Összes oldalmegjelenítés

2015. október 29., csütörtök

Balaton-felvidék

Tamásékkal és Ilcsiékkel (egyetemi barátság) töltöttünk el két tartalmas napot a Balaton-felvidéken.
Mindkettőjüknél három-három gyermek, a nemek aránya: egy lány: Mira, a többiek fiúk.
Nagyok
Legidősebb Lukács 8 éves, legfiatalabb Ábel : december végén 2. Hiába csak évente egyszer találkozunk, rögtön egymásra találnak a gyerekek(Kende főleg Ambrussal)és mi is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk:)
Örültem, hogy összejött a találkozó, előtte és utána Zoli nem volt itthon, Vinci náthás, köhög, Kendusnak folyik az orra,láztalanok.

Csomagolásnál elsőnek a kisméretű porszívót és az orrsziporszit tettem be. Minden elindulás nehéz, most is mire autóba értünk elfáradtunk:)
Útközben két pihenőt iktattunk be, az egyik egy benzinkútnál volt. Mondom a kutasnak, hogy mit szeretnék:gyerek orrából váladékot szívni(minden eszközöm van hozzá, ipari porszívót nem kérek:)tudta miről beszélek, van gyereke:) Közben hallom, hogy egy nő mondja a férjének: "tudod, most ez a divat!""Porszívózzák a gyerek orrát!"
Legközelebb már csak a szállásnál használtuk ezt a hihetetlenül jó magyar találmányt.

Nagyvázsonyban a Kinizsi várnál volt a találkozási pont.
Tiszta égbolt
Hiába indultunk időbe, mégis mi értünk oda utolsóként. A vár könnyen bejárható gyerekekkel is.
Vinci mindenáron falra akart mászni
Tetejéről a panoráma a Káli medencére gyönyörű!A várban évente rendeznek várjátékokat,
bent a várban szólt a középkori zene, a kristálytiszta patakban (talán) pisztrángok úsztak.

Innen Keszthelyre mentünk, sütött a nap és hamar sötétedik, ezt használtuk ki egy nagy gyerekfárasztó játszóterezéssel.
 Előtte megnéztük a milliárdokból felújított kastély parkját.
A szökőkút mindenkit vonzott, volt, aki a vízbe akart mártózni
Vacsorára pizzát, gyrost ettünk(válogatós gyerekek is szeretik, amiben sült krumpli és hús van)Mikor leültünk, akkor a felszolgálónak rendesen kikerekedett a szeme: ennyi gyerek....gyorsan kiszolgáltak minket és a gyerekek is ültek a fenekükön, amíg kellett.

Szállásunkat,ami Kapolcson volt Tamás intézte. Egy erdő széli régi, gyönyörű, fagerendás parasztházban aludtunk.
Soha nem voltam még Kapolcson és úgy alakult, hogy a Művészetek völgyébe se jutottunk még el. Gyönyörű a táj, rengeteg kirándulóhely van.

Másnap felmásztunk a Csobánci várhoz(inkább várromnak mondanám)
Úszott a ködben a táj, amikor odaértünk.
Közben két kicsi bealudt az autóba, ezért úgy döntöttünk, hogy hagyjuk őket pihenni és nem vágunk neki a kb. 2 órás(felfelé vezető út) túrázáshoz, hanem elmegyünk kávézni Tapolcára.
Vinci és Kende is hősként gyalogoltak(nekem meg lógott a nyelvem..). Babakocsival nem járható hegy, hátihordozóba nem marad meg Vinci, menetelt a saját lábán. Lefelé cipelte az Apja.
Félúton nyársaltunk. Szalonnát, kolbászt, kenyeret a mi termelői piacunkról vittük(tavaly mi nem hoztunk csak nasit), mindenkinek ízlett. A gyerekeket nem kellett kérlelni, hogy nyársbotot vagy köveket keressenek, bulinak fogták fel az egészet(mert az is)
Kendére egyszer kiabáltam rá, amikor is a meredek részen futott(!)fel a csúcshoz.

Hazafele megálltunk a Miakő étteremben kávézni(pelust cserélni), a helyről mostanában sokat lehet olvasni. Drága, nem ettünk, de a kávéjuk és a szörpjük bejött.
Nem hagyhattuk ki a Balaton melletti fotózást sem.

Feltöltődve(kisebb izomlázzal) jöttünk haza. Már most várjuk a következő kirándulást!


2015. október 26., hétfő

Kiskőrös

Zoli apai rokonsága Páhiról, Izsákról származik.
Évente egyszer elmegyünk, megnézzük a tanyavilágot, ahol a nagyszülei éltek. Most már semmi sincs ott(csak a kinti budi és egy viskó)és rengeteg szőlő. Fura volt látni, hogy a fürtök lógnak, de termés nincs rajta. Amíg ott voltunk láttunk vagy három fácánt, az egyik közvetlenül mellettünk rohant, kutyákat( valószínű a szomszédtól kóboroltak el), Vinci is meghempergett párszor a fűben, de rajta nem láttam pöttyöket(csak remélni tudom, hogy szúnyog volt és nem bolha)

Ellátogattunk két temetőbe. A fiúk valahogy mindig késztetést éreznek, hogy onnan valamit el kell hozni(kavics, gally, földdarab)és hangoskodni, énekelni szeretnének. Kendus napjában ezerszer énekel két-három német dalt(már az Apja is tudja, pedig ritkán van itthon)
Csomagoltam útravalót, de ők ragaszkodnak a meleg ebédhez. GPS-re bíztuk magunkat, az első éttermet, amit ajánlott nem találtuk(persze mögötte álltunk), a másodikban 14-től volt meleg étel(nem is értem), a harmadikat egy helyi ajánlotta. Svédasztalos eszem-iszom, fix áron. Zoli kedvencei az asztalon: birkapörkölt, sültek, húsleves. Gyorsított tempóban ettünk, mert az egyik "nyafogott", a másik "nyekergett"-ahogy az Apjuk mondja.
Vinci kiöntötte az almalevet, majd kiborította a tányér tartalmát, Kendus közölte, hogy ő mindjárt bekakil...

Kiskőrösön megnéztük Petőfi szülőházát
és a Petőfi múzeumot, ami 2004 és 2010-ben(ha jól emlékszem)megkapta az év múzeuma címét. Nekem a múzeum felépítése és az egész kialakítása nem nyerte el a tetszésem, sokkal több lehetőség van egy ilyen jellegű múzeumba, mint amit ott láttunk.
Csak mi voltunk a múzeumba, Kendus felismerte Kossuth arcát, az egyik képen, nagyon büszke voltam rá!!!
A múzeum udvarán a 13 aradi vértanú emlékét néztük meg(eddig Zolinak nem tűnt fel, hogy a környékünk összes utcája viseli valamelyik vértanú nevét)
Petőfi szülőháza közelében van egy szép Jókai szobor. Kendus megszólal:"mekkora foga van ennek a bácsinak!", erre mi: "Te az nem a foga, hanem a bajsza!",
Kiskőrösön lehetett volna még több időt eltölteni, például a híres fürdőjében.

Hazafele persze egyik gyerek sem aludt, Kendussal találós -kérdéseset játszottunk, Vinci nézelődött.

2015. október 23., péntek

Szentendre, Skanzen

Állami ünnepen eddig mindig kihasználtuk az ingyenes múzeumi látogatás lehetőségét. Most észrevettem, hogy Szentendrén, a Skanzenban sem kell fizetni.

video
Útközben


Úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a fiúk délutáni sziesztáját és mi is pihenünk velük, kb. 15-kor indultunk el itthonról, a Skanzen 17-kor zár. Gyorsan kiértünk, magam sem hittem, de kb. 25 perc alatt, a parkolólásnál már feltűnt a tömeg. Erősen sütött a nap, igazi, szép őszi idő volt ma. Fiúk már bélelt nadrágot, anorákot,vastag sapkát hordanak. Sok gyereken még vékony farmert, edzőcipőt látok.(Lehet, hogy az ő szülei tudják a tutit, mert nálunk szeptember elejétől március végéig nagy tételben fogy a zsepi)
Szerintem egy egész napot rá lehet szánni a Skanzenra, de így, hogy ebéd után mindketten szundítanak, így még nem vállaljuk be az egész napos programot.
Vincivel még nehéz "hosszabb"gyaloglásokat tenni, minden falevélnél, kavicsnál megáll. Az utca végén lévő piacig simán elgyalogol, még ott tesz két-három kört velem, de hazafele már elém áll és cipelteti magát. Kendusnál ilyenkor használtuk a motort, de az öccsét nem érdekli, marad a babakocsi.
Egy ideig bírta az egyhelyben ülést, aztán hangot adott az akaratának(körülöttünk mindenki ránk figyelt)és gyalog folytattuk a nézelődést. Soha nem arra megy, amerre mi szeretnénk.
Az állatoknál időztünk elég sokat. Kendus a mangalicáknál hangosan megjegyezte: ne brummogj már!(persze tudja, hogy a medve brummog)Vinci tépkedte a füvet az állatoknak és ha tehette volna, akkor a malacokkal együtt dagonyázott volna.
Messziről megnéztük a muzeális skanzen vonatot.
Skanzen egy kis részét jártuk be, néhány házba benéztünk, aztán rohantunk a gyerekek után és végül a játszótéren kötöttünk ki,
záróráig maradtunk.
Kendus kérte, hogy menjünk le a Duna partra kavicsozni, Apja kérte, hogy menjünk vacsorázni, Vinci kérte, hogy adjak neki cumit(amit a nagy sietségben itthon felejtettem, de akkor ott mit nem adtam volna érte. Zoli megkérdezte tőlem: benzinkúton nem árulnak cumit??-ebből látszik, hogy ki vásárol)
Végül elmentünk a belvárosba sétálni és vacsoráztunk egy Mexikói étterembe(egy mellékutcában fedeztük fel, sokan voltak és isteni finom volt a kaja, a hely hangulatos, rajtunk kívül nem volt gyerekes család, amikor már egyik jobban nyafogott, mint a másik, akkor gondoltuk, hogy bele kell húznunk a kajálásba...)
Szentendre gyönyörű. Tudnék ott élni( a mediterrán jellege, az apró, macskaköves utcák, a Duna part, mindig van élet, este 18 körül is sokan sétáltak az utcán)
Drága délutánunk volt: elveszítettem a tavaly kapott fülbevalóm egyik felét. A 'hogyan-ra' nem tudom a választ, itthon tűnt fel, hogy hiányzik..

