Kontrollon jártunk a Heim Pál kórház szemészetén. Időpontra érkeztünk és szerencsére nem is kellett sokat várni. 5 nappal a vizsgálat előtt kapta az Atropin szemcseppet reggel-este.
A kórház egyik fele le volt zárva, rengeteg ember(jórészt türelmes gyerekek)várta, hogy sorra kerüljön. Hőség volt, ablakok zárva, levegőztető nincs.(A levegő állott szagú, így szaporodnak igazán a bacik) Csecsemők, újszülöttek a földön a hordózóban, mert nincs elég ülőhely. Tényleg olyan, mint egy indiai közkórház(pedig csak a tévében láttam).
Egy nagyon kedves régi kollégámmal találkoztam, akivel jót beszélgettünk. Ők már 7 előtt ott voltak(az intézet még zárva volt, de így sem voltak benne az első ötben, érkezési sorrendbe hívták be a betegeket a bőrgyógyászatra, ahová ők jöttek)
Elkísért Zoli is minket, ami nagy könnyebbség. Kende észrevette az egyik vitrinbe a plüss állatokat, teljesen lekötötte őket, úgy is, hogy csak nézni szabad.
A vizsgálaton nem volt együttműködő. A gép, amibe bele kellett volna nézni, nem tette. A doktornő(aki a körülményekhez képest nagyon kedves volt)kérdezte, hogy az ábrás vizsgálatot megcsináltuk-e a múltkor. Nem emlékeztem ábrás vizsgálatra. Aztán dioptriákat vett elő, segítségként hívta az egyik asszisztenst, aki zenélő gyerekbolondító játékokat vett elő. Arra figyelt, de pár perc után már tudtunkra adta, hogy ő menne haza. A vizsgálat alatt végig az ölemben ült, mocorgott. Amikor a doktornő tudta vizsgálni, akkor mondta, hogy most "Jó". +1,5 mért az egyik szemére, a másikra +0,5. Szemüveget egyelőre nem igényel, de folyamatosan kontrollra kell járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése