Karácsony Szécsényben

Kérdezem Vincit, hogy szokott-e a lányokkal játszani az oviba. Bólogat.
Szerinted melyik a legszebb a lányok közül?
Válasz: MAMA!
Ha nem is mindennap, de három-négynaponta biztos felhívjuk Dédit.

Előre egyeztettünk az időpontról. Ő felírta, de később többször visszakérdezett.
Kéthavonta(kb) meglátogatjuk. Most, amikor ajtót nyitott az első ami szembetűnt, hogy nagyon sokat öregedett. Látványosan. Lelassult.

Előző nap felhívtam, hogy vigyünk-e magunkkal ebédet.
Már nem főz.
Mondta nem kell, majd ő gondoskodik rólunk.
Aztán útközben hívott, hogy merre vagyunk.
A kertek alatt. Mondja, hogy nagy bajban van, mert nincs nyitva a városban működő 3 étterem közül egy sem és pizzát sem tud rendelni. Nagyon zavarta őt, többször elmondta, pedig mondtam, hogy nem fogunk éhezni!Kende  az ölében ülve nézte a tévét, vékonyságát(19,5 kg és 134-es ruhát hord)többször megjegyezte.
Semmi baj. Van nálunk süti, keksz, gyümölcs. Nála kenyér, felvágott, vaj, sajt. Csináltam melegszendvicset. A fiúk jóízűen megették a feltétet, a kenyeret nekem adták.

Ha hosszabb útra megyünk(mostanában bevezették, hogy az oviba is hátizsákkal mennek. Az óvónénik két darabra limitálták a játékok számát, jogosan. Kende mindig kijátssza.)
Vince odaútra betette a táskájába a reggeli maradék vajas pirítóst. Ezentúl gyakrabban kell ellenőriznem mi kerül be. Ezzel akkor szembesültünk, amikor menet közben sértődöttségében hozzádobta a vezető apjához. Kende geomag készletét vitte magával. Nagyon ügyes dolgokat épít, a tesója rögtön lerombolja.
Sokat beszélgettünk. Zoli vízszintesen sziesztázott. Hazafele mindig nehezebb a táskám: házi baracklekvár, meggybefőtt(amit megvesz nekem a boltban:)könyvek(régi olvasókönyvek, foglalkoztató füzetek. Dédi tanítónőként dolgozott)
Szuper ajándékokkal készült: kozmetikumok(Avon), könyvek(a volt gimis magyartanárnőm írta), jénai tál, édességek.

Meglátogattuk Laciékat is. Vinci rákapott Lotti bébitaxijára, babakonyhájára, labdás játékára, nehezen viselte, ha Lotti is mellé állt játszani. Kende visszament 3 éves szintre. Trambulinnak gondolta az ágyat, bújócskáztak(ő a ruhás szekrénybe bújt be, leleményes gyerek), beugrott a kislabdák közé...
Finom húslevest és akkor készült  ropogós kacsasültet ettünk. Soha nem szoktam kacsatepertőt tenni a krumplipüréhez, ők igen, kipróbáltuk és nagyon bejött.

Hazaindulás előtt összepusziltuk Dédit. Ő kiállt integetni az erkélyre és láttuk, hogy sírva búcsúzik tőlünk.
Este ment a telefon, amikor hazaértünk. Vincike mindent elmutogat neki a telefonba, nem érti, hogy hiába mutatja, Dédi nem látja, de gyönyörűen mondja, hogy MAMA.