Újabb ember

Az ovis logopédusunk(utazó logopédus)elment az oviból. Szeptember végén voltam nála fogadóórán, akkor még arról a munkáról beszélt, amit Vincivel fog csinálni a jövőben.
Az egészről úgy értesültem, hogy egy papír fogadott az ovis szekrényben, mely szerint új(már megint új) logopédus lesz november 12-től. Az ilyen típusú közlési formát utálom. Azt gondoltam, hogy vagyok olyan viszonyban az óvónőkkel, logopédusokkal, hogy személyesen vagy email formájában közlik ezt velem(az indok nem érdekel, csak tudjak róla).
Ezek szerint elmaradtak fejlesztési alkalmak/hetek. Vince vitte a füzetét(amibe új "leckéket"nem találtam) én kérdeztem délután az óvónőktől, de ők nem tudják, hogy mi volt délelőtt. Bánt, hogy se az óvónő, se a logopédus nem szólt. Az emberi oldala....azt tapasztalom, hogy óriási a tanárhiány(az okokat tudjuk vagy sejtjük), szakemberhiány. Egyre több a "papíros" gyerek(mindegy , hogy BTM vagy SNI vagy egyéb), csak sajnos az ellátásuk nem megoldott. Abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk oldani a magánúton történő fejlesztést, decemberig terveztük, hogy hordjuk külön és a változástól, fejlesztéstől tesszük függővé a jövőt.
12 év után elmentem az egyik iskolából. A döntésemről írtam a diákoknak is(attól függetlenül, hogy 18+ emberekről van szó), fontosnak tartottam, hogy tőlem(is)tudják ezt. Tudom, hogy nem ebből kell kiindulni, de, amikor van egy személyes kontakt a gyerek logopédusával, gyógypedagógusával, amikor rendszeresen váltunk emailt és megyek fogadóórára, telefonálok, akkor azt várom, hogy a másik fél is szóljon, ha kilép az életünkből, aminek része, ha heti három délelőttöt tölt vele a fiam.