Duna parton

Délelőtt és délután is sokat vagyunk kint a levegőn, szívjuk magunkba a sok D vitamint, az arcbőrünknek már szép színe van. Nagyon kellett már a jó idő.

Ha már neki nem volt ott a sapkája, helyette a kapucnit vette fel a fejére

Tegnap uzsi után Andiékkal lementünk az erzsébeti Duna partra(ők ott laknak, nem kellett messzire menniük).  Integettek a
Gondoltam, hogy milyen jó lesz Kendus bicózhat, nem kell mindig az autókra figyelnem,(de csalódtam, mert a vártnál nagyobb volt a forgalom) a kisemberem még mindig meggondolatlanul közlekedik. Volt időszak, amikor hatott rá, ha elkiabáltam magam, hogy autó és megállt, de mostanában úgy tesz, mintha nem hallaná. Soha életemben nem csináltam olyan sprinteket, mint most nagy pocakkal. Nagyon résen kell lennem.

Kendebende elvette Lili sapkáját, először azt mondta, hogy kipróbálja, majd a fején hagyta és közölte, hogy az az övé és futott vele. Lili szomorúan, kétségbeesve nézett utána..Hiába mondtam, hogy nem az övé és egyébként is egy lányos sapka van a fejeden, igazából az incselkedés hajtotta. Jókat nevetett magában. Ezt többször eljátszotta délután. A másik, hogy nemcsak a sapkát nyúlta le Lillitől, hanem a futóbicóját is. Ideig-óráig volt csak izgalmas a másik holmija, aztán letette valahol és szaladt az övéhez.
A találka elején még baráti volt kettőjük viszonya, aztán este 6 körül már Kendus bedurvul: kavicsokkal, kisebb kövekkel dobálta Lillit. Jól leszidtam és kapott a kezére is(amikor fejbe dobta a kislányt), de egy perc után már az sem érdekelte, elindultunk hazafelé.