Összes oldalmegjelenítés

2016. március 28., hétfő

Dédi szülinapja

Húsvét vasárnap ünnepeltük Dédi szülinapját.
A kisírt szemű szülinapos
Kende egy hete számolja vissza a napokat, hogy mikor indulunk már Szécsénybe(telefonon Dédi ígért neki pár csomag matricát, Laciéknál ilyenkor nézheti a Bumeráng csatornát-ami nekünk nincs, megy a bohóckodás, töménytelen mennyiségű csokit/édességet esznek a fiúk. Időnként szem elől tévesztettem őket, amikor "előbukkantak"mindig csoki/torta/sütemény volt a szájukba, mellé a cukros üdítő. Még jó, hogy csak egy évben egyszer van húsvét)

Mire megérkeztünk Dédihez már Liliék ott voltak.
Az utazás katasztrófa Vinivel: kiköti magát a biztonsági övből és vezetni akar, előre ülni, másik ülésbe ülni, egy a lényeg nem akar a popsiján maradni. 10- ből 9 gyerek alszik az autóban, az az egy kivétel az enyém. Nincs ideális időpont az induláshoz: reggeli után tele energiával nem érdemes útra kelni, aludni nem alszik-csak minimálisat, viszont megy a feszkó, alvás után elindulni már nem érdemes, mert hosszú az út. Csak abban tudok bízni, hogy idővel ez változni fog.
Nem utazunk mesekönyv, cd, mágneses rajztábla, kaja/pia, kis autó, apró mütyür nélkül.
Az út közepénél nagyjából van egy Shell kút, ahol megállunk pisilni, hot-dogozni(mert ott olyan finom!).

Dédi tüsténkedett a konyhában, a két nagyobbik addig bent szórakoztatott minket a szobában. Többek között a tánctudásukkal kápráztattak el:)

Nagy az összhang az unokatesók között(öt hónap köztük a korkülönbség, Lili javára), matricáztak, csereberéltek. Vinci közben Lili játék laptopjába próbált életet lehelni(elem nélkül nehéz volt), de ő próbálta minden irányból, többféleképpen bekapcsolni(kitartó azokban a tevékenységekben, amik érdeklik őt)
Kende annyira belemerült a játékba, hogy enni sem akart, Vinci mindenki tányérjából csipegetett.



Laciéknál megköszöntöttük ismét Dédit, Dalmát és Lacit is, tortáztunk. Zilából rendeltünk dobos tortát, nagyon finom volt!
Öcsi a tűzijáték fújó
Dédinek énekeltünk, meghatódott, elérzékenyült.
A lurkók a nagy házban bújócskáztak, Vinci "lépcsőzött", megdajkáltam Lotti babát is, aki forog, mászik 6 hónaposan!
Fiúk locsolkodtak, gondoskodtak róla, hogy a lányok ne hervadjanak el.
Kende ügyesen verselt("Húsvét napján korán keltem, ünneplőbe felöltöztem. Rózsavízzel elindultam, e kis házba bekopogtam. Üdvözlöm a ház lakóit egy kislányt keresek itt, rózsavízzel locsolkodom, piros tojást elfogadom), Vinci kölnit fújt vers helyett.("Én még kicsi legény vagyok, ezért verset nem tudhatok, de a bátyám elég erős és okos, a verset tőle kapod!)

Hálás vagyok a sorsnak, hogy van DÉDI!Boldogság, hogy tudjuk őt ünnepelni!

1 megjegyzés:

  1. Igaz teljesen, a Dédik felbecsülhetetlenek, nekem is nagyon hiányoznak a mi dédijeink (sajnos nemcsak ők), főleg úgy, hogy tavaly még mindketten velünk voltak... Olyan jók az ilyen családi ünnepek, a fiúknak meg külön öröm az unokatesózás szerintem :) !
    Az előző bejegyzésedhez kapcsolódva meg csak annyit, hogy szerintem is jó döntés Kendust visszavinni az előző óvónénijéhez, bár biztos költséges és nehéz, de nagyon sokat számít ez, főleg, ahogy írod suli előtt meg pláne! Amit meg a mostani ovitokban művelnek, az szerintem kritikán aluli...

    VálaszTörlés