Szentendre, Skanzen

Állami ünnepen eddig mindig kihasználtuk az ingyenes múzeumi látogatás lehetőségét. Most észrevettem, hogy Szentendrén, a Skanzenban sem kell fizetni.

Útközben

Úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a fiúk délutáni sziesztáját és mi is pihenünk velük, kb. 15-kor indultunk el itthonról, a Skanzen 17-kor zár. Gyorsan kiértünk, magam sem hittem, de kb. 25 perc alatt, a parkolólásnál már feltűnt a tömeg. Erősen sütött a nap, igazi, szép őszi idő volt ma. Fiúk már bélelt nadrágot, anorákot,vastag sapkát hordanak. Sok gyereken még vékony farmert, edzőcipőt látok.(Lehet, hogy az ő szülei tudják a tutit, mert nálunk szeptember elejétől március végéig nagy tételben fogy a zsepi)
Szerintem egy egész napot rá lehet szánni a Skanzenra, de így, hogy ebéd után mindketten szundítanak, így még nem vállaljuk be az egész napos programot.

Vincivel még nehéz "hosszabb"gyaloglásokat tenni, minden falevélnél, kavicsnál megáll. Az utca végén lévő piacig simán elgyalogol, még ott tesz két-három kört velem, de hazafele már elém áll és cipelteti magát. Kendusnál ilyenkor használtuk a motort, de az öccsét nem érdekli, marad a babakocsi.
Egy ideig bírta az egyhelyben ülést, aztán hangot adott az akaratának(körülöttünk mindenki ránk figyelt)és gyalog folytattuk a nézelődést. Soha nem arra megy, amerre mi szeretnénk.
Az állatoknál időztünk elég sokat. Kendus a mangalicáknál hangosan megjegyezte: ne brummogj már!(persze tudja, hogy a medve brummog)Vinci tépkedte a füvet az állatoknak és ha tehette volna, akkor a malacokkal együtt dagonyázott volna.

Messziről megnéztük a muzeális skanzen vonatot.

Skanzen egy kis részét jártuk be, néhány házba benéztünk, aztán rohantunk a gyerekek után és végül a játszótéren kötöttünk ki,

záróráig maradtunk.

Kendus kérte, hogy menjünk le a Duna partra kavicsozni, Apja kérte, hogy menjünk vacsorázni, Vinci kérte, hogy adjak neki cumit(amit a nagy sietségben itthon felejtettem, de akkor ott mit nem adtam volna érte. Zoli megkérdezte tőlem: benzinkúton nem árulnak cumit??-ebből látszik, hogy ki vásárol)
Végül elmentünk a belvárosba sétálni és vacsoráztunk egy Mexikói étterembe(egy mellékutcában fedeztük fel, sokan voltak és isteni finom volt a kaja, a hely hangulatos, rajtunk kívül nem volt gyerekes család, amikor már egyik jobban nyafogott, mint a másik, akkor gondoltuk, hogy bele kell húznunk a kajálásba...)

Szentendre gyönyörű. Tudnék ott élni( a mediterrán jellege, az apró, macskaköves utcák, a Duna part, mindig van élet, este 18 körül is sokan sétáltak az utcán)

Drága délutánunk volt: elveszítettem a tavaly kapott fülbevalóm egyik felét. A 'hogyan-ra' nem tudom a választ, itthon tűnt fel, hogy hiányzik..