Találkozás a leendő tanítőnénikkel

A körzetes iskolában a nyílt nap után bennem eldőlt, hogy Kendusnak ott a helye(sokan a rossz híre miatt még esélyt sem adnak neki, pedig csak a szóbeszéd alapján ítélkeznek)
Jövő évtől sűrűn lesz iskolanyitogató/csalogató program. December 6.-án(tudom nem a legjobb időpont)tartottak a suliban egy mikulásváró kézműves délutánt leendő iskolásoknak.
Az oviban a központi bejárattal szembe kitettek egy díszes meghívót, a honlapon is volt az eseményről információ, mégis Kendén kivül senki nem ment el.
Jó alkalom volt ez arra, hogy Zolival kettesben menjenek el, Zoli is bizalmatlanul nyilatkozott eddig a suliról.
Mivel Kendus egyedül volt gyerek, ezért minden tanítónéni csak vele foglalkozott. Zoli mesélte, hogy állomásról-állomásra vitték magukkal a pedagógusok. Gyönyörűen szavalt, színezett, szép kézműves apróságokkal jött haza

. Mi az angol tagozatot szeretnénk neki, a leendő angolos tanítónéni csak angolul beszélt vele, közösen készítettek egy képeslapot.
Zoli nem volt rest és rákérdezett arra, ami őt érdekelte.
Az iskola egyik legnagyobb előnye, hogy 18-20 fős az osztálylétszám, ezt tagozaton még bontják, közel van hozzánk. Sajnos az ovis társak közül senki nem megy ide.
Tegnap a kerületi újságban volt róluk egy cikk(az angolosokról), jobbnál-jobb eredményeket érnek el a gyerekek a versenyeken(az egyik felkészítő tanáruk a barátunk:)
Kendus felvillanyozva jött haza, többször elmondta, hogy nagyon kedvesek a tanítónénik és mennyire jól érezte magát, ő ide szeretne iskolába járni. Lefekvéskor azt mondta, neki a napjában ez volt a legjobb!
Már itt tartunk, hogy iskolákról beszélünk, pedig csak most született. Mikor este mellébújok az ágyba olyan hosszúak lettek a kezei, olyan nagyfiús az arca....