Második alkalomma fordul elő, hogy Kendust hullafáradtan, ordítva berakom a kocsiba,megyünk egy kört, ami annyit jelent, hogy a kórházig elmegyünk és vissza és már durmol is.
Nem szeretném rászoktatni, sőt mielőtt Anya nem lettem, az ilyen altatási módokat elvetettem(mennyit változik az ember szemlélete, miután gyereket szül). Rossz módszernek tartom most is, de amikor nincs más eszköz a kezemben.
Nyáron egy picike mellett ezt nem tudnám kivitelezni.
A helyzet a következő: (mióta cumimentesen él, azóta fordult elő és tényleg csak kétszer):)
Kendus baromi fáradt, lefekszünk a megszokott időben, délelőtt jól elfáradt(ma az Apjával volt az autópiacon-számára az a paradicsom, voltunk bicózni , főztünk együtt és társasoztunk is), a napirend, menetrend ugyanaz, mint a megszokott. Olvasok, 2 könyvet. Aztán elkezd replikázni, hogy még ezt, meg ezt, meg amazt is olvasam el. Időnként engedek is(lehet ez a baj), aztán szomjas(olyat kér, ami nincs itthon vagy nem kap pl: ma teát, kakaót csak reggelihez és minimális mennyiséget, mert meghajtja). Kint iszik az etetőszékbe, addig is mozgásban vagyunk, aztán pisilni, kakilni akar wc-be(időhúzás az egész).
Majd vissza a szobába és kitalálja, hogy játszani akar...közben ordít, csíp, rúg, harap. Akkora erő van benne 2 éves létére, hogy csak na.
Beteszem a kiságyba, onnan próbál kijönni, a párkányra felmászik. Legutóbb, amikor a virágot darabokra szedte, azóta nincs a párkányán virág. Húzza fel magát a kiságyban, az egyik lábát átlendíti és nyomja ki a kis testét. Attól félek, hogy egyszer úgy sikerül a mutatványa, hogy fejre esik és nem vagyok bent a szobájába.
Ma eltelelt 1.15 perc,amikor is azt mondtam, hogy indulás, megyünk autózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése