Vendégségben Ziáéknál

Ebben a hónapban eljutottunk mindkét gimis barátnőmhöz. Ilyen még nem fordult elő, a nyár utolsó időszaka a vendégségbe járásról és a vendégek fogadásáról szól. Aztán kezdődik a szeptember, egy teljesen új életszakasszal: a fiúk oviba mennek, Vinci kezdi, Kendusnak utolsó év, én elkezdek dolgozni. Az eleje nem lesz egyszerű, amíg bele nem rázódunk, aztán menni fog, mint a karikacsapás.

Gyönyörű, napsütéses időben mentünk Vácra. A gyerekek kint az udvaron és bent is hancúroztak, sokat viháncoltak, nevetgéltek. Vinci legutóbb elég katonásan bánt Fannival, most simogatta, játszott vele. Vinci idegrendszere sokat ért a nyáron, látványosan fejlődött több mindenben. Kendus is abszolút partnernek tekintette Fannit, aki 18 hónapos. Mondta neki kincskeresésnél, hogy csukja be a szemét(nem értette, de megmutatta neki)vagy számoljon hangosan tízig:)
Vinci otthonosan mozgott náluk, megmutattam hol találja a wc-t, aztán többször ment egyedül is!Nagyon ügyes volt. Kiszolgálta magát, ha éhes vagy, ha szomjas volt!(Ebből a szempontból sokkal önállóbb, mint a bátyja)Egyszer többet öntött magának a kelleténél, akkor kiment a szőnyegre.
Ajándékba mágikus homokot vittünk, rögtön kipróbálták a gyerekek. Került a szőnyegre, kőre is belőle!

Fanninak van egy kb. 2 méter hosszú plüss kukaca, azzal szórakoztak a gyerekek, egészen addig, amíg el nem szédültek.

A nappaliba kitett utazóágyon erősítéseket, hasizomgyakorlatokat mutattak be:)

Kendusnak már nagyon hiányzik-látszik rajta- a kortárs játszótárs, hosszú a nyári szünet, a kicsikkel is jól elvan, igyekszem, de nem tudok minden hétre vele egykorú pajtit szerezni.
Az udvaron hintáztak, egyensúlyozósat játszottak. Vini ebéd után alig aludt, nem látszik rajta a fáradság, de egy idő után elkezd visítani. Innen tudjuk, hogy lépnünk kell.