Játszóterezés a Normafánál

Egy kipihent(Vinci)és egy nyűgös(Kende)gyerekkel mentünk fel a Normafához. Célállomás az Anna-rétre épített új játszótér volt.

Szépjuhászné megállónál letettük az autót és gyerekvasúttal mentünk fel a Normafához. Nyitott kocsiba már nem fértünk be, annyi család ment kirándulni. Olyan kedvesek, segítőkészek, vidámak mindig a kisvasutas gyerekek. Nem tudom, mi vihet rá egy gyerkőcöt arra, hogy a szabadidejét a vasútnál töltse, a fiúkat még megértem(talán Apa is a MÁV-nál dolgozik, születése óta vonzódik a vonatokhoz), de egy lányt?!Lány volt a jegyszedő(olyan 11 év körüli)és kisfiú a kalauz.Ha jól tudom, akkor ez egyedülálló Magyarországon.
Fiaim hozták a formájukat a vonaton, legalább a fenekükön maradtak. A mellettünk ülő külföldi nyugdíjas pár többször ránk mosolygott.
Amikor megérkeztünk odajött hozzánk egy négygyerekes család érdeklődni, hogy mit érdemes megnézni Normafán. Játszótéren és a rétesesnél találkoztunk velük.

Nem gondoltam, hogy szombat délután nagy társasági élet van az Anna-réten. Jött két idősebb házaspár, akik hozták egy hordozható magnót és bekapcsolták a buzuki zenét és körtáncoztak. Azt vettem észre, hogy egyre több ember kapcsolódik be. Igazán jó hangulata volt.
Legutóbbi kirándulásukkor nem tűnt fel(vagy nem emlékszem), de elég sok sütögető, tűzgyújtó hely van. Mind foglalt volt(nem állt szándékunkba ott nyársalni), volt, akik bográcsoztak(az illat a játszótérig is eljutott), szalonnát sütöttek.

Az a tapasztalatom, hogy ott mindig fúj a szél:)Legközelebb visszük a sárkányokat is(már a család összes tagjának van:), elkelt a hosszú nadrág, hosszú felsőrész. Itthon még hezitáltam, hogy mibe menjek. Egy kardigán jól jött volna, Zoli felajánlotta a széldzsekijét, amit elfogadtam, ő lovagiasan fagyoskodott egy szál pólóban és rövid nadrágban.

A játszótér fenomenális!Csak ajánlani tudom!Ilyen csúcsszuper játszótéren még soha nem voltunk. Kiváló adottsága van, gyönyörű a panoráma a fővárosra. Zárt, kulturált mosdó, pelenkázó, kézmosó, szemetesek. Tisztaság mindenhol.

A játékokat tudja használni a 6 éves és a 2 éves is. A fiúk először azt a mászókás, függőhidas komplexumot választották ki, ami 6 éves kortól ajánlott:)

Kende egy kivételével  segítség nélkül mindegyiken végigment, hasonlóak vannak a kalandparkban is. Magasan, mozgó farönkökön kell A. pontból eljutni B-be. Van, ahol láncokon , van, ahol kötelekben lehet oldalt kapaszkodni. Vincinek természetesen nagy volt, felmászni a létrán felmászott, onnan Zoli ment vele. Több apuka is mászott a lurkóval együtt. Az egész olyan családi kalandparkhoz hasonlít. Magasra fel lehet köteleken mászni, de van egy hosszú fadarab és oldalt bütykök állnak ki, azon is lehet lépegetni(vérmérséklettől függ)
Kipróbáltuk a családi libikókát, többször hintáztak a fiúk(tányérhinta is van), több csúszda, minden korosztálynak.
Kendus a végére remegő lábakkal bevállalta, hogy a "legdurvább"(általa legkeményebbnek ítélt)részen egyedül átment. Sikerült neki, volt utána ujjongás!
A játékok biztonságosak, fenyőmulcshoz hasonló  több puha réteg(vagy lehet, hogy az)van az egész terepen.
Kevés magyar hangot hallattunk, főleg külföldiek voltak.
Nagy szenzáció volt Vininél a kisvonat.

Érdemes levezetésképpen az Anna-réttől a gyerekvasútig futni az új futópályán, mi így tettünk, a rutinosabbak az erdőben kocogtak.
Az utolsó vonattal jöttünk haza. Nem kérdés, hogy mi felnőttel fáradtunk el leginkább:)