Amikor az ember ritkán találkozik valakivel, akivel előtte évekig napi kapcsolatban volt, akkor a találkozás kezdetén elhangzik, hogy húúú, de nagy vagy, húúú de sokat nőttél.
Zitusra az egyetemi évek alatt "vigyáztam", örülök neki, hogy a jó kapcsolat, azóta is megmaradt. Nekem még mindig beugrik, amikor látjuk egymást, hogy milyen volt, amikor oviba járt, majd suliba került, most pedig már középiskolás. Tényleg a "gyerekeken" lehet leginkább látni az idő múlását.
Talán már 2 hete annak, hogy nálunk jártak. Kendussal vártuk őket, sütöttünk nekik egy gyors, finom magvas cookie-t. Kendus csak "Itusnak" hívta őt és azóta is emlegette, hogy homokozott vele, aszfaltkrétával rajzoltak. Esténként locsolásnál mondja, hogy a petúniának is adjunk vizet, amit Itus hozott.
Olyan jókat tudok Edivel is beszélgetni, egy hullámhosszon vagyunk.
Az illedelmes fiam az ajándékok átvétele után mindent megköszönt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése