Halápi Lili lebetegedett, eredetileg ők mentek volna a Müpába a Csipkerózsika előadásra. Szombat délelőttre szólt a két jegy, szabadtéri programot terveztünk a hétvégére, de az időjárás közbeszólt.
Pont beestünk a 11-es kezdésre, érkezési sorrendben lehetett a helyeket elfoglalni, nekünk az utolsó sorban jutott már csak hely.
Még a kezdés előtt KEndus beütötte a fejét az üvegfalba, nem vette észre, hogy a résnyi helyen üveg van.
Gondoltam, hogy hátulról nem láttunk semmit, de észrevettem, hogy párnákon ülnek előttünk. Kérdezem a jegykezelőket, hogyan lehet popsimagasító párnához jutni. Válasz: már elfogyott, akik elől ülnek lecsaptak rá...ja.
Elkezdődött az előadás, volt olyan anyuka, akik végig az okostelefonjával volt elfoglalva, volt, aki a lábára állította fel a gyerkőcöt, hogy a hátsó sorban ülők, tuti ne lássanak semmit.
A második sorban feltűnt egy szabad hely, odamegyek megkérdezem, hogy szabad?Erre apuka: itt ül a kislányom, csak most éppen a másik sorban ül.....mivan?!, na jó, amíg nem jön, addig elfoglaljuk. Vágott rá egy grimaszt.Apuka biztosra ment, elvette a széken lévő párnát. Az előadás végéig a kislány nem jött vissza.
Ebből csak annyi a tanulság, hogy ha nincs fix hely, akkor kezdés előtt 30 perccel ott kell lenni.
Csipkerózsikát számomra modern, új köntösben adták elő a fiatal színészek. A bábok fantasztikusak voltak, a díszlet egyszerű-nagyszerű ,hatásvadász volt az egész előadás. Engem teljesen elvarázsolt, Kendus is szájtátva figyelt. A színészek hófehérben voltak tetőtől talpig.
Még soha nem olvastuk közösen a Csipkerózsikát. Ami nekem új és modern volt, az a zenei aláfestés. Köcsögözött, hegedült egy színész, gyakran énekeltek alatta és az átvezetésként halandzsákat dúdoltak(vagy legalábbis én nem értettem a szöveget)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése