Húsvétunk

Kende locsolóverse. Még soha senkitől nem hallottam, 2 éve jelent meg a Nők Lapjában, akkor kivágtam és elraktam.
Idén kimaradt a locsolás az életünkből. Délelőtt Zoli megkérdezte, persze hajmosás után, hogy meglocsoljanak?Nem kértem belőle. Kende pacsulija is 2 éves már, ahogy látom még legalább ugyanennyit bírni is fog.
Húsvét vasárnapján az ébresztő nagyobbik 5.10 előtt ugrasztott minket, hogy ő zöld füvet és csokitojást lát az udvaron. Így utólag belegondolva elég elvetemült ötlet volt az udvaron elrejteni a csokitojásokat(ha még szép idő lett volna), 3 fokban(ismét télikabátot, bundás cipőt hordunk) mentünk ki tojást keresni(szedtük is gyorsan a lábunkat)Összesen 6 kis 'csomagot 'készítettem. Krepp papírból lettek a kosárkák, amibe  két tojás fért el. Szinte nincs füves terület az udvaron(max. az előkert, oda is került kosárka), a fiúknak könnyű dolguk volt. Vinci szokásához híven rögtön a homokozóhoz ment,

ott is talált nyalánkságot, de az autónál, vödörben, ribizlibokor alatt, trambulin alatt is várta őket valami.
Élvezték a csokivadászatot!

Főleg Kendus, akinek már  a reggelinél az az első kérdése, hogy ehet-e édességet.
Az édességen kívül kaptak a fiúk egy mérleghintát.

Van egy kisebb libikókánk, amit Vinci szülinapjára kapott, naponta használjuk, az akadálypálya része:)
Az új mérleghintát bent és kint is lehet használni, Kendusnak teljesen leér a lába, Vinci megbízhatóan kapaszkodik, a hinta körbe is forog!Két részből áll, nem foglal el nagy helyet. Rögtön megszerették.

Húsvéti lakománk hagyományos volt: sonka, tojás(Vinci megeszi a tojás sárgáját, fehérjét nem, Kende fordítva, a lényeg a tojás így is úgyis elfogy) kencék a reggelihez. Kimondottan erre az alkalomra nem sütöttem, Kendus kakaós csigát kért és kapott, Zoli marhapörköltet kért és kapott.
Vinci egyik kedvenc levese a krémleves(mindegy milyen zöldségből)csak sok levesgyöngy legyen hozzá. az ő kívánsága is teljesült.
Vacsorára sütőben sült tojást ettünk, angol szalonnával, mozzarellával.

Húsvét vasárnapján Gödöllőn

és Vácszentlászlón kirándultunk(az utóbbi helyen Zoli nagynénjét látogattuk meg). Gödöllőn Ibolya napot tartottak a kastélyban

(Erzsébet kedvenc virága volt)rengeteg ember volt, bent a kastélyban szinte lépni nem lehetett,(zavart, hogy folyton nekimennek a babakocsinak, ha nem szólok, akkor nem engednek ki az ajtón..) a pelenkázóra 15 percet vártam, szervezett programokon nem vettünk részt, helyette a kertben sétáltunk, futottunk. A kastély nagyobbik részét felújították, de nagy része már évek óta ponyva alatt vár a szebb időkre, a parkot tavasszal el tudnám képzelni több virággal is.