Különben csak szépen megigazítjuk.
Az hálószoba bútorunk rövid története: már megvettük a házat, beköltöztünk. Kinéztük a bútort, ráfeküdtünk a matracra, kihúztam az éjjeli szekrényt és álmodoztunk róla.(Pénzünk nem volt rá). Ha a bútorbolt(Max City)felé vitt az utunk, akkor megálltunk és megnéztük, majd nyugtáztuk azzal, hogy még mindig árulják, de még mindig nincs rá a pénzünk. Továbbra is álom maradt. Jött hozzánk Mama, Budaörsre mentünk vásárolni, aztán betévedtünk(véletlenül:)ismét a bútorboltba.
Mama meglátta az árát és kijött, azt mondta, hogy nem vagyunk normálisak(ebben van valami:)
Aztán gyűjtöttünk és megvettük. A szerelem töretlen, ennek már idén 10 éve. Mennyei érzés hazajönni és befeküdni az ágyba. Sok helyen jártunk már, de ilyen matracon máshol nem aludtam. Ha utazunk, akkor a kávéfőzőt mindig viszem magammal és ha tehetném vinném a matracot is. Ránézek és megállapítom, hogy milyen szép. Boldogság!
Most valahogy így vagyunk a konyhabútorral.
A matracra mi is odafigyeltünk annak idején.
VálaszTörlésUgye mennyire lehet örülni olyasminek, mint egy új konyhabútor? Hát nagyon. :) Popianyu
Én is szeretem az ágyunkat, bár matracot nem ártana már cserélni... az a nyugalom számomra, meg az otthonunk is az (a hangoskodó gyerekek ellenére :-)). Jó hazajönni. És még ennyi év után is, néha hétvégén, amikor körülnézünk, csak úgy kiszakad belőlünk, hogy "de szeretjük!". Ez szerintem nagyon jó dolog.
VálaszTörlésEz nagyon aranyos bejegyzés volt! :-) (egyébként pedig átérzem,mi is valahogy így vagyunk most,a költözés óta) Puszi!
VálaszTörlés