Kresz parkban

Eddig elkerülte a figyelmem, hogy a szomszéd kerületben ilyen van(Városligetiről tudtam).
A Kresz park előtt és mellett két nagy játszótér(az egyik babáknak,a másik nagyobb gyerkőcöknek), két nőt kérdeztem meg, merre van, mert nem találtam.
Teljesen zárt, aminek mindig örülök, a sarokban állt egy Toitoi budi lakattal lezárva, de hogy a kulcsát ki őrizheti?!az nem volt kiírva-szerencsére nekünk ez most nem volt aktuális, de egy nagyobbacska fiú a nagymamával ezért hagyta el a terepet, a szükség nagy úr.
Az én meglátásom szerint ideális játszótéren van mosdó és wc(mindkettő kulturált állapotban), de ez olyan ritka, mint a fehér holló.
Pálya mellett padok, itt üldögéltek a szülők, csak én rohangáltam a kisebbikem után. Az egyik anyuka mellett pici baba aludt a babakocsiban, Vincinek szokása a  vadidegen piciket simogatni. Mentem utána, mert attól tartottam, hogy nemcsak nézi a babát, hanem be is nyúl a babakocsiba(előfordult már), egyébként kedvesen, gyengéden simogatja a babákat.
Rutinosabbak száguldottak-minden Kresz szabályt megsértve, időnként forgalommal szemben.
Volt, aki görkorival, kis motorral, rollerrel, biciklivel rótta a köröket.
Kendusnak emlékezetes marad az ott töltött délután, mert az egyik kanyarba nekiment egy álló biciklinek(tiszta Anyja)semmi baja nem lett, csak megijedt.

Felirat hozzáadása

Vincinek is emlékezetes marad, ő oldalra nézett, előre ment és a biciklitartónak ment neki és esett rajta át. Felszakadt a szája, kicsit vérzett is, még néhány nap után is látni.
Ahogy láttam, megszokott szülőbanda volt ott: mindenki kitette a padra az otthonról hozott finomságot. Az én fiaim ott vannak, ahol kaja van. Mindenhol kaptak kóstolót, Vinci szemtelenül benézett egy babakocsi kosarába(látta, hogy ott vannak kekszes dobozok....)leleményes a gyerek.