Juliska néni és András bácsi kerámiaházát vétek lenne kihagyni Gyenesdiáson!(Szeretjük a kerámiát)
Annyira barátságosak, kedvesek, jófejek voltak a gyerekekkel. Olyan emberek, akikről sugárzik a harmónia, csupaszív, vidám, mosolygós tulajdonosok. Nyitottak és közvetlenek: mesélték, hogy nekik is van két fiúk, sőt fiú unokájuk, tanárként végeztek(sok ilyen habitusú tanár kellene), elmondták, hogyan kerültek a településre. Valahogy szóba jött az, hogy nógrádi lány vagyok. András ismerte az ország legidősebb dudását, Pista bácsit, aki Kétbodonyban született.
Vince az égett keze miatt nem korongozhatott, de kapott agyagot, amiből csigát és kígyót készített.
András humorral közelített a gyerekek felé: ha erősen gondolunk arra, hogy a korong működésbe lépjen, akkor elkezd mozogni vagy, ha a kezünkre fújunk, akkor csodákat tesz. A kirakott tárgyakban gyönyörködtettük a szemünket(üres kézzel nem jöttünk ki:)Ahogy Mónisütisénél is kaptunk gratist, itt is hűtőmágnessel, madársíppal lettünk gazdagabbak.
Kende kapott kötényt, aztán munkához látott: egy kis szív alakú kerámiát készített.
Néhány nap után mentünk érte, addigra kiszáradt. András emlékezett a fiúk nevére!(Pedig sokan megfordulnak náluk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése