Történt a Lidlben, tegnap.
Bevásároltunk, amikor a kijáratnál eszembe jutott, hogy Kendus kért gyümölcslevet és nem vettünk, mert elfelejtettem.
Visszamentem, aztán szerencsére még a kassza előtt megnéztem a pénztárcám. Szembesültem vele, hogy összesen 180 ft volt benne....a kártyát nem akartam használni. Felhívtam Zolit, aki már az autóban ült, hogy jöjjön vissza, mert nincs pénzem. Kétszer elmondtam neki, mire leesett a tantusz, hogy 180 ft van a tárcámban és 230 az üdítő.(mindezt normál hangerővel)
Mellettem volt egy fiú, olyan 20 év körüli, kicsit gengszteres kinézetű(de ne ítéljünk elsőre)odajött mellém és a kezembe adott 50ft, hogy tessék, itt van.
Kedvesen rá mosolyogtam és mondtam, hogy nincs rá szükségem, mert mindjárt jön a férjem és kipótolja a meglévőt.
Ő kérlelt, hogy fogadjam el, mert neki van:):):)
Hát , elfogadtam és sűrűn megköszöntem.
Máskor történt, hogy KEndussal az Aldiban vásároltunk és kérlelt vegyek neki rudit. Nem vettem, mert volt itthon.
Egy nyugdíjas bácsi hallotta a párbeszédünket és az autóhoz odahozott neki egy rudit:)
Hát , elfogadtuk és sűrűn megköszöntem.
Tényleg nagyon kedvesek voltak. Több ilyen ember kéne :))
VálaszTörlésIlyen apró gesztussal mennyire boldoggá tudnak tenni az ismeretlenek, nem igaz?
Tényleg nagyon jó érzés volt mindkettő szituációnál. És még arról nem is írtam, hogy amikor Kendussal pocakos voltam nem kellett sorszámot húznom a bankba, sorba állni a pénztárnál. Sőt, egyszer a gyógyszertárban beszélgettem valakivel, akinek mondtam, hogy nagyon kell pisilnem. A mögöttem lévő néni felhívott a lakásába, hogy használjam a wc-t!
VálaszTörlésHát nem tudom merre laksz, de szívesen odaköltöznék! Erre fele nem ilyen rózsás a helyzet. Nagyon megmaradt bennem, hogy egyszer egyik ismerős kismamatársammal mentem NST-re busszal (ő 2-3 héttel előrébb volt nálam, nagyon a végén járt). Ülőhely nem volt, álltunk végig, senki nem adta át a helyét (nem vártuk el, de jól esett volna) a fél óra utazás alatt. Távolsági busz volt, nem is beszélve arról, hogy egyesek a táskájuknak "külön ülőhelyet" biztosítottak, nehogy le lehessen oda ülni.
VálaszTörlés