagy sikere lenne!
Jó, akkor legyen olyan libalúd!
De az csokis!
Tényleg, én meg nem szeretem a csokisat.
Jó lesz oreos?
Az meg milyen?
Amilyen Apának is volt!
Már emlékszem, az jöhet!

Játszóházas szombat délután

Aki megkérdezi, hogy milyen ajándékot vegyen a fiúknak(szülinap, karácsony), azt mondom, hogy élményt. Tényleg mindenük megvan, jártam mostanában többször a Müllerben(angyalkának apróságokat beszerezni)és egy-két társasjáték kivételével(ami drága)nem találtam olyat, amire azt mondtam volna, ez az, ez pont a fiúknak való!
Vince nyári szülinapjára kaptunk a közeli játszóházba belépőt(ahol tartottuk a bulit), ezt használtuk fel tegnap. Kende már délelőtt be volt sózva, Vince inkább itthon maradt volna játszani. Minden délután szerepjátékozni, öröm látni és hallgatni őt.
A játszóházak dühöngők a gyerekeknek, ahol kicsit megőrülnek és fékezhetetlenné válnak.
Szombaton mindig sok a szülinapi buli, rengetegen voltak. Kende korosztályát(ránézésre)már nem láttam, kisebbek, babák játszottak. Felhívtam 3-4 barátot, hogy lenne-e kedvük hozzánk csatlakozni, de senkinek nem volt.
A bejáratnál egy plakáton láttam, hogy a 8. születésnapja van a játszóháznak, emiatt extra programok vannak. Rögtön a bejárat mellett egy szerencsekeréken pörgettek a fiúk ajándék zsetonokat(mindig lehúzásnak érzem, ha a  drága belépő mellé a játékokhoz még zsetont kell venni). Ezt felhasználták a markolóhoz, Kende autós szimulátorhoz.
Legtöbb időt a szivacsos, "babás"résznél töltöttük, ahol műanyag kockákból házat építettek, több gyerek összejött és egész szép létesítmény lett a végeredmény.
Minden gyereknek és szülőnek járt torta, Kende gyümölcsöset választott, Vince természetesen csokisat. Egy cowboy csinálta a műsort, Kendus önként beállt és részt vett az akadályversenyeken. Egy óriás elefánt és egy oroszlán járt körbe-körbe, na ez Vincének nagyon bejött!Ragaszkodott ahhoz, hogy az elefánt nem is elefánt, hanem oroszlán.
Kende ugrált a trambulinon, onnan egy felfújt matracra, mindezt úgy, hogy közben arcon rúgta magát, még ma is őrzi a piros pukliját. Sziklafalat mászott, nagyon ügyes és gyors!(Többen megjegyezték:)
A hazajövetel nem volt egyszerű, 19-kor indultunk haza, többszöri könyörgés után.

JUDO

Kende egyik tesi órájára bement a judo edző, nyilván kedvet akar csinálni a sporthoz és gyerekeket toborozni. Az én fiamat teljesen elvarázsolta, hozta is a jelentkezési lapot. Egy héten kétszer van, hétfőn és pénteken az iskola tornatermében. Hétfőn teniszezik, pénteken pedig tanulási időben 15.15-től.
Elolvastam a lapot, amin felkiáltójellel van írva, hogy a körmöket tövig le kell vágni!Hangosan olvastam, Kende visszakérdezett, hogy a rózsaszín részt is?
Abszolút nem judo-s alkat, magas, vékony. 140-es ruhamérethez tartja masszívan a 24kg. Ruhában ez a ropi alkat nem feltűnő, ha nem gumis vagy állítható derekú a nadrág, akkor leesik róla. Nem tudnám neki elképzelni a küzdősportot, itthon persze bemutatta, hogy mit "tanult", apja szerint ez inkább pankráció.
A másik, amiért nem támogatjuk, az az, hogy az osztálytársai közül a bántalmazó kisfiú jár(aki miatt az igazgatónál is jártunk már, mert a saját könyvével úgy fejbe dobta, hogy feldagadt a homloka, aki nem egy súlykategória Kendével, ha lehet, akkor kerüljük a társaságát)
Ő meg csak hajtogatja, hogy menni szeretne. A sakkot decemberben abba hagyjuk(motiválatlan, az oktató rendszeresen késik, nincs előrelépés)

Felújítás tizedik rész, befejezés

Zoli kitalálta, hogy Vince szobájában az ajtó ne nyíló ajtó legyen, hanem tolóajtó. Mindezt persze már akkor, amikor készen vagyunk. Egy belsőépítész veszett el benne, hiába mondja, hogy elege van belőle, szerintem titkon élvezi:)
A bibi ebben az, hogy csináltam egy galériafalat, pont oda, ahová a tolóajtó megy. Képek le, marad a szögek helye , utána az újrafestés.
Az asztalosoknak úgy sikerült a sínt rögzíteni, hogy átfúrták a falat, konkrétan tenyérnyi nagyságon leesett a vakolat. Az ember ennyi év rutin után megismeri a vakolat hullás hangját.
Kijöttem a másik szobából és kijelentették azt, amit a saját szememmel is látok.
Most áll az ajtó projekt. Újra kell festeni az ajtót, mert valamiért ragad...közben kell az ajtóba üveg és a falon keletkezett hibát javítani kell. Majd valamikor. Mindez kb. 1,5 hónappal ezelőtt történt. Egyszer csak kész lesz.

Dedós

Hamarosan itt van Kende szülinapja. A hétvégén elkészítettük a szülinapi meghívókat, nekem jobbnál-jobb ötleteim voltak, Kendus mindent leszavazta azzal, hogy dedós.
Színes képeslap mintákat vettem a Lidl-ben(olyan vidám színűeket, borítékkal együtt). Erre a szöveg mellé került matrica, karácsonyi kép(az ünnepeltnek kellett kivágnia és ragasztania, amit nem szeret).
Nyomdáztunk is rá, dekoratív lett!
Ő ceruzával beleírta, hogy ha a vendégnek van focis kártyája vagy nurf pisztolya, azt hozza magával. Nem engedte, hogy segítsek, lett benne helyesírási hiba, végül radírozott(amit meg én nem szeretek). A nurf pisztolyt és úgy általában a pisztolyokat nem engedem be a házba. Egyszer 8 éves és ha ez a vágya, hát legyen.
Ma bevitte az osztálytársaknak a meghívót és kiderült, hogy egy másik fiúnak(aki a napközis tanító néni fia)is aznap lesz a bulija. Délután már sírt, hogy hozzá nem jön majd senki.
Áttettük vasárnapról szombatra(aznap húzós lesz, mert délelőtt fejlesztésen vagyok Vincével a Gemben). Holnap viszi a módosított változatot.
Szerencsére a partyra meghívott mobil kemencés-lángosos bácsinak megfelel a szombat is.

Halloween buli

Az ovis halloween bulit kifejezetten utálom. Hogy miért?
Délután 17-kor töménytelen cukorkát(kemény, töltött, töltetlen, olvadós..)és csokit eszik meg a gyerek, péntek délután teljesen elfáradt(ki nem?), szülőkkel, testvérekkel együtt benyomulunk a csoportszobába, ahol mindenki kiabál, üvölt vagy sír.
Hét elején még úgy tűnt, hogy Zoli nem lesz itthon. Roni ment volna kezdésre az oviba, később Kendével csatlakoztam volna. Csütörtökön már tudtuk, hogy Zolival közösen megyünk a party kezdetére, a tökfaragást férfira bízom:)ezért én leléptem az iskolásért.
Több zacskó cukorkával készültünk, az egyik állomáson a dadus elkért egyet a közösbe, a célbadobásnál a másik dadus a többit(vagyis az összeset), ott maradtunk cukorka nélkül, ami akkor esett le, amikor a gyerekek verset mondtak és cukorkát kértek. Kicsit lecsüggedt a szájuk, amikor azt mondtam, hogy nincs semmim, Vince sírva fakadt. Ezt hallotta a dadus(aki az összeset elkérte)és megszánt minket:)
A ovivezető irodájában is egy állomást alakítottak ki: itt befőttesüvegből, halloween szalvétából mécsestartót készítettek(nálunk apuka). Miután besötétedett kint kincskeresés zajlott(a gyerek kezében mécsessel, féltettem Vince szuper macis kabátját), mindenkinek egy kincs járt. Mi két gyerekkel voltunk, a kisebbik nehezen értette meg, hogy ha egynél több édességet talál, az már nem az övé. Utána percenként sírta el magát, lámpás felvonulásra már nem emlékszem.
Örülök neki, hogy csak egy évben egy ilyen buli van.

Újabb ember

Az ovis logopédusunk(utazó logopédus)elment az oviból. Szeptember végén voltam nála fogadóórán, akkor még arról a munkáról beszélt, amit Vincivel fog csinálni a jövőben.
Az egészről úgy értesültem, hogy egy papír fogadott az ovis szekrényben, mely szerint új(már megint új) logopédus lesz november 12-től. Az ilyen típusú közlési formát utálom. Azt gondoltam, hogy vagyok olyan viszonyban az óvónőkkel, logopédusokkal, hogy személyesen vagy email formájában közlik ezt velem(az indok nem érdekel, csak tudjak róla).
Ezek szerint elmaradtak fejlesztési alkalmak/hetek. Vince vitte a füzetét(amibe új "leckéket"nem találtam) én kérdeztem délután az óvónőktől, de ők nem tudják, hogy mi volt délelőtt. Bánt, hogy se az óvónő, se a logopédus nem szólt. Az emberi oldala....azt tapasztalom, hogy óriási a tanárhiány(az okokat tudjuk vagy sejtjük), szakemberhiány. Egyre több a "papíros" gyerek(mindegy , hogy BTM vagy SNI vagy egyéb), csak sajnos az ellátásuk nem megoldott. Abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk oldani a magánúton történő fejlesztést, decemberig terveztük, hogy hordjuk külön és a változástól, fejlesztéstől tesszük függővé a jövőt.
12 év után elmentem az egyik iskolából. A döntésemről írtam a diákoknak is(attól függetlenül, hogy 18+ emberekről van szó), fontosnak tartottam, hogy tőlem(is)tudják ezt. Tudom, hogy nem ebből kell kiindulni, de, amikor van egy személyes kontakt a gyerek logopédusával, gyógypedagógusával, amikor rendszeresen váltunk emailt és megyek fogadóórára, telefonálok, akkor azt várom, hogy a másik fél is szóljon, ha kilép az életünkből, aminek része, ha heti három délelőttöt tölt vele a fiam.

Dolgozatok, iskolai beszámoló

Mindenben más a második osztály az elsőtől. Vince barátnője most volt iskolanyitogatón, mondom tavaly ilyenkor mi is iskolakóstolgatókra jártunk..ja, az nem tavaly volt , hanem 2 éve. Rohan az idő. Kende hisztijére még élénken emlékszem.
Majdnem minden napra jut egy dolgozat. A héten környezet dolgozatra tanultunk, eredményt még nem tudok. Ő nem szólt, délután találkoztam a tanítónénivel, ő mondta, hogy készüljünk. Másnap matek dolgozat, ezt már akkor mondta, amikor a pizsamáját húzta fel. Ennek ellenére minden jelesre sikerül, kivéve az írás. Azt gyakoroljuk, a héten a tollbamondást egy-két hibával oldotta meg(ami ritka), előfordul, hogy ki/lehagy betűket és az ékezetek is lemaradnak. A szabályokat tudja fejből, alkalmazni már nem. Inkább írásban van a számonkérés, a memoriterekből , angolból szóban .Mire hazaérünk, fáradt, nem sok időt(30 perc/nap) szoktam nyúzni, a napköziben megcsinálja a házi feladatot és tanul is. 17.15 körül érünk haza, fürdés, vacsora és 20-kor alvás. Ebbe olyan sok minden nem fér bele, hétfőn tenisz, kedden sakk. Decembertől nem fog sakkra járni, az oktató soha nem kezdi a beígért időben, nincs Kendének kedve hozzá. Helyette lesz gyógytorna, ehhez szakvélemény kell az ortopéd orvostól, 2 hét múlva látja a doki. A magatartásukat délelőtt és délután is értékelik, idén alig van zöld, szinte mindig piros kerül a füzetbe. Vannak pajtik az osztályban, sajnos a "problémás"fiú továbbra is piszkálja, bántja őt, nem tud róla lekopni, nem érti meg, hogy Kende nem akar vele barátkozni, tapad rá. Valahogy nem érvényesült eddig a "Sok lúd disznót győz".
Nem jelentkezett eddig versenyekre(matek, szép olvasó, úszásról tudok) ebben tavaly lelkesebb volt. Sokat rajzol, házakat tervez. Kerestem neki pályázatokat, egyedi, különleges a látásmódja.
A Kertünk kincseire(iskolai rendezvény) benevezte a lekvárjaim, egyik sem győzött, pedig isteni finomak.
Hirtelen, sokat nőtt. Gyakran fájlalja a lábát. Most ő a negyedik a tornasorban, nekem a vállamig ér. 140 ruhaméret, 24 kg, 33 láb.

Vinceszáj

Kende kedvenc pékáruja a Lidl-s sajtos stangli(én érzem az erős mirelit ízét, ráadásul másnapra kiszárad), megkívánta Vincétől és tört egy darabot magának.
Kifakadt:"Na el a kezektől!""Nem lesz ennek jó vége!"

Jövő

Sétálunk a varrónőhöz. Zárt az ajtaja, de ő már hall minket, azt mondja, azt hitte egy egész ovis csoporttal megyek. Csak ketten vannak és mondják egyszerre. Ki, hol fog élni és mi lesz a szakmája.
Kende Horvátországban, mert ott van tenger. Soha nem látta még a tengert. Ausztria nagyon szép-mondja nekem, el se tudom azt képzelni(táborban átlépték a határt:)azóta emlegeti Ausztriát.
Építész lesz, házakat és templomokat fog tervezni.

Ma ceruzával rajzolt csak úgy két templomot, megvan Makovecz utódja:)

Vince Párizsról beszél, soha nem volt még Párizsban, az apja gyakran megy Párizsban, ahonnan finom csokikat hoz haza. Csak jó hely lehet!
Szerelni fog, kalapálni, fúrni.

Görkorcsolya

Vince rákapott a görkorira. Többször próbálkoztam már azzal, hogy kedvet csináljak hozzá, nyilván most érett meg rá(egyensúly, idegileg)A kerületben van lehetőség jégkorizni, a nagycsoportosokat hetente egy alkalommal ingyen viszik a Jégcsarnokba. Vince nagyon készült az első alkalomra, aztán ott már sírt és nem is ment pályára. Nem erőltettem, ha nem érzi magát biztonságban, fél, akkor hagyjuk.
Gyönyörű az idő, a korcsolyát Kendétől örökölte(neki most nincs, talán a decemberi ajándék bumm között lesz)az udvar egy része viacolor, kezdetnek jó volt a konyhaablak alatt egyensúlyozni, gurulni.
Utálja a bukósisakot, de most nem volt apelláta, feladtam rá. Izzadt alatta, talán ezért is utálja.
Gyorsan ráérzett az ízére, délután már büszkén mutatta az apjának, mit tud. Büszke magára és mi is rá!Ez egy újabb fejlődési szakasz!

Másnap már kimerészkedtünk az utcára is, szinte alig van forgalom az utcánkban. Azt tanítottam, hogy próbáljon a kezével egyensúlyozni. Szeptembertől rákapott a köröm/bőrrágásra. Amíg egyensúlyoz, addig sem rágja a körmét.
Kora tavaszi az időjárás, minden délelőtt kint vagyunk és görkorizik, Kende pedig fut(poénból mérem az időt)és rollerezik. Ma piacoztunk, utána megnéztük a felújított játszóteret, óriási , ősfák vannak a parkban, öröm az avart rugdosni, faleveleket gyűjteni és körbe-körbe görkorizni(annyira elfáradt, hogy 2,5 órát aludt utána)
A szó elején a 'k' hang helyett 'p'ejt, így van a 't' hanggal is.

Fiúk egymás közt

Az utóbbi időben több a veszekedés, verekedés a fiúk között, mint a nyugis, együtt játszós szerepjátékok vagy egyéb játékok. Az esetek többségében Vince a kezdeményező, ő üt előbb, ő mar előbb, ha valami nem tetszik neki, akkor azt agresszióval oldja meg.
Minden évben faragunk tököt, jó móka, késő délután már sötét van, rakunk bele mécsest és nézzük, hogy milyen szép a fénye.

Tescóban akciós tököt hirdettek, de már csak hűlt helyét találtuk, a Lidlben is így jártunk. A fiúk teljesen bezsongtak, hogy most mi lesz, tök nélkül maradunk?!Utolsó ötletként beugrott a kertészet. Találtunk is(egyik rondább és formátlanabb volt, mint a másik. Végül megengedték, hogy elvegyünk a dekorációból)1790/db áron. Amit túlzásnak tartok, de vettem két darabot, a két legszebbet. Tökfaragó versenyt is tartottak a kertészetben, meleg teával és helyben készült lángossal várták a vásárlókat. Vince 4 darab(tenyérnyi lángost)megevett lilahagymával, uborkával, joghurttal. Kende szilvalekvárral tolta. Szimpatikus volt a bácsi, aki ott kínálta a különféle házi mártogatóssal a lángosokat, beszélgettünk és meghívtuk Kende szülinapi bulijára sütögetni(kemencéstől jön:)
Vince hozta a zsebpénzét, ami összesen 195 ft volt!Választott egy gyerek cirokseprűt, vagány, kék színe van és imád takarítani. Testhezálló. Ahogy hazaértünk-hiába a korai sötétedés-összeseperte a fészerben a kihullott forgácsot, szalmát, szénát, faleveleket.
Az autóban Kende elkezdte összeszámolni, hogy hány gyereket és kiket hív meg a bulijára(nincs is olyan messze a december 9), Vince erőszakosan mondta, hogy Oti nénit(az ovis csoportban időnként beugró dadust)is feltétlenül meg akarja hívni. Kende ellentmondott, erre Vince a szemébe szúrta a seprű végét. Közben én vezettem. Hibás vagyok abban, hogy miért nem a csomagtartóba tettem a seprűt, de annyira örült neki, szorította!A nagy kiáltásra megálltam az autóval és azt mondtam, hogy itt a vége, kidobom a seprűt. Na még hangosabb ordítás(kijött egy nő az utcára a hangzavarra), majd jött a szokásos: bocsánat!bocsánat!Persze visszakapta a seprűt.
Tegnap este azon ment a vita, hogy mit nézzenek a tévében. 19.30-tól megy a Gofri kutya, Kende 5 perc után elkapcsolta. Vince rátámadott és belecsípett a lába közé, de úgy, hogy bevörösödött. Miközben Vince nagyon jól tudja, hogy a tesójára decemberben egy urológiai műtét vár.
Minden édességből ugyanannyit kapnak, Vince rágás nélkül nyeli le és tolja be a testvére édességét is. Feltesszük a szekrény tetejére, hozza a székét rááll és megeszi(persze titokban)
Hát így vannak egymás közt.