Diótörő

Kendével kettesben megnéztük a Diótörőt az Erkelben. Jutányos áron kaptunk rá jegyet, az osztályfőnöke jóvoltából(tavaly a Hófehérkét láttuk), osztálytársak is jöttek szülőstől, nagyszülőstől.
Pont lekéstük a 23-as buszt, 7 percet várunk a következőre, akkor már pánikoltam, hogy elkésünk. Azzal nem számoltam, hogy a Borároson szakad az eső(esernyő nélkül, kapucniban és sapkában mentünk) Futottunk, arra kértem Kendét, hogy a pocsolyákat kerülje.
Ha színházba megyünk, akkor rögtön kéri a színházi perecet(az Erkelben szerintem túlárazták és a tejes kávé helyett jeges kávét kaptam)
Tériszonyos vagyok, az Erkel középerkély, 12. sorában ültünk. Szuper az akusztika és mindent jól láttunk, de az előadás kezdése előtt inkább oldalra néztem, mint előre. A mellettem ülő apuka első mondata az volt, hogy tériszonyos:)

3 felvonásos az előadás, nem tűnt hosszúnak, teljesen élvezhető volt a balett nekem, na de Kendének: neki unalmas, érthetetlen, talán még nem elég érett hozzá. Pár napra rá, itthon hallott a Diótörőből egy betétdalt, rögtön felismerte.