Az első moziélmény- Pingvinkirály

Zoli nagy mozis én inkább koncertes-színházas-könyves. Bízom benne, hogy Kendusban mindhárom szórakozás utáni vágy meglesz. Az apja ha teheti, akkor a tévé előtt ül és filmeket néz, persze vannak kedvencek: Star Wars, Holló, Igenember(a filmek stílusa különböző, a lényeg, hogy megdöbbentő vagy nevettető vagy  varázslatos legyen és egy másik világba repítsen)
Az itthoni dvd-k száma legutóbb egyszerre 40 darabbal bővül, aminek a helyük jelenleg egy papírdoboz a szekrény tetején.
Zoli képes egy nap akár több filmet is nyugodtan, koncentrálva, odafigyelve végignézni, végigülni, nasi és kényelmes ülőhely mellett. Volt, hogy a moziban az egyik filmről kijött, mert véget ért és kezdte az újat. Moziból mióta ismerem nem jött ki, minden filmet végignéz.
Ha ajándékozásról van szó, akkor tuti, hogy mozijegyet vagy filmet kap(eddig még nem szólt, hogy egyhangúak:) Nemrég egy kuponos oldalon árultak mozijegyet, jóval a megszokott ár alatt, természetesen vettem, nem is egyet:)
Itthon a létező összes mozicsatornára előfizet(kicsit túlzásnak tartom, képes egy filmet akár többször is megnézni), már egy ideje új(modernebb, laposabb, nagy képernyős)készülékre gyűjt. Amint összejött rá a pénz valahogy mindig közbejött valami fontosabb.
Gyerekkorában(is) a zsebpénzét mozira költötte, a környék összes mozijában törzstag volt. Ma is van egy általa preferált mozi(Aréna).
Ennyi bevezető után írok arról, hogy KEndus mennyire rá hasonlít(ebben is)

Ha tehetné, akkor az apjához hasonlóan órákat töltene el mesenézéssel. Ha a tévé előtt ül teljesen megszűnik körülötte világ, teljesen beszippantja az, amit lát. Egyrészt ezért is korlátozva van a tévénézés és a mesék is szelektálva vannak.(A minimaxot nem szeretem a reklámok és  a butyuta mesék miatt, helyette az emkettő inkább)
David Attenborough filmjére már akkor felfigyeltem, amikor reklámozták. Természetfilm a pingvinek életéről, 78 perc, amit KEnde simán végigül(ez is azt bizonyítja, hogy nem hiperaktív), megható a történet, szépek a képei, tényleg gyerekeknek(is való)és mindenkinek, aki szereti az állatokat.
Lurdyban voltunk, 10-es előadáson és csak a miénk volt félideig a moziterem. (A felénél bejött egy kislány az anyukájával).

3D film, kaptunk szemüveget, amit felvett az első 20 percben, aztán megszabadult tőle, de anélkül is élvezhető volt. Volt, hogy kérdezett, volt, hogy kommentálta a látottakat, abban biztos vagyok, hogy érette a történetet, mert utána beszélgettünk róla és elmesélte, hogy miről szólt az apjának is. A sötétben nem félt, a meseelőzetesek(amit legközelebb hanyagolunk) szerintem hangosabbak voltak a kelleténél(mint ahogy a reklámoknál is előfordul), de a film normál hangerős volt.

Közben kukoricát ettünk és szörpit ittunk, tiszta idilli:)
Miután kijöttünk a család/ismerősök neveit elmondta a Pingvin előtaggal(PingvinAnya, PingvinApa)

Szenvedélyesen csinálja

A héten már három színezőt kapott. Jelentem mindhármat rekord gyorsasággal kiszínezte, annyira belelkesült.
Reggel az ébredés után (miután persze felkapcsolta a villanyt)első dolga, hogy kezébe vegye a zsírkrétát és alkosson.
Zavar, hogy közel hajol a laphoz, de ha nem lát szegénykém. Ha mellette vagyok, akkor tisztes távolságból színez, de mondja, hogy "Anya , közelebbről, nem látom!)

                                                  

Dalma szülinap!

Dalma is belépett a három X-es táborba:)
Beszélgettünk arról, hogy a 20-30 éves szülinapok, mint a villám úgy elmúltak. Valahogy úgy érzem, hogy 20 után csak úgy pörögnek az évek.

Kendusnak már LaciDalma elvonási tünetei voltak: "Anya, mikor megyünk LAciDalmához?(így hívja őket, összetartoznak), a tüneteket enyhítettük, asztma vizsgálat után felmentünk hozzájuk és felköszöntöttük Dalmát.
A fiam izgatott volt, hogy mit rejthet Dalma szülinapi csomagja, két percenként mondta, hogy csomagoljuk már ki az ajándékát. Alig léptünk be az ajtón már segíteni akart kicsomagolni az ajándékot.
Ettünk-ittunk aztán Kendusból előbújt a felfedező: mit rejthet a hálószoba????, kérte Lacit, hogy kapcsoljon neki világítást, hogy jobban tudjon pakolni:), a megtalált kincsekkel boldogan bújt elő(ilyenek  voltak a keresztanya  velencei emlékei is).

Nem maradt el a keresztapjával a hancúrozás sem, sőt! a youtube-nak köszönhetően megnéztek egy-két részt a Sam, a tűzoltóból.
Kicsit kicsúsztunk az időből, már fáradt volt és elkezdett hisztizni. Dalma egy homokozószettel próbálta menteni a helyzetet, azóta a figurák is részt vesznek a fürdetésben.A sok mütyür miatt alig fér a kádba, ha valami mégis(véletlenül)kimarad, akkor rögtön észreveszi.

Mai Kendeszáj:
Fuvarban voltunk a Sörgyárnál, egy kamionos leparkolt,  látta, hogy a fiam szájtátva figyeli a munkálatait,  majd kedvesen felajánlotta neki, hogy kipróbálhatja milyen a kormány mögött ülni-persze nem volt hozzá bátorsága-. A kamionsofőr kérdezte tőle, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Válasz: TŰZOLTÓ!)

Évforduló: 2012. március 29-én délután indult el teljesen önállóan, azóta nem bírom felvenni vele a tempót.

Nyuszinap a Csiliben

Noel és Noémi is velünk jött szombat délelőtt a nyuszinapra a Csilibe. Nem tudom, hogy hagyományosan évről-évre rendeznek ilyet a Csiliben, de a tömeget elnézve, biztos jövőre is belevágnak a szervezők, mert nagy sikere volt.

A programajánlóban olvastam, hogy kint lesz a Noé állatotthon is, gondoltam szabadtéren. Indulás előtt beszéltünk Noémivel telefonon és mondta, hogy ő Noelra overált ad. Hm, nekünk már minden téli holmink a tetőtéren van, gondosan becsomagolva, de az időjárást elnézve, lassan minden visszakerült a szekrénybe.

Szerencsére az állatok gondozói a hideg miatt egy fedett részre vitték a kutyusokat(két nagyobb boxer-féle, egy kisebb csivava-féle), mókus, nyuszik, kígyó.
Hercegem annyira megörült az állatoknak, hogy közölte az állatkertbe jöttünk:)(Azóta is úgy gondolja, hogy ő a nagy állatkertben járt)
Kendus az egyik kutyust megetette a sós négyes egy darabjával, gondolom nem ő volt az első gyerek, de a kutya kihányta. A fiam nagyon bátran és jólelkűen közlekedett a kutyusok között, a nyúlnak nyomta be a vizet(senki nem kérte rá, de ő úgy gondolta, hogy szomjasak), a tízóraira vitt almát is szívesen odaadta volna a nyusziknak. Érezhető, hogy nincs még félelem-és veszélyérzete.

