Katasztrófa turisták voltunk

Elmentünk és a Margitszigetnél megnéztük a Dunát ebben a siralmas állapotban(mi a Kis Duna közelében lakunk). Margitszigetig mentünk, az autót a Batthány téren hagytuj, onnan sétáltunk hármasban, Kende Óbudán volt versenyen. Úgy tűnt, hogy a Duna tisztább. Sajnos több olyan tárgyat is láttunk, ami nem vízbe való: bevásárlóocsitól az elektromos rolleren át tényleg elképesztő az emberi butaság.Alig van víz a Dunába(is), a Margit híd lábánál szinte tömeg volt, kövekből installációkat raktak ki a turisták. Szokatlan volt a szökőkút zene és víz nélkülBízom a szakemberekben, hogy erre a fontos problémára is találnak megoldást. Ma olvastam a Duna átúszásról, eszembe jutott Bázel és az a sok úszó ember eténként. Aznap, amikor ott voltunk volt a napfogyatkozás, Vince szerette volna valami tuti helyről nézni, de szemüveg híján nem mentünk semerre.

Kajla kamasz

Este a sarokig elkísértem a barátnőmet, aki átsétált hozzánk. Kende edzésről jött haza, már 20.30 után járt az idő. A sarkon megállva még beszélgettünk, mondtam is neki, hogy jó lenne, ha már Kende is hazajönne. Feltűnt, fején fülhallgató, keresztbe a széles úton(nem a zebrán)átkelve, csiga tempóban batyog. Kétszer mondtam hangosan a nevét, mire észbe kapott, hogy valaki az ő nevét mondja. Sajnos ez már máskor is előfordut és nagyon veszélyes, mi van, ha jön valaki 180-al vagy jön a szirénázó mentő(tőlünk 2 utcára a mentőállomás), olyan, mintha fel se fogná, hogy mi ezzel a probléma.

Waffle and love

Nóri barátnőm megkérdezte, hogy mit szeretne Vince születésnapjára,borítékolható volt, hogy mit szeretne: valami, ami kaja:) Tavaly hot-dogozóba kapott utalványt, idén gofrizóba. A hétzáró asztalitenisz tábort a gofrizóban zártuk. Ráday utcában van, előzetesen nem foglaltam asztalt, odaérve láttuk, hogy egy pici hely, az utcán lévő asztalok egyikénél ettünk. A kínálat széles, olyan cukorbombák vannak, amitől garantált, hogy az ember szája összeragad.Mi szeretjük az édeset, őszintén minden ízt szeretünk:) 3 fiú gofrit választott, nem bírtak vele, ezzel mindent elmondtam. Próbálok kalóriákat számolni, előfordul, hogy sikerül.Amerikai palacsintát kértem, az is brutál adag volt, de elfogyott.

Kerámia és asztalitenisz tábor

Évekkel ezelőtt Vincét hordtam a szomszéd kerületbe szombatonként egy fazekas hölgyhöz. Rengeteg szépséget készített: sótartótól a kereszten át a kaspóig, a tojásdíszig sok mindent. Láttam, hogy a Csili is hidet kerámia tábort, rögtön lecsaptam rá. 12 éves korig hirdették, írtam, hogy 13 éves már júliusban, így ő lett a rangidős a táborban. 38 darab tárgyat készített (kettő lesz kiégetve), a többit hazahozta.Sajnos nincs kemencénk...Voltak fagyizni, helytörténeti múzeumba is. Kende idén nyáron letudta az 50 óra közösségi munkát az asztalitenisz táborba, 2 hét önkéntes munkát vállalt még segédedzőként. Megszerették a gyerekek van is hozzájuk türelme, érti őket. Felvetettük neki, hogy lehetne tesi tanár az edző mellett, hallani nem akart róla. A mostani eredményei kevés lesz a joghoz. Szeptembertől új év, szerinte majd most bizonyit!Kende kapott egy szép emléket a táborvezetőtől és a hét végén a szülők előtt köszönte meg a munkáját. Vince is kedvet kapott a ping-ponghoz, sokat fejlődött 1 hét alatt, új ismeretségeket kötött.

Augusztus 20.

Zoli kedvéért minden évben kint vagyunk a légiparádé megkezdése előtt a rakparton. Idén valahogy nem tartotta fontosnak, sőt ébresztő nélkül kezdtük a napot(még egy hétig), később indultunk a belvárosba. Régóta szerettem volna kipróbálni a Time out Market éttermei közül bármelyiket(voltunk Londonban és Liverpoolban is hasonló helyen), olvastam, hogy minden étterem fix áron kínálja az ebéd menüt, a legjobb séfek konyhái ott vannak.11.30.-tól van nyitva, mi előbb odaértünk, ezért sétáltunk a Kazinczy utcában(egyetemistaként gyakran jártam ott).Végigjártuk a zsidó negyedet, a fiúk nem voltak még a Dohány utcai zsinagógába, hosszú sor állt a jegypénztár előtt, megbeszéltük, hogy visszamegyünk valamikor. Uránia mozi a főváros legszebb mozija szerintem, megnéztük a filmkínálatot, megbeszétük, hogy a legtöbbet(aug. 20 miatt magyar filmeket vetítettek főleg)láttuk és mik azok, amiket megnéznénk. Sokfele jártunk már a világon, Budapest az egyik legszebb város, a főváros rajongója vagyok. Négyen négyféle helyről választottunk ebédet, minden nagyon finom volt, bőséges, a hely trendi, fiatalos, patyolattiszta. Mióta ott voltunk, azóta több barátnak, ismerősnek mondtam, hogy menjen el, menjünk el. Kifele jövet észrevettem a Sugo Tamburazenekart(minden elismerésem a gyerekeket felkaroló pedagógusról és a gyerekeké), gyors fotóra összeálltunk, előző nap a Margitszigeten léptek fel a 100 tagú cigányzenekarral, a maesteszinhazon láttam, hogy van még jegy a koncerte, az agusztusi kiadásaink miatt úgy döntöttem, hogy nem veszek jegyet, már bánom. Ebéd után hazajöttünk sziesztázni, egyre melegebb lett az idő. Délután a József krt. mentünk autóval(ha rajtam múlik, akkor a városba tömegközlekedve megyünk), onnan elgyalogotunk a Kálvinig, megnéztük az első parlament épületét, egy kedves Libertine könyvesboltot is találtam. A fiúk persze éhesek lettek a Ferenciek terénél, Starbucks munch csaptam rá, a lányok külön megmelegítették a tonhalas tortillákat.A Váci utcán át mentünk az Akadémia elé, ott letáboroztunk és vártuk a tűzijátékot. Furcsa volt, hogy nem kezdték pontban 21.00-kor, aztán derült égből hirtelen feltámadt a szél, azt éreztem, hogy hamarosan lecsap ránk a vihar(2006-os tapasztalatainkat elmesétük a gyerekeknek), visszaindultunk kb. 21.25 körül az autóhoz, de már metróval. Deákn kukákat döntött fel a szél és többen úgy döntöttek, hogy inkább hazaindulnak. Új volt a Lánchídon a fényfestés, tetszett(olvastam, hogy a Margitszigeten is volt)és a drónos ábrázolás.Vince elégedetlenkedett, hogy miért nem maradtunk tovább.

Bázelben történt

-Megkóstoltuk az avokádóval töltött perecet. Ingyen elvihető pékáruk között volt. Itthon is feketeöves munch használó vagyok. -Elmentünk és megkerestük Bázel egyik legjobb csokiboltját. Csokiválogatást választottak a fiúk, én egy tejcsokit, ami külsőleg hasonlít a mi eredeti sportszeletünkhöz. A válogatásban a világ csokitermelő tájairól volt egy-egy darab, 75%csoki, a gyerekek nem olyan ízt kaptak, mint amire számítottak:) -Több boltban azt éreztük, hogy néznek minket, miket akarunk lopni. Egy sportboltba az alagsorba lementek a fiúk az apjukkal, én fent nézelődtem, egy eladó volt, ő el nem mozdult a gépe elől, ahol nézte a kamerákat...potenciális vevőket veszített el, Vince és Zoli vásárlásban mindig jók voltak. -Első nap egy kebaboshoz ültünk be, két nő volt az eladó. Miután végeztünk az ebéddel, bementem a mosdóba és teletöltöttem a palackom. Utána rám szólt az egyik nő, hogy jó lenne, ha mennénk... -Több helyen megkérdezték, hogy honnan jöttünk, mert ismeretlen nyelvet beszélünk. Vince beszédhibás, Zoli hadar:) -Augusztus 1. Bázel születésnapja, komolyzenei és elektronikus zenéket játszó dj-k léptek fel, a fúvósok kifejezetten tetszettek, egy rövid utcai szakaszon volt a két zenei stílus, amikor az egyik befejezte, a másik elkezdte, odafigyeltek egymásra. -Sajnos állandóan benne volt a fű szag a levegőben, minket nagyon zavar. -Szép ruhákat és táskákat láttunk, egyedi, kézműves darabokat. Táskás lány vagyok, egy kisebb textil táska, ami tele van virágokkal jött haza velem. -Érdekes volt, hogy a hálószobában nem lehetett ablakot nyitni. -Nyilvános, tiszta wc városszerte. -Pékségben nehéz volt választani a guszta pékáruk között. -A vasútállomáson külön iroda van, ha tanácstalan az ember vagy segítségre szorul. Amikor Colmarba metünk egy szép mappába tette be a hölgy a jegyeinket és azt mondta, hogy Colmar?Jó választás!Tetszeni fog!Így is lett. -A főtéren megnéztük a piacot, sajnos nekünk drága volt.

Búcsú Baseltől

Colmar

Életünk egyik legkényelmesebb(első helyen a svéd vasút) vonatútja volt a colmari. Kb. 50 perc Bázeltől.Elvarázsolt minket a francia kisváros, utazós csoportokban is írtak róla és megkérdeztem az AI, ő mit ajánl egy napos francia kiruccanásra Svájcból és Colmart javasolta, ami a francia forradalom során került Elzászhoz. Turistákból nincs hiány, a középkori favázas apró házak olyanok, mint a Csipkerózsika meséjében, a legfinomabbat is itt ettük a nyaralás alatt(Zoli 800gr csülköt nyomott be).Tiszta, rendezett település, csatornák szegélyezik, sokan Velencéhez hasonlítják. Időutazás a múltba, macskaköves utcák, a helyiek figyelnek a házaik állagmegóvására,környezetükre. Megnéztük a Szentháromság templomot, a városi piacot, kisvonatoztunk. Sajtboltban kóstoltak a fiúk,nem nyerte el a tetszésüket(büdös volt nekik), az a város, ahová érdemes visszamenni.