2015. október 22., csütörtök

27 hónapos Vinci

Nagyon barátságos, közvetlen, vidám kisfiú. Mindenkire mosolyog. Most, hogy metrózunk, trolizunk a logopédiára mindig talál magának valakit, akivel kokettál. Lányok és nyugdíjasok a zsánerei:)
1,5 éves kora körül tartott az idegenektől, zavarta őt a sok gyerek, a zaj. Ez szerencsére elmúlt.

Napirendje kialakult: ebéd után alszik kb. 1,5 órát, aztán este 8 körül. Nem alussza végig az éjszakát. Megjelenik valamikor éjjel kettő körül, húzza a takaróm, magamhoz veszem és jobb esetben alszik tovább, rosszabb esetben kijövünk a konyhába és iszik, tejet iszik.
Óriási a mozgásigénye(már a logopédus is többször megjegyezte, ennek megfelelően próbálja felépíteni a foglalkozást. Vinci időnként hajthatatlan: hozza a széket felmászik rá és pókembernek gondolja magát, mászik a polcokra is)Délelőtt és délután is "megfuttatom", különben nem lehet vele bírni. Rosszcsont. Nem motorozik, nem érdekli. Helyette futás, séta, trambulinozás és persze még használatban a babakocsi.

Eddig úgy gondoltam, hogy ne legyen gyerekzár sehol. Tapasztalati úton tanulja a gyerek meg, hogy pl. az alufólia hogyan néz ki/milyen a tapintása/mire használjuk stb. Na már most ez Kendénél működött is, de Vininél nem. Lassan mindenhová gyerekzár kerül nálunk.(Többe kerül az összes gyerekzár, mint a konyhaszekrény:)Vinci pakol, rámol, állandóan dolgozik. Dolgozik a keze, egy percre sem áll le. Feltalálja ő magát pl: kiveszi a pizzavágót és a bőrülőn gyakorol vele vagy a szitába gyurmát nyom, átnézi a kuka tartalmát és még sorolhatnám. Azt hittem, hogy ennyi idősen lecseng ez a pakolási mánia. Tévedtem.


Imád főzni, sütni. Ma is közösen készítettünk ebédet: betetette a kelkáposztát az aprítógépbe és beindította, vagy hámozza a krumplit!!!Bevethető a zöldségmosásba és a piszkos munkába is(mosogatógép pakolás)

Nem köti le a laptopon nézett mese(tévénk nyár óta nem üzemel, nekem nem hiányzik, csak az Apjának). Egy dolog, amit örömmel és ujjongva néz, az Halász Judit Csiribiri koncertje. Már terveztem, hogy elviszem koncertre, de a 11-es kezdési időponttal nem vagyok kibékülve.

Kajából minden jöhet, nem válogat, csoki, csoki, csoki bármikor. Reggelire csak kakaó. Rákattant a szénsavas vízre, ha engednénk, akkor a colát és a kávét is inná. Kuncsorog érte. Mi lesz még később...Nagyobb mennyiségeket és gyakrabban eszik, mint Kendus. Használja a szalvétát, szépen étkezik. Ha lecsöppen valami a ruhájára, arcára, kezére, akkor rögtön szól, hogy cseréljünk ruhát.

Beszéddel továbbra is hadilábon állunk. A legújabb, hogy mondja: Bu(bunker), amit Kendével építenek(konkrétan úgy néz ki a szoba, mintha költöznénk)
Cumizik. Nehéz lesz a leszokás, alváshoz kéri, ha fáradt keresi a táskámba.
Szobatisztaság: fürdés előtt wc-re ültetem és nyom, mindig nyom. Pisi időnként wc-be. Előfordult, hogy szeptemberben levette magáról a pelust(most már csak a ruhákat dobja le magáról)és bepisilt, akkor megijedt és mutatta, hogy mi helyzet. Kakinál lapít, nem szól. Utálja, kéz procedúra az öltöztetés és a peluscsere. Öltöztetésnél most az vált be. hogy elkezdem versenyeztetni őket: Hajrá Vince, győzni fog a KEnde". Ki lesz a gyorsabb...ezzel lehet őket motiválni.
Utál fogat mosni, a télapótól elektromos fogkefét kérünk. Gargalizálásból profi, a fogkrémet megeszi.

Könyvet nézegetünk, aktuális kedvenc József Attila : Altatója.


2015. október 21., szerda

Sóbarlangban

Csak nevében sóbarlang az, ahol legutóbb jártunk a gyerekekkel, mert az egyik bevásárlóközpontban van.(Még a fiúk születése előtt nyaraltunk Tapolcán a Hungest Hotel szállodájában, ahol az épület alatt valóban barlang van, az akkori asztmás, allergiás megbetegedésemre kiváló gyógyírt jelentett)
Most, hogy bejött a nyálkás, hideg idő és mindenki prüszköl, gondoltam próbáljuk ki ismét a "sókúrát". Jelentem jót tett, érződik a hatása.
Több hasonló helyen jártunk már,ezt az egyik kispajti Anyukája ajánlotta.
Úgy veszem észre, divat lett sóbarlangot/sószobát/sóhomokozót nyitni, legalábbis felénk egyre több van.
Itt a gyerekek ingyenesen mennek be a sóbarlangba, a felnőttek belépőjegye pedig levásárolható a bevásárlóközpont üzleteiben, több étteremben is(teljes mértékben elfogadják fizetési eszköznek, nincs értékhatárhoz kötve)
Délután 17 körül mentünk, ami csúcsidő: vége az ovinak, sulinak. Sokan voltak, 45 percet javasolnak, ennyi egy alkalom, amit benn lehet tölteni, amikor a mi időnk is lejárt, akkor már csak négyesben voltunk. Szülőknek oldalt kényelmes padok a relaxáláshoz.
Mindenhol só: falon, láb alatt, kunyhóban(felülete  csupa só), lábzsákot adnak, mi nem kértük. Itthon még a lábujjaink közül is potyogott ki a só, rögtön fürödtünk, még Kendus hajába is került.
Vinci talált magának egy kiskonyhát, fazekakat és főzött(teljesen leköti a főzés). Elég nagy az alapterület, Kendussal labdáztunk.
Kifele jövet a recepcióstól választhattak a fiúk Kinder figurát vagy matricát.

2015. október 18., vasárnap

Zsindelyes étterem és pálinkaház

Ha tehetjük, akkor kihasználjuk az Étterem hét adta kedvezményeket. Jobbnál-jobb helyeken lehet ilyenkor kedvezményesen enni, van, ahol inni is.
Nem vagyok pálinkás(az egyetemi gólyatábor tehet erről:), Zoli alkalmanként megkóstolja a minőségi pálinkát(házit minden esetre-vendég jön vagy fogfájás, megfázás-tartunk a hűtőben)
Ő találta a helyet, én foglaltam az asztalt.
Nincs tőlünk messze, kis étteremről van szó, ahol esténként élőzene szól. Mi igazodva a gyerekek napirendjéhez, még azelőtt eljöttünk, hogy a zenész megérkezett volna:), ennek ellenére jól éreztük magunkat.
Fiúk itthon uzsonnáztak, sőt repeta uzsonnáztak is. Véletlenül jött így ki a lépés, ezért két menüt rendeltünk magunknak és abból kóstoltak ők is. A menühöz járt természetesen pálinka is, azt nem fogyasztottuk el, mert Zoli vezetett, én nem kívántam. Helyette limonádéztunk.
Előételt választottunk leves helyett, méghozzá a kedvencemet: padlizsánkrém pirítóssal, főételnek májjal töltött jérce steak krumplival(nem egy alakbarát kaja), desszertnek tökös-mákos rétest választottam csipkebogyó lekvárral. Zoli főétele rántott hal volt chilis rizottóval, a többi fogás megegyezett az enyémmel.
Rajtunk kívül nem volt senki az étterembe. Senkit nem zavart, hogy kicsit hangosabbak voltak a gyerekek, végigülték az asztalnál a vacsorát(tudnak ők jólnevelten viselkedni, ha akarnak)
Pincérnő viselkedése nekem kicsit sokkk volt, férfi szemmel csak "nagyon kedves". Például odajött pajtizni Vinivel, aki egyértelműen elutasította a nő közelségét(megcsikizte, elvette tőle az evőeszközt, amivel játszott stb)
Vinci etetőszékbe ült, amit már itthon régen nem használunk. Ott nem adtunk neki választási lehetőséget.
Nagy adagot kaptunk mindenből, úgy jöttünk ki, hogy tele a hasunk.

