Irány Velence, Pákozd!

Dinnyésen, a várparkban megkérdezte Zoli a tulajdonostól, hol érdemes erre egy jót enni. Ő ajánlotta azt a csárdát(pontos nevére már nem emlékszem), ahol finom steak húst ebédelhetünk. Azt is mondta, hogy az út bal oldalán(ha Dinnyés felől jövünk) lesz és fa borítja az épületet. Könnyen megtaláltuk, de steak húst nem volt az étlapon, 2 személyes tálat rendeltünk négyünknek, amiből még hétfőn megettük a maradékot.

Dél körül már olyan erővel sütött a nap, hogy a fiúkról ömlött a víz. 27 fokot mutatott az autó.
 Az étteremtől nem messze találtam egy ruhaboltot, egyik részében turis cuccok vannak. A turihoz egyébként is van érzékem. Első nyúlásra két nadrág maradt a kezemben, pontosan a fiúk mérete. Összesen 800ft-ot fizettünk a kettőért, márkás, hibátlan nacik. Utána még egy nadrágon gondolkodtam, de a derékméret miatt visszatettem. Már a játszótéren voltunk, amikor a babakocsi aljában megtaláltam a nagy derékméretű nadrágot, visszavittem. Az eladó nem győzött hálálkodni, hogy vele ilyen még soha nem történt, tőle csak lopnak. Na ha már visszamentünk szétnéztem a szandik között, mert azt is árult. Persze találtam a méretemben, Rieker márkájú, nem olcsó, de strapabíró és csinos. A nőci hálája jeléül adott kedvezményt-nem keveset- a szandiból. Örült a fejem. Miközben próbáltam a szandit, bejött Kendus, hogy ő valamelyik vödörben talált egy plüss majmot és neki most erre szüksége van. Makákó, idegesítő hangot ad ki. Az eladó odaadta ajándékba, mert becsületesen visszavittem a véletlenül elvitt nadrágot(300ft az ára egyébként)
A fiúk új rövidnadrágba én szép új szandimba feszítettem a játszótéren, amikor feltűnt, hogy nincs meg Kende sapija. Ottfelejtette a turiba. Visszamentünk-az eladó már mosolygott, félrerakta nekünk.

Vini a sok sétát úgy bírta, hogy felállt a rollerre.

A játszótér közel van a vasúthoz, felújított, szép.
Tópart mellett sokan napoztak, fagyiztak, bicikliztek. Vinci mindenáron be akart menni a vízbe,(nem értem ezt a gyereket, a nyílt vízbe szemrebbenés nélkül beleugrana, a medencés víztől ordít)
 Kende a fára mászáshoz ragaszkodott.
Megnéztük a hattyúkat, számoltunk vitorlásokat utána kocsiba vágtuk magunkat és elmentünk a doni emlékhelyhez, majd Pákozdra az emlékparkba.Megdöbbentett, hogy 11 magyar meghalt Afganisztánba az évek során.
 Az emlékparkból csodálatos kilátás nyílik a Velencei tóra, Kendus szeretett volna felmászni a tankokra, de nem lehetett.
Ő, az a típusú gyerek, aki mindenre felmászna, lehet, hogy a jövőben sziklamászásra viszem......

A fiúk teljesen kiütötték magukat, napközben egyik sem aludt, hazafelé Kende jobbra,

Vini balra dőlt. Kende ahogy volt, úgy aludt reggel 7-ig, Vini este még ordított egy sort, de éjszaka csak kétszer ébredt.
Kendééknél hétfőn mindig van az oviban beszélgetőkör, ahol elmesélik a gyerekek, hogy kivel mi történt a hétvégén. Na ő mit mondott?
Étteremben volt és rántott sajtot evett:)