Aeropark

Négyesben most voltunk először a Reptéri Emlékparkba. Hiába van hozzánk viszonylag közel, legutóbb, akkor jártunk ott, amikor Vinci olyan 37 hetes lehetett pocakban. Emlékszem, hogy Lacikáékat vittük ki a reptérre és úgy váltunk el, ha hazajönnek, akkor már látni fogják a kis húsgombócot(nem így lett)
Ha már nem utazunk repülővel, akkor elmegyünk az Aeroparkba.

A legutóbbi ottlétünkkor még nem volt kiállítva ennyi gép, nem volt szimulátor, nem volt helikopter. Ja és persze büfé sem:) A parknál ült egy bácsika kempingszéken, tőle lehetett kérdezni. Most teljesen más volt a helyzet.
Vincit az érdekli, amit megfoghat, kipróbálhat, amibe beülhet.

A legtöbb gép pilótafülkéje előtt üvegajtó, ami le van zárva, egybe beengedett az egyik ott dolgozó, de mondta, hogy ne nyúljon semmihez se a gyerek. Erre mondtam, hogy fiam, mindent a szemnek, semmit a kéznek. Muzeális darab, vigyázzunk rá. Helyette felkínálta azt a kiállított repülőt, ami gyerekbarát: be lehet ülni a kormány mögé, a karokat lehet mozgatni, kapcsolgatni.

Ott elég rendesen beszorult a levegő, hiába volt középen nyitva az ajtó. Vincit nem zavarta, hogy folyik róla a víz, szó szerint, csak azt láttuk oldalról, hogy a fejéről csíkokba dől az izzadság.

A fiúknak az is nagyon tetszett, hogy fel kell lépcsőzni a gépekhez. Mindegyik gép irtó büdös belülről és laharcolt állapotban van. Az egyik Malév gépnél láttuk, hogy még Nairobiba is repült....hát a mostani kinézete nem volt bizalomgerjesztő. Az akkori állapotoknak megfelelt.
A büfé előtt egy kisebb leszállópályát festettek fel az aszfaltra. A park tele van lyukakkal, sok ürge él ott(olvastam, hogy számuk drasztikusan fogy), hiába hívtuk fel a gyerekek figyelmét, minden harmadik lépésben estek egyet. Tipikusan azok közé tartoznak, akik előre mennek és oldalra néznek.

Több család várt arra, hogy a szimulátort kipróbálhassa. Amíg sorban ültünk, addig Vinci hisztizett egy sort. Cukorkát akart, aztán jégkrémet. A cukorkát(Mentos gyümölcsös)megkapta, de Kendusnak nem akart belőle adni, az csak az övé gondolta....Gyorsan eltüntették a cukrokat, aztán jött a hiszti a jégkrémért. Miután beléptünk a sötét szimulátorkocsiba Vini meggondolta magát, ő inkább kint maradt az Apjával és jégkrémezett. Aztán a jégkrém felénél gondolta azt, hogy az mégsem jó neki....másikat már nem kapott. (Hozzáteszem úgy indultunk el itthonról, hogy bőségesen uzsonázott. Tud enni a drágám a mai reggelije: zsömle padlizsánkrémmel, és négy mini kakaós csiga, 2 bögre kakaóval...)
A szimulátor Kendusnak nagyon bejött, nekem annyira nem.Azt gondoltam, hogy a szék is mozogni fog vagy olyan hangokat hallunk vagy ilyesmi. Helyette egy videójátékhoz hasonlót lehetett kipróbálni. Mintha Kende vezetne egy gépet aztán ügyesen leteszi a leszállópályára. A programot amerikaiak találták ki, a grafikákat magyarok(aprólékos, pontos és szép)
Arab Emírátusokból ott gyakorlatoztak. A gyerekeknek nagy szám volt, hogy ennyi négert látnak egy helyen és a kutyáik bevetésekor legalább leültek 5 percre egymás mellé.