Black Friday keretében vettem meg a jegyeket, előtte nézegettem és borsos áruk volt. Az is megfordult a fejemben, hogy családi karácsonyi meglepetés lesz, itthon megnéztük az előzetest és Vince azt mondta, hogy ő nem akar jönni, mert félelmetes. Aznap, amikor mentünk persze meggondolta magát. Ebéd után elaltattam, Zoli maradt vele itthon sziesztázni. Kapunyitás az előadás előtt 1 órával volt, ismerős helyen letettem a kocsit és sétáltunk, ami jól esett a plusz 8 fokban a karácsonyi lakomák után. Ledöbbentem, amikor láttam a hosszú sort, a tömeget kordonnal választották el, kiírás segítette az érkezőket, hogy hova álljanak(előzőleg kaptam erről emailt). Rengetegen voltak, szerintem 95% telházzal ment. Olyan 25 percet álltunk a sorban, közben jöttek az előző előadás(11, 15, 19ó)nézői is. Kicsi a világ, rám köszönt egy szécsényi anyuka, nagyjából egykorúak vagyunk, kb. 20 évvel ezelőtt egy baráti társaságba jártunk.
Nagyon jó helyre szóltak a jegyeink, Kende is felismerte az előadás producerét, aki Unicef reklámokban szerepel. Árulták a bárányt, a mesemucial egyik arcát plüss, párna, hajráf formájában. Kende is szeretett volna, miután megtudtam, hogy mennyibe kerül, inkább a CD+DVD mellett döntöttem, amit még aznap este Vince végignézett itthon. Ezt vittük neki emlékbe és a kapott zászlót és a könyvjelzőket. A kocsiba is Álomutazó szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése