Egészen a Nagymezőig mentünk autóval, szép, pont kiránduló időt fogtunk ki. Útközben a Lőtéren is van lehetőség gyerekeknek lőni, de mi ezt kihagytuk:), a Nagymezőnél odajött hozzánk útbaigazítani, üdvözölni egy ott dolgozó. Kedvesen megkérdezte, hogy érdekel-e minket meggylekvár. Indulás előtti napokban a konyhámban befőzési csúcsidőszak volt(ribizli, málna, meggy, sárgabarack lekvárok, szörpök, öntetek készültek, mind saját gyümölcsből), nem szomjasak-e a gyerekek?Víz mindig van nálunk(még ha a 3 utcára lévő játszótérre megyünk, akkor is).
A bányához mentünk először, meglepődtünk, de elég sokan voltak.
Nagyon féltettük a gyerekeket, nem egy biztos terep.
Vince egyébként végig a nyomunkban volt, de Kende önállósította magát -időnként túl bátor és vakmerő-és a sziklákon (egyre feljebb)akart futni, aztán lecsúszni róluk!
(Mások így csinálták)Maga a murvabánya is különlegesen látványos, az egyik tetejéről látni a Balatont is.
Utána indultunk fel a kilátóhoz. A füves részen a fiúk kipróbálták milyen hordóként legurulni a dombról(nyári bakancslistán szerepelt), Vince utána annyira elszédült, hogy inkább vittük a hátunkon egy darabig. A kilátó pedig kihagyhatatlan!Gyerekeknek a felfelé menet nem okozott gondot, ellenben lejönni nem akartak...
Ezek a kilátók tényleg lefelé a "legnehezebbek" :) , nagyon jó kis nyaralásotok lehetett, a keszthelyi rész egy aranybánya ilyen szempontból (is) :) ...
VálaszTörlés