Gyere tavasz, nagyon várunk!

Kilábaltunk az influenzából, aztán az egyikünk lett taknyos, a másikunk füle fájt, mostanra utolért minket a köhögés. Napsütést, pulcsis időt szeretnék!
Reggel, oviba/logopédiára menet olyan hideg van még, hogy elkel a téli kabát, pedig már azt hittem csak a színes tavaszi lenge kabátokban feszítünk. A szél felénk állandóan fúj, nem kicsit, sapka is kell még.
Mennyivel jobban indul a reggel, amikor már a redőny résein át süt a nap, gyorsabban elkészülünk.
A fiúkon nagyon látszik, hogy udvarhoz szoktak(nyáron, Szécsényben nehezen alkalmazkodtak a lenti szomszédokhoz), kell a tér a szaladgáláshoz.

Délutánonként ha tehetjük bújócskázunk, Zoli felállította a trambulint(az idő miatt most még cipőben használják)ugrálnak benne, Vinci kikövetelte a homokozót, amit lelkesen fel is töltöttem még 25 kg homokkal, rákapott az elektromos motorra(fülig érő szájjal megy előre, a kormányzással akadnak problémái), Kende fogócskázni szeret(őszintén bevallom, nem mindig vagyok benne partner)
Kedvenc időszakom, amikor már reggeli után ki lehet menni futkározni.
Vinci tartja azt a jó szokását, hogy ebéd után(visszatértünk a 11-es ebédeléshez)kint szunyál(síoverálban)1-2 órát.

Talán van összefüggés a kinti alvás és az erősebb immunrendszer között, egy biztos a kisebbik ritkábbak beteg.
Sajnálom, hogy Kendusék csak délelőtt mennek ki, délután hiába süt a nap, bent játszanak a szőnyegen(a rossz szagú csoportszobában).
Virágzik a kiskertem, Vinci is észrevette, le is tépkedte néhány jácintom levelét(ezek után barikádot építettünk kukákból, hogy ne tudjon odamenni)
Az aranyeső is gyönyörű, hoztam be dekorációnak, de nem bírta a benti levegőt, néhány óra múlva a kukában landolt.

Nem vagyunk nagy játszóteresek, de a közeli templom mellé a csúszkahinta miatt kimegyünk. Vinci bátran, egyedül(!)megy vele és lesi a tesójától a hajmeresztő trükköket.

Katiékkal

Elővettük a bicókat, a hosszú hétvégén Fiúk-Anya felállásban körbetekertük a környéket.