Ezen is túl vagyunk

Kende december 18-ra van egy urológiai műtétre előjegyezve, 17.-én lett volna a megbeszélés az altatóorvossal. Híve vagyok annak, hogy egy problémát több oldalról közelítsünk meg. Több szem többet lát alapon kértem időpontot egy másik urológushoz is, igaz ő elsősorban felnőttekkel foglalkozik, a hozzánk közeli Dél-Pesti kórházban osztályvezető professzor és a Nők Lapjában szokott publikálni(az írásai alapján is szimpatikus.
A Duna Medical Centerben most jártam először és hát úgy gondolom az állami egészségügyi intézmények soha nem fognak arra a szintre eljutni, ahol az említett magánintézmény.(A miértekre mindenki tudja a választ)
A kórházban végeznek műtéteteket is(borsos áron, nem közalkalmazotti bértáblához igazítva:)
Tisztaság, gyorsaság, kedvesség, gyereksarok. A doki mindent megtett értünk, elmondta, ha Kende az ő fia lenne nem engedné megműteni, elmondta, hogy milyen megoldást javasol, amit ő ott ambulánsan, lidocain után meg is csinál, ha egyetértünk vele. Mindent részletesen, érthetően elmagyarázott és megmutatott.
 Előtte beszélgetett a fiúkkal, elárulta, hogy mi volt az ovis jele, mit kell otthon csinálnunk. Vincének nem kértem időpontot, de ha már ott voltunk, akkor megkértem, ha belefér az idejébe nézzen rá is. Megtette.
Kendének a beavatkozás kb. 5 perc volt, szegénykém ordított, fájt neki. Az apja fogta a kezét és a száját, az asszisztenssel a lábát szorítottuk le, hogy ne mozogjon, közben Vince próbálta a tesóját védeni és az apját arrébb lökni. Igazi, jó tesó, "megvédte" a bátyját.
Kaptunk ftorocortot itthonra, kiváltottuk a kórház alján lévő gyógyszertárban. Kapott éjszakára fájdalomcsillapítót, tesire felmentést kértem neki, másnap telefonáltak reggelről, hogy menjünk érte a suliba, 13.30-kor hazahozta az Apja. Hétfőn kihagyja a teniszt.