Szombaton, amíg Kende iskolában lelki napon volt, addig mi Vincével elvittük a szeretetcsomagot a Mikulásgyárba(a hozzánk közeli Lurdyban és a Millenárison vannak) Ruha, játék, tartós élelmiszer is volt benne. Vince a legvégén egy babasálat(mackós, piros, kicsike sál)kivett a csomagból, mert neki annyira megtetszett, azóta azzal alszik:)
A Mikulással nem akart beszélgetni, kissé megijedt, hátrahúzódott. Egy szaloncukrot azért elfogadott:)
Olyan filmbeillő, igazi Mikulás fazonja volt. Rég láttam ennyire helyes Mikulást.
Jó érzés adni!Tavaly az egyik-ha nem a legnagyobb -karácsonyi/adventi ajándékom az volt, hogy, mint közreműködő segíthettem az egyik nehéz sorsú diákom családjának szebbé tenni az ünnepet.
Pedig én csak közreműködő voltam!Rengeteg olyan gyerekkel találkozom, aki nehéz sorsú(minden szempontból, olyan élettörténetek vannak, amiket az ember csak a drámákban lát, hall)
Egy blogon keresztül megismertem egy doktornőt, aki vallja, hogy , akinek több van, annak kutya kötelessége segíteni a társadalom peremén élőket, az elesetteket. Elkezdtünk levelezni.
Személyesen találkoztunk hármasban(ő, érintett anyuka, én), megismertettem őket egymással. Az anya felvázolta a helyzetüket. Nagyfiú-idén érettségizik az Apáczaiban, kiemelkedő tanulmányi eredményei vannak, versenyeket nyert, egy genetikai betegség miatt tolókocsiban él, teljes felügyeltet kíván, ezt az apuka teszi meg, ő mozgatja, iskolába jár vele, jegyzetel stb. Munkát egyedül az anya tud csak vállalni. Két húgát tanítottam, mindketten okosak, intelligensek. Társasházból a kerekesszék miatt el kellett költözniük, családi ház, hitel. A fizetés gyógyszerekre megy el.
Hosszú, hosszú beszélgetés után, bevásárolni mentek. Akkor arra volt a legnagyobb szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése