Balaton-felvidék

Tamásékkal és Ilcsiékkel (egyetemi barátság) töltöttünk el két tartalmas napot a Balaton-felvidéken.
Mindkettőjüknél három-három gyermek, a nemek aránya: egy lány: Mira, a többiek fiúk.

Nagyok

Legidősebb Lukács 8 éves, legfiatalabb Ábel : december végén 2. Hiába csak évente egyszer találkozunk, rögtön egymásra találnak a gyerekek(Kende főleg Ambrussal)és mi is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk:)

Örültem, hogy összejött a találkozó, előtte és utána Zoli nem volt itthon, Vinci náthás, köhög, Kendusnak folyik az orra,láztalanok.

Csomagolásnál elsőnek a kisméretű porszívót és az orrsziporszit tettem be. Minden elindulás nehéz, most is mire autóba értünk elfáradtunk:)
Útközben két pihenőt iktattunk be, az egyik egy benzinkútnál volt. Mondom a kutasnak, hogy mit szeretnék:gyerek orrából váladékot szívni(minden eszközöm van hozzá, ipari porszívót nem kérek:)tudta miről beszélek, van gyereke:) Közben hallom, hogy egy nő mondja a férjének: "tudod, most ez a divat!""Porszívózzák a gyerek orrát!"
Legközelebb már csak a szállásnál használtuk ezt a hihetetlenül jó magyar találmányt.

Nagyvázsonyban a Kinizsi várnál volt a találkozási pont.

Tiszta égbolt

Hiába indultunk időbe, mégis mi értünk oda utolsóként. A vár könnyen bejárható gyerekekkel is.

Vinci mindenáron falra akart mászni

Tetejéről a panoráma a Káli medencére gyönyörű!A várban évente rendeznek várjátékokat,

bent a várban szólt a középkori zene, a kristálytiszta patakban (talán) pisztrángok úsztak.

Innen Keszthelyre mentünk, sütött a nap és hamar sötétedik, ezt használtuk ki egy nagy gyerekfárasztó játszóterezéssel.

 Előtte megnéztük a milliárdokból felújított kastély parkját.

A szökőkút mindenkit vonzott, volt, aki a vízbe akart mártózni

Vacsorára pizzát, gyrost ettünk(válogatós gyerekek is szeretik, amiben sült krumpli és hús van)Mikor leültünk, akkor a felszolgálónak rendesen kikerekedett a szeme: ennyi gyerek....gyorsan kiszolgáltak minket és a gyerekek is ültek a fenekükön, amíg kellett.

Szállásunkat,ami Kapolcson volt Tamás intézte. Egy erdő széli régi, gyönyörű, fagerendás parasztházban aludtunk.

Soha nem voltam még Kapolcson és úgy alakult, hogy a Művészetek völgyébe se jutottunk még el. Gyönyörű a táj, rengeteg kirándulóhely van.

Másnap felmásztunk a Csobánci várhoz(inkább várromnak mondanám)

Úszott a ködben a táj, amikor odaértünk.

Közben két kicsi bealudt az autóba, ezért úgy döntöttünk, hogy hagyjuk őket pihenni és nem vágunk neki a kb. 2 órás(felfelé vezető út) túrázáshoz, hanem elmegyünk kávézni Tapolcára.
Vinci és Kende is hősként gyalogoltak(nekem meg lógott a nyelvem..). Babakocsival nem járható hegy, hátihordozóba nem marad meg Vinci, menetelt a saját lábán. Lefelé cipelte az Apja.
Félúton nyársaltunk. Szalonnát, kolbászt, kenyeret a mi termelői piacunkról vittük(tavaly mi nem hoztunk csak nasit), mindenkinek ízlett. A gyerekeket nem kellett kérlelni, hogy nyársbotot vagy köveket keressenek, bulinak fogták fel az egészet(mert az is)
Kendére egyszer kiabáltam rá, amikor is a meredek részen futott(!)fel a csúcshoz.

Hazafele megálltunk a Miakő étteremben kávézni(pelust cserélni), a helyről mostanában sokat lehet olvasni. Drága, nem ettünk, de a kávéjuk és a szörpjük bejött.
Nem hagyhattuk ki a Balaton melletti fotózást sem.

Feltöltődve(kisebb izomlázzal) jöttünk haza. Már most várjuk a következő kirándulást!