A fiú, aki varr

Két olyan férfit ismerek, aki tud varrni. Az egyik közülük a férjem, a másik Tamás barátunk. A fiúk kézügyességüket egyértelműen  az apjuktól örökölték(mint, ahogyan Erika is-ő Zoli előző házasságában született lánya. Emlékszem gyerekkorában a szakadt farmerjéből mobiltartót, karkötőt készített)
Felújítás után tanakodtunk azon, milyen szőnyeg illene a fiúk szobájába. Eszünkbe jutott, hogy a padláson van egy kék(ami színben, vastagságban tökéletesen passzolna a szobába), régi szőnyeg(ami egykor Erika és Balázs szobájában volt), csakhogy az alsó réteg több helyen levált. Zoli kezei alatt újjá született a szőnyeg. egyik kedves vendégünk megjegyezte, milyen szép darab. Vasarely mintás?!
Valóban hasonlít rá, de nem az.

Kende régóta érdeklődik a varrás iránt, kb. 3,5-4 éves lehetett, amikor először arra kért, hogy menjünk el a varrónők boltjába(nem hétköznapi kívánság egy kisfiútól). Hát legyen. Bementünk, legeltettük a szemünket és vettünk néhány érdekes gombot(autós, állatos), csipke szalagot(sokféle módon lehet felhasználni).

Nem ápolok szoros barátságot a tűvel, cérnával,(tudásom a pelenkaöltésben, gombvarrásban kimerül) Kende egyre többször kéri/kérte, hogy varrjunk, ezért rendeltem egy kezdő varrószettet.
Mindjárt itt a húsvét, nyuszi formákat varrtunk.

Két nyuszi formájú filc anyag közé vattát tettünk és összevarrtuk, majd kapott szemet, orrot, bajszot, szájat a kis állatka.
Erősen odafigyel és fűzi a cérnát a tűbe, egyik lyukba be, másik lyukba ki.
A két nyuszi a konyhaasztal fölött figyel ránk. Minden vendégünknek megakad rajta a szeme, dicsérik az alkotóját!
Biztos eljön az az idő, amikor ez már kevés lesz neki, ott majd az Apja fog neki segíteni.(lehet majd tovább lépni: horgolni, kötni) Mehetnek a méterárú boltba, szebbnél.szebb anyagokat vásárolni:)
Szeretem a kézzel készített felsőrészeket!