Mindentudó naptáram van, papíralapú. Tényleg beleírok minden fontos információt, programokat, kötelességeket.
Kendéért megyek általában előbb délután, utána irány az ovi. Feltűnt, hogy sok autó parkol a bejáratnál, gondoltam, hogy csúcsidőben érkeztünk és/vagy néptáncos/karatés bemutató van.
Na egyik sem. Szülők tüsténkedtek a csoportszobába, halkan az egyiktől megkérdeztem, miről maradtam le.
Adventi kézműveskedésről. Valahogy elkerülte a figyelmem az, amit kiírtak a faliújságra. Előtte és az utána lévő programok (fizetnivalók)benne voltak az okos naptáramban, a kézműveskedés kimaradt. A vége felé járt a barkácsolás, mire mi odaértünk(ráadásul másnapra két dolgozatra is készülni kellett), Zoli nem volt itthon.
Kedves dadus néni mellé ült Vince mellé és egy szép, dekoratív koszorút készítettek(Vince szobájában ez a harmadik).
Ciki, kellemetlen, hogy kimaradt, azóta is bánom, jövőre jobban oda kell figyelnem. Egyedül az én gyerekemnek nem volt egyik hozzátartozója sem:(
Tudom nem vigasztal, de ezt én simán el tudnám képzelni magamnál is, hogy nem veszem észre a kiírást, rengetegszer szóltak nekem külön vagy a szülők vagy az óvónénik, pedig még szmk-ás is voltam :) ... Ez tipikusan az az eset, hogy nekünk lelkifurdalásunk van miatta, de lehet Vinci nem így élte meg az aranyos dadussal :) ...
VálaszTörlésCikinek érezném én is, de nem az ám!
VálaszTörlésFoleg,ha nem egy kisirt szemű csemete várt. Én egyszer késtem fel orat, mert Zalan beteg volt....Réka már nagyon várt. Az meg rosszabb volt.
Vincét abszolút nem viselte meg a szitu, nem sírt, nem panaszkodott.
VálaszTörlés