2015. október 17., szombat

Ess eső, ess!!

Rajtunk nem fog ki ez az időjárás!Kezd kicsit Angliához hasonlítani a klímánk.
Kendus a hetet ismét itthon töltötte(oviba menet telehányta a kocsit, itthon és azóta kutya baja, nyilván a stressz okozta), hármasban vagyunk(Zoli külföldön).
Le kell kötni az energiájukat, különben kő kövön nem marad. Az egy dolog, hogy darabokra szedik a házat(Vinci fő pakolási területe az egész ház. Már nem akadály, ha valamit nem ér el, hozza a kis-és nagy széket feláll rá és izomból ki/lelök mindent, amit tud. Már majdnem mindenhol gyerekzár, majdnem mindenhol...kivéve a gardrób szekrény, a fürdőszoba, a hálószoba..)
Kinti programoknak nem kedvezett ez a hét, azért voltunk sóbarlangba, rollerezni, gesztenyét gyűjteni. Vinci gyorsabban jön öltözni, ha tudja, hogy pocsolyázhat kint(amikor belefekszik a vízbe és bohóckodik, annak nem igazán szoktam örülni. Oké, hogy belefut a vízbe, beleugrik, de ne feküdjön már bele...)
Szuper vízlepergető ruhákat kaptak a fiúk. Tünditől, aki a szomszéd utcában lakik szoktam ruhákat átvenni. Szóltam neki, hogy mik azok, amik hiányoznak a ruhatárból. Így lettek a fiúk gazdagabbak Pókemberes sapkákkal, sállal, anorákkal, kabáttal. Kende menőzik a sapkájában, tényleg nagyon vagány, sehol senkin nem láttam még ilyet. Utcán is megjegyzik, hogy hűmegha, de jóóó!
Tesztelték őket. Vízlepergető Vinci anorákja egészen addig, amíg a neki térdig érő vízben kb. 25 percet nem tölt el. A sok eső az udvaron megáll, már nem pocsolya, hanem kisebb "patak", ahol lehet köveket gyűjteni(Kende hozott is be egy zacskónyit és kijelentette, hogy felújítja őket!!!Ez nála azt jelenti, hogy mintát rajzol rájuk vagy matricával díszíti őket)
Ha rajtuk múlna, be se jönnénk...

2015. október 15., csütörtök

Festettünk

Renáta néni, a logopédus névnapjára készítettünk pet palackos virágot.
Az ötlet Kifli és levendula blogjáról származik, többször kipróbáltuk már, szeretik a gyerekek.
Minden pet palack alja különböző, elvágjuk az flakon alját és gipszet öntünk bele
(gipszet higítjuk vízzel, amíg tejföl sűrűségű nem lesz), ha megkötött a forma, indulhat a festés.
Vinci minden olyan tevékenységet szeret, ahol a kezét kell megdolgoztatni: imád sütni-főzni, homokozni, kisméretű dobozokat pakolni nagyobb méretűbe, pötyizni, jengázni, horgászni és még tudnám folytatni a sort.
Festésben is teljesen belemerült.
Már, amikor előkészülünk hozzá mosolyra áll a szája(az egyik szomszéd szerint Vinci mindig mosolyog-azért ezt megcáfolnám:), tud ő ordítani rendesen)
Leginkább a pepecselés része tetszik neki,az, amikor az ecsetet a vízbe mártjuk.
Egyértelműen látszik, hogy jobbkezes,  ritkán használja a bal kezét. Az ecsetet ügyesen fogja: nem markolja, nem szorítja. Vidám színeket használ.
Az ajándékozottat sikerült meglepni vele.
Vinci jókedvvel, örömmel megy logopédiára, a foglalkozás alatt is végig kisangyal. Renáta néni mindent megtesz, hogy jól érezze magát, pl: saját készítésű gyurmát kreált neki, hozott kalapácsos játékot(állandóan dolgozik), görgetős játékot. Vinci mutatja a mécsest már(ujjával pedig a gyertyát), fújni szeretne(nagyon megy neki), zárásként zizit kap. Renáta néni kéri, hogy nyújtsa ki a nyelvét és ráteszi neki az édességet, de valahogy Vinci mindig gyorsabb, belenyúl a dobozba és hamm bekapja:)
Kb. 1 hónap után óriási, áttörő változást nem látok.  De! Szókincse, kommunikációja bővült, változott. Fejével rázza a "nem-et", utánozza a tehén hangját, anya, tente baba, hagyjál, be szavakat mondja.

2015. október 13., kedd

Kendeszáj a Nők Lapjában

Holnap megjelenő Nők Lapjában, ami egyben születésnapi szám olvashatjátok Kendus aranyköpéseit!!!

2015. október 10., szombat

Egyre csak vár(t)

Szeptemberben az oviban bemutatkozott nekem egy SZMK-s anyuka. Kedves, szimpatikus.
Délutánonként nagyjából egyidőben megyünk a fiainkért. Mi 8 körül érkezünk, ők utolsóként érkeznek.
Azt mondja az anyuka, hogy Kende minden reggel áll a bejárati ajtóban(csoportszobában). Először nem is tudta mire vélni, aztán megszólította Kendust és megkérdezte, hogy miért áll az ajtóban.
Válasz: "Várom Anyukámat!"
Uh. Ez azt jelenti, hogy 9-től 15-ig ő vár. Délután, ha kint voltak az udvaron, akkor is mindig abban a szögben volt, ahonnan rálátott a kijárati ajtóra.
Nehéz neki a beilleszkedés, szóltam az óvónőknek, hogy segítsenek neki. Jól, könnyen motiválható.
Az udvaron mindig azt láttam, hogy az egyik óvónő ül a padon(ha volt mellette egy pedagógia asszisztens vagy más felnőtt azzal diskurált.)
A másik óvónő(idősebb)mindig a gyerekek mellett/közelében láttam.
Hét elején megyek Kendéért, kérdezem a padon ücsörgő(erről mindig régi falusi porták elé kitett padok jutnak eszembe)óvónőt, hogy merre van Kende.
Válasz: keressem meg, elbújt(ő nem mozdult volna meg)
Kendus sokat mesél az idősebb óvónéniről: mit csináltak, mit mondott, mit mesélt. Hozzá ragaszkodik, úgy veszem észre.

Eltelt kb. két hét. Bizakodó vagyok.
Kende inkább a lányok felé nyit.
Sőt!
Tetszik neki egy kislány(Kende szerint ő már nagy, 6 éves), akivel együtt szokott rajzolni.
Kapott tőle egy pillangó rajzot, amit Kendus kiszínezett és kitettük a falra.
Mióta megtalálták egymást, nem áll az ajtóban és árgus szemekkel figyeli mikor tűnök fel.

Az állatok világnapja alkalmából bevittük az állatos diafilmünket és a diavetítőt.
Kaptak "házi feladatot" is. Újságból kellett állatokat kivágni. Mi mindig megcsináljuk az otthonra kapott feladatokat(tudom milyen rossz érzés, amikor nem csinálják meg a házit), Kende szereti ezeket a plusz dolgokat. Vágtunk, sőt ragasztottunk, origamiztunk is állatokat.
Mi micsoda sorozat állatos könyveit is bevitte az oviba.
Rajta kívül csak egy gyerek jeleskedett.
Nagyon-nagyon megdicsérték. Eddig is és most is kapott matricákat érte.

2015. október 8., csütörtök

Mi volt a mai napban a legjobb?

Este az ágyban, amikor rám került a sor, hogy elmondjam nekem mi volt a tegnapi napban a legjobb, akkor azt feleltem: Vinci kimondta: ANYA!!!
(Igaz elnyújtva, kicsit Felvidékesen, de azóta már többször hallottuk tőle)

2015. október 7., szerda

Oktoberfest

Az Octoberfestről nekem már mindig a császármorzsa fog eszembe jutni......
Abból indultunk ki(óvónő ötlete), hogy 100 emberre kell(ene)császármorzsát készítenem. Végül 10 adagot vállaltam, azaz 40 főre sütöttem a desszertet(be is durrant délutánra a lábam)
Az Oktoberfestet a kerület német nemzetiségi iskolájában tartották(hála a jó időnek az udvaron volt a party), itt gyűltek össze a német nemzetiségű ovisok, gimisek. 
Több sátor volt, ahol enni-inni lehetett(helyben is készültek finomságok), húzták a talplávalót, műsort is adtak a gyerekek. Itt volt lehetőség más családokkal is összeismerkedni.(kiderült, hogy Kendus egyik csoporttársa a szomszéd utcában lakik)
 Az egész 'erezd el a hajamat' 13 körül kezdődött, ami nem egy gyerekbarát időpont. Mákomra az én fiaim is aludtak ebéd után, a császármorzsát Zoli szállította a helyszínre.
Étel-italjegyet lehetett váltani, a befolyt összeget pedig az ovisok kapják. 
Rajtam kívül más is aktívkodott(töltötte a délelőttjét a tűzhely mellett), az én császármorzsámból egy adag sem kelt el!Úgy voltam vele, ha már oda készült(egyébként sem eszünk 1 héten keresztül császármorzsát)akkor ott osszuk szét, kaptak az ovistársak szülei, ovis dolgozók, ismerősök.
A császármorzsához lekvár is dukál, saját ribizli(bio, nem permetezett) lekváromból ajánlottam fel. Na az elsők közül az fogyott el.
Miután a fiúk összeszedték itthon magukat a buli a végéhez közeledett, elmentünk, futottak néhány kört az udvaron és hazajöttünk.

2015. október 6., kedd

Teréz napi szüreti mulatság

Megnéztem a naptárt, pontosan mikor van Teréz nap(környezetünkben nincs Teréz). Később van,mint ahogy az oviban ünnepelték, ott előre buliznak:)
Teréz naphoz kötötték a szüreti mulatságot.

Már a hét elején kérték az óvónénik, hogy 14.30-ra ha tudunk menjünk a csemeténkért(nem is tudom dolgozó szülők hogyan oldják meg). Különböző állomások(arcfestés, ugrálóvár, tetoválás, barkácsolás, körhinta, elektromos autó) voltak kialakítva az ovi udvarán(gyémántkakas krajcárával lehetett fizetni)és egy elkülönített rész, ahol az ovisok műsort adtak elő. Mivel Kendus középsős, ezért ő csak nézőként vett részt. Tudta az összes német mondókát, dalt, körjátékot(gondolom próbák alatt megtanulta)
Minden a gyerekekről szólt, leghosszabb sor a tetoválásnál volt(4 óvónő szépítgette folyamatosan a gyerekeket). Elnéztem a tolakodó szülőket, akik egymással vitába keveredtek ki érkezett oda előbb, ki hol állt és ki mióta áll a sorba...........

Keksszel és kubuval érkeztem, ennek ellenére teszteltük a büfé felhozatalát(sajtos-tejfölös mini lángost ettünk és  finom szörpit ittunk)
Kendus az ugrálóvárban véletlenül összeütközött egy másik gyerekkel, gyorsan kijött onnan
, kért két tetoválást("két kezem van Anya"),
vettünk tombolákat(amin sajnos most nem nyertünk)
Nem ismerem a szülőket, kettőnek bemutatkoztam(ültek egymás mellett a padon, mint két "kuka"én álltam mellettük....ha már egy csoportban és együtt játszanak a gyerekeink, legalább egy-két szülőnek a nevét tudjam)

Messziről figyeltem Kendét. Szomorúan láttam, hogy a "nagyobbak", az összeszokott klikk elutasították őt, amikor illedelmesen megkérdezte, hogy focizhat-e velük. Még egyszer próbálkozott, akkor csak beállt a csapatba, elkapta a labdát, de az egyik gyerek mondta, hogy adja neki oda az én fiam szó nélkül odaadta, aztán jött, hogy menjünk innen.(Már nem megy focira, nem szeretne)
Beszéltem erről az óvónőről. Úgy érzem, hogy kirekesztik(nyilván ő is, mert folyamatosan bepisilt az oviban)Azt mondta az óvónő, hogy ő ezt nem tapasztalja-egyszer vette észre, akkor közbelépett-, napközben jókedvű Kendus.
Csak bizakodni tudok, hogy idővel jobb lesz. Ha talál egy kis pajtit magának, akkor ő ragaszkodni fog ahhoz az egy valakihez.


2015. október 4., vasárnap

Kendeszáj

Barcelona nála Marcelona

Kéri, hogy mondjam a "három utcás verset".
Sokáig gondolkoztam, amíg rájöttem , hogy a "Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár"című Weöres versre gondol.

Ha megyünk valahová mindig rakok be vizet és harapnivalót.
Egy kiürült szénsavas flakonba tettem csapvizet.
Kérdezi, hogy milyen víz?Szénsavas?
Nem, csapvíz!
Anya, te mindig csapvizet teszel be!

Esténként felváltva mesélünk az Apjával. Apja mindig fejből mond mesét. Mesélt Mek Janiról, aki túlsózta a krumplit, teleszórta vele a világot, mindenki megvette a túlsózott krumplit.
Apa-Fia délután elmentek a Mekibe, Apja meséli, hogy az asztalnál mondja Kende:
"Tényleg túlsózta Mek Jani a krumplit!"

Milyen volt az oviban az ebéd?
Hát az te el se tudod képzelni, borzasztó!

Megyek holnap oviba?
Nem, mert vasárnap lesz.
Juhhééééé!!!

2015. október 3., szombat

Közlekedés Budapesten

A héten lemaradtunk egy(heti három alkalommal veszünk részt) korai fejlesztésről, ami logopédiával van megspékelve. Nevetségesen hangzik(de ott és akkor persze nem nevettem), de nem találtam parkolóhelyet az Intézet közelében. Mindig időben indulunk el itthonról, aztán mindig rohanunk, hogy pontosak legyünk(utálok késni)

VII. kerület, Damjanich utca a célpont. Városligetnél szoktam ingyen parkolni. Egy ideig araszolunk a dugóba(Hungária krt), kb. 1.10-1.20 perc tőlünk a menetidőm. Hazafele már gyorsabb, sokkal gyorsabb, kb. 30 perc. Eddig Vinci hazafelé mindig elaludt a kocsiba, a foglalkozás végén tízóraizott, ivott, megérkezés után áttettem a babakocsiba és aludt tovább kint a friss levegőn.
Városligeti fasornál, Dózsa György úton és a környékbeli utcákon is próbáltam parkolóhelyet keresni, sikertelenül. Felhívtam a kedves logopédust és őszintén elmeséltem, hogy sehol egy nyamvadt parkolóhelyet nem találtam, kb. 30 percet bolyongtam a környéken, szabad csak a rokkant hely volt.

Itthon gondolkoztam azon hogyan tovább. Legyen BKV?Legyen autó és BKV?(Pöttyös utcánál a lakótelepen mindig van szabad hely és ingyenes)onnan metró, aztán troli.
Kismama bérletet szerettem volna venni első körben, de az automatában ilyen opciót nem találtam(két helyen próbálkoztam, az egyiknél segítséget is kértem), de így sem jött össze. Élő emberes BKV bódé/trafik már alig van  a városban.
Felnőtt bérlet(vonaljegy) drága, az autó mellett szól, hogy Vinci hazafele alszik és az aluljáróhoz le/fel  kell cipelni a babakocsit a jó súlyú gyerekkel és a táskánkkal, ugyanez a trolinál is. Miért nincs lift mindenhol?!4-es metrót ezért is szerettem(legkulturáltabb metróvonal, szerintem)
Nemrég busszal vittem Kendust oviba, természetesen jött velünk Vini is, babakocsiban. Már a második busz is magas lépcsős volt(nem alacsony padlós)ami elment előttünk, a következő, amire végül felszálltunk az is magas lépcsős volt. Állok ott két gyerekkel, táskával a busz ajtajánál és felkiáltok:"Valaki segítene?!"-erre egy nő jön le hozzánk és fogja meg a babakocsi elejét és emeli meg. Ismerős volt, útközben mondta, hogy sérve van. Elvileg nem emelhetne.
Pénteken előbb indultunk, úgy számoltam, ha előbb indulunk(időt nyerünk), akkor ha távolabb(Bethesdánál)találok parkolóhelyet, akkor egy nyugis reggeli sétával is időbe beérünk a foglalkozásra. Így is lett.
Ki korán kel....

2015. október 1., csütörtök

Okmányok

Zoli gyakran utazik, nélkülünk.
Múlt hónapban lett volna egy külföldi utazási lehetőség négyesben,  mi mégis itthon maradtunk. Ennek az az egyik oka, hogy nem volt a fiúknak személyigazolványuk, útlevelük(az utóbbi gyorsan megoldható), a másik ok, hogy lebetegedtünk.
A héten elintéztük a hiányzó okmányok pótlását.
Kedves ismerősünk, barátunk(tőle vettük a házunkat, hivatali vezető)adta a tanácsot, hogy reggel, azaz 7 előtt álljunk a Tescóba a kormányablak bejárata előtt. 7-kor nyit, de általában már 6.45-kor sorban állás van sorszámért.
Szerencsénkre egy férfi előzött be minket.
Fiúkat ébreszteni kellett, de a Tescóban kárpótoltuk őket egy rudival, sajtos-baconos kiflivel, szívószálas gyümölcslével(azóta is emlegeti Kendus, hogy milyen jó volt a Tescóban reggelizni...hm)
Az okmányokat 3 évre adják a gyerekeknek. Személyit ideigleneset kaptunk, ha elkészül a végleges, akkor kapok egy sms-t és a szomszéd kerület okmányirodájába lehet átvenni.
Kendus álmos volt, ami erősen látszódik a fényképen is(óriási karikák a szeme alatt), csúnya a tartása(állandóan szólni kell neki, hogy húzza ki magát).
Nem gondoltuk, hogy Vinci fényképe is elsőre sikerülni fog(azt hittük nem ül meg a fenekén, leugrik majd, nem figyel oda). Leült a fényképező elé, fintorgott és félig mosolyra húzta a száját.. Rajta nem látszódott, hogy alig aludt éjjel. Jól viseli a kialvatlanságot(én kevésbé)
Amíg a papírokat töltögettem, addig az üzletsor előtt felállított "játszón" futották le a reggelijüket.
Nagyon gyorsan, flottul ment minden(érdemes volt hajnalban kelni), 7-kor mentünk be és 7.30-kor már az autóba ültünk.