Szigethalom, Vadaspark

Az egyik ovistárs anyukája mesélt a Szigethalmon működő vadasparkról. Nincs is messze tőlünk, gondoltam délutánra jó kis program lesz. Délelőtt még nem tűnt olyan zordnak az időjárás, hidegnek hideg van, de nem esett(akkor még)és nem volt orkán erejű szél(akkor még).
Vinci nem sokat aludt ebéd után és gondoskodott róla, hogy a tesója(akinek 95%-an elmúlt a himlője) se szunyáljon.
Gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk GPS-el, nagyjából belőttem Szigethalmot a fejembe, a GPS 31 km írt, hát legyen, hittem neki. Felvitt az autópályáról, ahol az első kijáratnál lejöttem, felhívtam Zolit, hogy van-e autópálya/megyei matricám, megtudtam, hogy van, vissza a pályára és hipp-hopp ott voltam a Szigetszentmiklós táblánál(onnan araszolt a sor)
Hazafelé(nem változtattam az útvonalterven), csak beindítottam a szerkentyűt, mégis 10 km írt ki!Más útvonalon(nem pályán, ismerős volt a terep)hozott haza, nagyon gyorsan.Legközelebb is arra megyünk.
Lesz legközelebb, mert barátságos, tiszta, gyerekközpontú, olcsó a hely(és még közel is van), csak várok a szép, tavaszi, napsütéses időre!(17.15-kor 8.5 fok volt)
A parktól nem messze van az Emese park, oda is szeretnék a fiúkkal elmenni.

A kaputól még kb. 5 percet kell sétálni a bejáratig, befelé az erdőig. Egy út vezet a pénztárhoz, nem lehet eltéveszteni. Egy újonnan épült bölcsőde van a bejárat mellett.
5-ig vannak nyitva, mi 15.45 körül értünk oda, rajtunk kívül csak az állatgondozók(akik etettek) és munkások voltak(akik az új játszótér mellett halastavat építettek).
A vadaspark kis területen fekszik, könnyű végigjárni. A jegyek mellé vettünk zoocsemegét is, kukoricát a négylábúaknak, amit a baromfiudvarban szórtak ki a fiúk és egy almacsomagot a kétlábúaknak.
Vinci bátran a kecskék, birkák,

juhok szájába adta az almát és eszébe nem jutott megkóstolni(nem úgy, mint nyáron Debrecenben az állatkertben), Kendus a kerítéstől még 1 méterre állt és onnan dobálta be az elemózsiát(volt, hogy szegény állat szőrére is ment), ő a nagyobb állatoktól, akiket meg lehetett simogatni,és kidugták a buksijukat, félt.

Vinci nem mozoghatott végig 'szabadlábon',

mert majdnem bemászott a tiltott területre(bemászott a lánc alá), sokszor látom, hogy olyan tempóban fut, hogy tuti esés lesz a vége, esik, felkel, kicsit nyafizik(persze, csak ha látom)és megy tovább.
Két nagyobb játszótér van: homokozóval, hintákkal, csúszdával. Majdnem minden fából, ami tetszett az a kötélhinta volt, nem engedtem, hogy Vini beüljön a homokozóba(tele van játékkal), tiltakozott kézzel-lábbal.
Motorokat, triciklit, rollert biztosítanak.

Az őzikéknél , bárányoknál(vannak egészen kicsik is)

töltöttük el a legtöbb időt. A dámszarvas megijedt a babakocsitól. Úgy nézett ki, mint, aki 'megbokrosodott', szerencsére ott volt a gondozója és beszél hozzá, nagyon értelmes állat!Szólt hozzá, hogy ne féljen, nincs baj, álljon meg, a szarvas megállt vele szemben és figyelt, hallgatott!!
A majorban, ahová Kendus jár lovagolni, mindig mondja Zsuzsi, a terapeuta, hogy a lovak félnek a babakocsitól és ha erősebben becsapom a kocsi ajtaját az is zavarja őket.
Gyönyörű volt a páva!Ki volt írva, hogy van róka, de őt nem találtuk, helyette emuk, muflon, malac, görény, madarak!A hullámos papagájnál mesélte Kendus, hogy a 'madárhéten' az egyik ovistársa bevitte a hullámos papagájukat!