Örülök, hogy KEndus szívesen veszi a kezébe a könyveket, szereti, ha mesélek, gyakran megyünk könyvtárba is. A műanyag állatkáknak szokott felolvasást tartani. (Mindig ugyanazokból a könyvekből, amiket én már fejből fújok. )Kendus megjegyezte, hogy ne az apja olvasson neki este, mert ő nem tudja kívülről:) Az apja nem könyvmoly, sőt!Este elég gyorsan átkölti a meséket, a főbb szerepekben Juliska, Mariska és Jancsi. Persze a gyerek rájött már rég, hogy a mese nem három mondatból áll. Nem rövidítek, azt olvasom el, ami le van írva. Volt, hogy próbálkoztam, de rám szólt, hogy Anya az nem úgy van!
Sőt az utóbbi napokban játszottunk"könyvtárasat" is. Én vagyok a könyvtáros néni, KEnde jön hozzám és kiveszi a könyvtárból a Norbi, a tűzoltó című könyvet.
A könyvtárban egy nő és egy férfi együtt dolgoznak. Valamelyik nap csak a nő volt bent. Mondja KEndus: A bácsi most nincs itthon?
(A nő nagyot nevetett, hát néha tényleg úgy érzi, hogy a könyvtárban laknak)
Nem "miért"-eket kérdez, hanem a "hol van"? kérdés van terítéken.
Ma az egyik barátunktól megkérdezte:"A te házad hol van?"
Autómániás. Ha megyünk valahová, akkor kérlel, hogy a Forddal menjünk. Kérdezem, hogy miért?
"Mert az jobb Anya!"
Játékiból felhívja Sam-t és Tom-t(Sam, a tűzoltó). A következő párbeszédet adja le a telefonba:
-Helló, Sam!
-Vétel, itt Tom!
-Hogy vagy Sam?
-Jól, Tom!
Ha az utcán szemetet lát eldobva, akkor mondja, hogy a butabácsik, butanénik eldobják a szemetet!
Szeresse is a könyveket, az nagyon jó dolog! Remélem megtartja a könyvszeretetét :)
VálaszTörlés