Ismét a Kalózhajós játszótéren

Múltkor nem tudtunk bemenni a Kalózhajós játszótérre, karbantartás miatt zárva volt(igaz, senkit nem láttunk dolgozni, csak a biztonsági őr védte a játszóteret)
Mielőtt elindultunk volna, megnéztem a Csepel infón, hátha találok a játszótérről aktuális infókat(nem volt semmi), felpakoltuk a homokozós táskát és kocsiba ültünk.
Annyi, de annyi gyerek volt a játszótéren, hogy a fiúk is meglepődtek. Ez is azt mutatja, hogy több, igényes, korszerű játszótérre lenne szükség olyan kerületekben, ahol sok a panel.Olyan volt, mintha Csepel gyerkőceinek java ott lett volna. Népszerű a hely.
A kalózhajóra a fiúk nem fértek fel, tömeg volt. A hintára előttünk már ketten sorba álltak, a homokozóba egymás mellett ültek a szülők. Lehet, hogy nincsenek mindig ott annyian, lehet, hogy a szép idő kicsalogatta a családokat, lehet, hogy a délután csúcsban mentünk, nem tudom.
 Egy kisebb emelkedőre leültünk, megették a gyerekek az előre bekészített uzsonnát és kijöttünk. Zavarta őket a tömeg.

"Csak nézek ki a fejemből"

Itthonról a száraz kenyereket vittük magunkkal és ott hattyúkat etettünk. A Duna partnak azon a részén rengeteg hattyú van. Félelmetesen közel jönnek az emberhez, nyomulnak,  a fiúk elfutottak előlük. Nem tudom, mennyire agresszív állat a hattyú(engem harapott már meg majom és csípett meg gólya), de a kifli morzsákon jól összevesztek.
Gyorsan kiszórtuk, ami a táskánkban volt és rohamléptekkel mentünk vissza az autóhoz.

Délutáni perecezés

"Jéé, itt mennyi gyerek van!"

Etetés

Hattyúk a parton