Megoldottam, hogy Zoli is eljöjjön az ovis karácsonyra(Kendét tesóm vitte magukhoz a suliból, oda mentünk érte). Vince azzal fogadott 16-kor, hogy éhes. Nem is akármennyire, rögtön éhen fog halni!Kaja nem volt nálam, de mondta, hogy megmutatja hol tartja az óvónéni az almákat. Vettem belőle és leült mellénk, mint néző:)
A többi gyerek együtt vonult be a csoportszobába. Kicsit noszogattuk, aztán beállt énekelni, az angolos mondókás műsorban egyáltalán nem vett részt(ahogy észrevettem nem is volt szerepe). Amikor szerepelt, akkor mondta a versikét, mutatta, ami a koreográfia része volt. Kaptunk ajándékba egy feldíszített tobozt és egy angol nyelvű képeslapot.
Hiába vittem a fényképezőgépet. Tele volt a memória, mire három képet kitöröltem, addigra Vinci ismét leült mellénk és inkább onnan figyelte a műsort.
Érzékeny vagyok, könnyen meghatódom, a műsoron nem érzékenyültem el. Aranyosak, cukik voltak a gyerekek. Vinci sokat fejlődött az utóbbi időben, talán a lámpaláz és az éhség is közrejátszott abban, hogy nem akart szerepelni.(Aznap reggel 5-kor ébredt, mellettem:)
Mindez kedden történt. Érkezésünkre lehúzták a gyerekek ágyneműjét, pedig én jeleztem, hogy szerdáig megy oviba, nekem még a csütörtök is munkanap volt. Kiderült, hogy többen mennek még szerdán is oviba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése