Ha tehetjük, akkor kihasználjuk az Étterem hét adta kedvezményeket. Jobbnál-jobb helyeken lehet ilyenkor kedvezményesen enni, van, ahol inni is.
Nem vagyok pálinkás(az egyetemi gólyatábor tehet erről:), Zoli alkalmanként megkóstolja a minőségi pálinkát(házit minden esetre-vendég jön vagy fogfájás, megfázás-tartunk a hűtőben)
Ő találta a helyet, én foglaltam az asztalt.
Nincs tőlünk messze, kis étteremről van szó, ahol esténként élőzene szól. Mi igazodva a gyerekek napirendjéhez, még azelőtt eljöttünk, hogy a zenész megérkezett volna:), ennek ellenére jól éreztük magunkat.
Fiúk itthon uzsonnáztak, sőt repeta uzsonnáztak is. Véletlenül jött így ki a lépés, ezért két menüt rendeltünk magunknak és abból kóstoltak ők is. A menühöz járt természetesen pálinka is, azt nem fogyasztottuk el, mert Zoli vezetett, én nem kívántam. Helyette limonádéztunk.
Előételt választottunk leves helyett, méghozzá a kedvencemet: padlizsánkrém pirítóssal, főételnek májjal töltött jérce steak krumplival(nem egy alakbarát kaja), desszertnek tökös-mákos rétest választottam csipkebogyó lekvárral. Zoli főétele rántott hal volt chilis rizottóval, a többi fogás megegyezett az enyémmel.
Rajtunk kívül nem volt senki az étterembe. Senkit nem zavart, hogy kicsit hangosabbak voltak a gyerekek, végigülték az asztalnál a vacsorát(tudnak ők jólnevelten viselkedni, ha akarnak)
Pincérnő viselkedése nekem kicsit sokkk volt, férfi szemmel csak "nagyon kedves". Például odajött pajtizni Vinivel, aki egyértelműen elutasította a nő közelségét(megcsikizte, elvette tőle az evőeszközt, amivel játszott stb)
Vinci etetőszékbe ült, amit már itthon régen nem használunk. Ott nem adtunk neki választási lehetőséget.
Nagy adagot kaptunk mindenből, úgy jöttünk ki, hogy tele a hasunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése