Duna parti sétány Csepelen

Végre itt a tavasz, szerettünk volna valahová elmenni kirándulni, de olyan helyre, ami nincs messze és még nem jártunk ott, ahol lehet szabadon szaladgálni, nincs tömegnyomor. Nem is utaztunk sokat, max 15 percet, hogy felfedezzük a számomra új/felújított Duna parti sétányt Csepelen.
Zolinak nem jelentett újdonságot a hely, mert gyerekkorában sokat járt oda pecázni(azóta sem volt).Akkor a csepeli részen nem volt horgász, vele szemben a soroksári részen, annál többen. Nem is csodálkoztunk a kirándulásunk végén, hogy nincs pecás, mert a legtöbb ember kutyával(inkább kutyákkal)sétált.

 Furcsa volt, hogy több tábla hirdette mennyi pénzt költöttek a sétány felújítására, amiből sokat nem tapasztaltunk(milyen lehetett előtte?)
Már a kerítésnél olvashattuk, hogy 16 milliót!költöttek csak a kerítésre, ami kb. 20 méter és nem kovácsoltvasból van, hanem a legolcsóbb falécekből. Hm. Közvilágításra is rengeteget költöttek, okés, hogy led égők kerültek a lámpákba...arra már nem futotta, hogy a nádast kivágják, hogy pl, egy egyszerű játszóteret építsenek vagy, hogy a balesetveszélyes kerítést elszállítsák.
Zoli nosztalgiázott, megmutatta, hogy hol volt napközis táborban gyerekkorában, ami mára az enyészetté. Szó szerint, van is, meg nincs is(a legtöbb dolgot már ellopták), a gaz nő az elhagyatott, kitört ablakú étterembe. Rossz volt neki látni, ahová annyi kedves emlék köti.
Elmentünk a kenusok bázisa mellett, ott , ahol Kollonics György is edzett. Szép, rendezett stég őrzi emlékét.
A sétány 1600 méter, végig köves út van, lehet bicózni, könnyű a babakocsit tolni rajta.

Kendus egészen pontosan a mai napig hajnalban ébredt(ma, amikor oviba kell menni 7.15-kor alig bírtuk felkelteni), délután eljött nála a holtpont: vagy nyomott egy durva, hajtépő hisztit vagy elaludt(szigorúan kocsiba és ne itthon a kényelmes ágyában). A 15 perces autóúton természetesen elaludt, de olyan mélyen, hogy a nyála csorgott ki a tátott száján. Beraktuk a babakocsiba, amiből a lába úgy kilógott, hogy majdnem a földet súrolta(na még erre sem kelt fel), Vini szaladt.
Vinci nem tud nyugiba sétálni. Mindig csodálom azokat a gyerekeket, akik fogják a szüleik kezét és fegyelmezetten sétálnak velük/mellettük. Nálunk kb. 2 másodpercig működik így a séta, aztán gondol egyet és irányt vált(általában úttestre fut ki). Itt a Dunát célozta meg. Veszélyérzete nuku, bezzeg, ha arról van szó, hogy a medencébe kell(ene)fürdeni vagy nagyobb víz van a kádban, akkor ordít. A Dunának meg nekimegy.Lehet, hogy a kacsák tetszettek neki?!Abból láttunk elég sokat, sőt egy patkányt is!(én még soha nem láttam élőben patkányt)

A strandon már voltak emberek!Van melegvizes medence, de akkor is...Sokan futottak is, mindegyik futó után megbeszéltük, hogy nekünk is így kell(ene), mi is mozgásban vagyunk, állandóan, csak a gyerekek után szaladunk. Egyesek azt mondják, hogy az 'nem olyan intenzív mozgás', ezzel nem értek egyet!Ma is izomlázam van:)

Hazafele bementünk a Hollandi úton lévő cukrászdában, Zoli oda is sokat járt. A sütiken érződött az 'idő'(nem, nem volt romlott), csak, a hagyományos ízek köszöntek vissza(krémes, isler, csokitorta), amivel semmi bajom nincs, szeretem, de egy szelettel beértem.