Tono a Bábszínházban

Pünkösd hétfőn ismét a Bábszínházban voltunk Vincével. Az összes darabot láttuk, ami az ő korosztályának szól. Másnap az iskolában amikor kérdezték, hogy ki mit csinált a hosszú hétvégén, Vince nem emlékezett az előadás címére, a történetet elmondta. Egyfelvonásos darab, három színésszel. A történet eredetileg 6 éves korosztálytól ajánlott, szerintem 99 éves korig mindenkinek élvezhető, sőt ajánlott!(Pedagógusoknak, gyerekorvosoknak és mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik megnézetném)A történet könnyen érthető, szerethető. A "megszokott" bábok helyett nagy építőkockához hasonlóra vannak a szereplők felrajzolva(legalább 3 nagyméretű kockát mozgatnak) és azt mozgatják(kell a fizikai erőnlét is hozzá) A történet röviden:Tono csendben van. Tono csak a messzire repülő madarakra figyel. Tono a testvérem. Mellette vagyok mióta megszületett. Mindig azon tűnődöm, hogy Tono miért szereti a csendet. Miért nem játszik Tono? Miért nem mondja ki azt, amit érez? Mindenki próbálja megérteni Tonót. Anya finom ételeket készít. Apa énekli a Rock’n Rollt! Nagymama történeteket mesél. Tia Lea kékre festi a haját. Zeca pedig mindig szeretettel dorombol neki. De Tono úgy tűnik senkit nem vesz észre. Mégis mindenki rá figyel. Pedig én is itt vagyok. Tono egy láthatatlannak tűnő, csendes kisfiú, aki maga a titok és szinte teljesen megközelíthetetlen. Testvérének ezért nehéz elfogadni őt. Néha féltékeny és dühös rá, a sok figyelemre, amit Tono kap. De belül talán mindennél jobban vágyik rá, hogy Tono végre észrevegye őt. Menjetek bábszínházba!