Az egyik asztalnál felvett egy karkötőt a kezére("ez az enyém")és már ment is volna vele tovább:)
 Hogy mennyire jó az ízlése azt a karkötő választása is bizonyítja: zöld(mint az overálja és a polár pulcsija), azóta is büszkén viseli. Már a reggeli mosakodás után rajta van a műanyag órával együtt. Figyel a megjelenésére:)

A színházteremben amatőr színészek énekeltek. Az énekes megkérdezte, hogy kinek lenne kedve felmenni a színpadra, na Kendusnak nem kellett kétszer mondani, elnézve a többi gyereket, ő volt a legfiatalabb. Táncikált is, olyan cuki volt, a mozgáskultúrája teljesen az apjáé(mint minden más)

Aztán a törpés nótánál a gyerekek egy sapkát kaptak a fejükre, ott eltörött nála a mécses. Elkezdett sírni, hogy ő nem akar törpe lenni!(és igaz, ki akar törpe lenne?!)

Dekorált mézeskalácsot is, aminek ára a méretéhez képest irreális volt,, evett is egyet-kettőt, majd a foglalkozásvezető közölte, hogy limitálva van az egy főre jutó mézeskalácsok száma(öt darab/fő). Hazajöttünk és sütöttünk vagy 30 darabot, csináltam hozzá cukormázat,  jutott annyi, amennyi belénk fért.

Huncut

Kendus imád vetődni, ugrálni, futni, hancúrozni. Mondja, hogy gyere velem hancúrozni, eddig a környezetében senki nem értette , ahogy kiejti ezt a szót, csak én. (Az anyja mindent ér vagy majdnem mindent)
Szoktam akadálypályát építeni a szobába: alagút, párnák, szivacs, szőnyeg kell hozzá.
Az ágyunkban félkemény a matrac, vetődik egyet, aztán hátra vágja magát, hogy csikizzük(a hasa a legérzékenyebb), a hét fogást még nem érti, mert az elején már rötyög,  gurgulázva kacag, aztán még kimerülésig ismételjük a csikizést.
Kipróbálta már a trambulint(nekünk nincs), de tornán volt és maximálisan bejött neki.
Az arca elé teszi a kispárnát és meg kell keresni, mondja, hogy elbújt(a kis leleményes:)
Azon gondolkodom, hogy nyárra egy kisebb csúszdát kellene beszerezni az udvarra. (Az igényemet már Zolival is ismertettem:), az udvar betonos, a csúszda alá gumiszőnyeg is kellene.....

Kendeszáj

Arról már írtam, hogy Kendus is mondja, hogy az ő hasában is van Vinci baba.
Kérdezem tőle, hogy mikor fog megszületni?
Válasz: 20 perc múlva:)
(Gyors szülés lesz:)

Reggeli után felöltözünk, kérdezem tőle, hogy pelust vagy alsógatyát kér. (Az alsógatyái mintásak, kettőt-hármai kikészítek és ő választ, ezt nagyon élvezi. A Thomasos és a versenyautós között mindig vacilál)
Válasz: Alsógatyát kérek, a pelus Vincinek való!

Esik a hó, kimentem sapka nélkül az udvarra.
Erre ő: Jaj, Anya, átázott a hajad!Gyere megsimogatom:)

Többször kérdezem: biztos nem kell pisilni/kakilni?
Válasz: biztos!
Kérdezem tőle kérsz inni?
Válasz: biztos!

Mostanában az ebéd utáni alvás előtt hisztizik. Az alváshoz legalább 3 mese kell, kétszer kitalálja, hogy szomjas/éhes(előtte bőségesen ebédelt), pisilnie kell, nem az ágyon lévő takaróval akar takarózni...stb.Húzza az időt.
Mondom neki, hogy nem kérek a hisztiből.
Erre ő: ez Kendehiszti !

A boltban élvezi, hogy a polcok mellett futhat. Mikor hozzuk a kosarat mondja nekem:
Anya bent futok egy versenyt, jó?!

Nagy dolgok történtek ma!!

Délelőtt ellátogatunk a védőnőhöz("Anya, védőnéni megvizsgálja az én Vinci babámat is"!), tündérien viselkedett, csacsogott, rajzolt, autózott.(Hihetetlen memóriája van: legutóbb 1-1,5 hónappal ezelőtt voltunk a védőnőnél, akkor ott játszott egy kamionnal, aztán beléptünk és mutatta nekem, hogy ott van a kamion és újból szeretne vele játszani)
Az utóbbi időben egyre macerásabban ment a peluscsere.
Mondta, hogy neki kakilnia kell, de már abban a pillanatban nyomott is.(A rendelőben kulcsos a wc....), mire mondta a védőnő, hogy adja a kulcsot(de a szag alapján már későnek gondoltuk), de elszaladtunk a wc-re.
Kendus megállapította, hogy nincs szűkítő, hideg van.
Ráültettem és közös erővel sikerült bele termelni. Én annyira büszke voltam rá, eddig csak Judit mamánál és itthon végezte el nagydolgát, idegen környezetben nem.
Visszamentünk a rendelőbe és nem kért pelust. Nem kapott, még egy-két dolgot elintéztünk a védőnő után(posta, pékség, zöldséges, szelektív szemét). Teljes nyugodtsággal hazajöttünk, rá a wc-re és többször termelt bele, baleset nem történt. Alváshoz kapott csak pelust(abban volt pisi).
Délután a Vögelében voltunk , mondja, hogy neki kakilni kell(délelőtt védőnőnél, délután az üzletben, jó helyeken jön rá, de a kényszer nagy úr, ha kell, akkor kell). Volt rajta pelus, mert hideg, szeles idő van, féltem a felfázástól.Van, hogy gondol egyet és leül a járdára vagy hempergőzik a betonon.
Zoli is velünk volt, mondta KEndének, hogy van rajta pelus, nyomja abba nyugodtan, mert az üzletben nincs wc. Mire kerítettem egy biztonsági őrt, aki elküldött egy eladóhoz, aki kinyitott egy személyzeti budit, addigra szegénykém bekakilt.
Utána nem kapott pelust, csak alváshoz.
Hát ilyen ügyes volt ma kisKEnde!

Vak Varjú étterem Buda

Szeretünk finomakat bőségesen enni:)
Az étterem hét keretében most a Vak Varjú éttermet próbáltuk ki a XI. kerületben. Lacikáék már jártak itt és jó véleménnyel voltak a kajáról, helyről, kiszolgálásról.
Az étterem hét azt jelenti, hogy fix áron lehet 3-4 fogásos menüt enni. A torkos csütörtökhöz hasonló kezdeményezés, jó ötlet, mert egyébként az emberek nagy többsége nem tud eljutni étterembe, mert iszonyú drága.
Ha kuponról, akcióról van szó és tényleg minden a leírtak szerint van, akkor én könnyen beadom a derekam.

Évával és Csabával együtt mentünk, nekik már kamasz gyerekeik vannak, külön utakon járnak csak ketten jöttek.
Az étterem egy panellakótelep tövében van, nehezen, de megtaláltuk. Ahogy beléptünk, Kendus észrevette, hogy van gyereksarok(amit jó ötletnek tartok), de a pincér egy elszeparált részre ültetett le minket, bokszban voltunk. A játszósarok egy másik helységben volt, ahol az asztalokat túl közel állították be egymáshoz, ha rugalmas a pincér(látja, hogy gyerekkel vagyunk), akkor oda írányít, de ő azt gondolta, hogy gyerekkel menjenek a másik részre, ahol nem zavarnak senkit....

Ennek az lett a következménye, hogy Kendus egy percre nem ült le a fenekére, mert szaladt a játékokhoz, a kiskonyhába tenni-venni. Mi meg felváltva utána, beszélgetni rendesen nem tudtunk. Amíg az egyikünk evett, a másik KEndussal játszott, közben a kaja kihűlt. Kendus nagyon jól érezte magát, azóta többször emlegeti a kiskonyhát.
Úgy indultunk el, hogy itthon kakilt, mire odaértünk és eltelt 10 perc ismét termelt a pelusba. Persze pelenkázó rész nem volt, maradt a szolgálati hely, ahol a tulajdonos felállított egy mobil pelenkázót. Maga a pelenkázó tiszta volt(mindig viszem a textilpelust is), de föld és a szekrények koszosak voltak:(

Levest, főételt és desszertet választottam. Nem ittam alkoholt, a többiek igen. Pálinkát és bort is, az illata markáns, bejött a többieknek.
 Leves: szilvakrémleves fahéj gabonapehellyel(finom volt és jól laktam tőle, elég tömény), főétel grillezett sajt salátával(ami új volt, hogy májast is adtak hozzá, ez is ízlett)és somlói desszertnek(na ez vállalhatatlan, kritikán aluli. Vizezett csokiöntet, nem volt jó az állaga és az íze sem. Az Auchanban kapható 100ft somló sokkal finomabb!)3an somlóit kértünk. Egybehangzóan állítottuk, hogy rossz volt!Véleményünket a pincérnek is elmondtuk, aki ezen felháborodott............hát.
Csabának a vacsora végére hasmenése lett:(
Az étteremnek jó a híre, több asztalnál külföldiek ültek és teltházas volt. Legközelebb nem ide megyünk, próbának megérte, de nem lesz a törzshelyünk.

Kendusnak is van Vinci babája

Kendus simogatja a hasát és mondja, hogy neki is van Vinci babája a hasában.
Elkezdte mondani, hogy cumit akar és szopizni.(Oh, ne:(

Az epres takaró 30 éves

Lefekszik a földre, betakarja magát és azt mondja, hogy ő Vinci és "oázik"mellé.

Mondja, hogy várja, hogy nyáron ideköltözzön Vinci hozzánk. Van pár plüss állatkája, amik felett elkezdett "anyáskodni". Felülteti őket a párkányra, olvas nekik, altatja őket, ebédet ad nekik.

Én pedig felköthetem a gatyám.
Agyilag készülök a féltékenykedésre, arra, hogy Kendusra kevesebb idő fog jutni és ő ezt nehezen fogja tolerálni. Biztos vagyok benne, hogy segíteni fog nekem a kicsi körül, de az is biztos, hogy nagyon oda kell majd rá figyelni(nehogy pl. üveggolyót dugjon a pici szájába)
Már fejben eldőlt, hogyan fogjuk a szobákat átrendezni. KEndus soha nem használta a kiságyát, mindig mellettem volt a nagyágyon, kényelmesebb volt úgy szoptatni. Miután elmondtuk neki, hogy a kiságy Vincié lesz, azóta kell neki:) Még játszani is bekéredzkedik a kiságyba, elkezdte mondani, hogy az ővé a mackós ágy. Az utóbbi hetekben (magától, nem kényszerből)velünk eszik a nagyasztalnál.

Kendus még egy kis dömper, nem érzékeli, hogy ha egy kisebbet átölel, az az ölelés súlyától elesik vagy úgy megszorongatja a kisebbet(szeretetből), hogy az ordít.

Kendeszáj

Örülök, hogy KEndus szívesen veszi a kezébe a könyveket, szereti, ha mesélek, gyakran megyünk könyvtárba is. A műanyag állatkáknak szokott felolvasást tartani. (Mindig ugyanazokból a könyvekből, amiket én már fejből fújok. )Kendus megjegyezte, hogy ne az apja olvasson neki este, mert ő nem tudja kívülről:) Az apja nem könyvmoly, sőt!Este elég gyorsan átkölti a meséket, a főbb szerepekben Juliska, Mariska és Jancsi. Persze a gyerek rájött már rég, hogy a mese nem három mondatból áll. Nem rövidítek, azt olvasom el, ami le van írva. Volt, hogy próbálkoztam, de rám szólt, hogy Anya az nem úgy van!
 Sőt az utóbbi napokban játszottunk"könyvtárasat" is. Én vagyok a könyvtáros néni, KEnde jön hozzám és kiveszi a könyvtárból a Norbi, a tűzoltó című könyvet.
A könyvtárban egy nő és egy férfi együtt dolgoznak. Valamelyik nap csak a nő volt bent. Mondja KEndus: A bácsi most nincs itthon?
(A nő nagyot nevetett, hát néha tényleg úgy érzi, hogy a könyvtárban laknak)

Nem "miért"-eket kérdez, hanem a "hol van"? kérdés van terítéken.
Ma az egyik barátunktól megkérdezte:"A te házad hol van?"

Autómániás. Ha megyünk valahová, akkor kérlel, hogy a Forddal menjünk. Kérdezem, hogy miért?
"Mert az jobb Anya!"

Játékiból felhívja Sam-t és Tom-t(Sam, a tűzoltó). A következő párbeszédet adja le a telefonba:
-Helló, Sam!
-Vétel, itt Tom!
-Hogy vagy Sam?
-Jól, Tom!

Ha az utcán szemetet lát eldobva, akkor mondja, hogy a butabácsik, butanénik eldobják a szemetet!

Nosa-nosa:):):) és Süsü a sárkány

Az Apja munkássapkájában , kezében az üvegtisztító kefével.
Kár, hogy sötét a felvétel.

Aztán egy éles váltás: Süsü, a sárkány (az egyik kedvenc)

                                    

Csipkerózsika a Müpában

Halápi Lili lebetegedett, eredetileg ők mentek volna a Müpába a Csipkerózsika előadásra. Szombat délelőttre szólt a két jegy, szabadtéri programot terveztünk a hétvégére, de az időjárás közbeszólt.

Pont beestünk a 11-es kezdésre, érkezési sorrendben lehetett a helyeket elfoglalni, nekünk az utolsó sorban jutott már csak hely.
Még a kezdés előtt KEndus beütötte a fejét az üvegfalba, nem vette észre, hogy a résnyi helyen üveg van.
Gondoltam, hogy hátulról nem láttunk semmit, de észrevettem, hogy párnákon ülnek előttünk. Kérdezem a jegykezelőket, hogyan lehet popsimagasító párnához jutni. Válasz: már elfogyott, akik elől ülnek lecsaptak rá...ja.
Elkezdődött az előadás, volt olyan anyuka, akik végig az okostelefonjával volt elfoglalva, volt, aki a lábára állította fel a gyerkőcöt, hogy a hátsó sorban ülők, tuti ne lássanak semmit.
A második sorban feltűnt egy szabad hely, odamegyek megkérdezem, hogy szabad?Erre apuka: itt ül a kislányom, csak most éppen a másik sorban ül.....mivan?!, na jó, amíg nem jön, addig elfoglaljuk. Vágott rá egy grimaszt.Apuka biztosra ment, elvette a széken lévő párnát. Az előadás végéig a kislány nem jött vissza.
Ebből csak annyi a tanulság, hogy ha nincs fix hely, akkor kezdés előtt 30 perccel ott kell lenni.

Csipkerózsikát számomra modern, új köntösben adták elő a fiatal színészek. A bábok fantasztikusak voltak, a díszlet egyszerű-nagyszerű ,hatásvadász volt az egész előadás. Engem teljesen elvarázsolt, Kendus is szájtátva figyelt. A színészek hófehérben voltak tetőtől talpig.
Még soha nem olvastuk közösen a Csipkerózsikát. Ami nekem új és modern volt, az a zenei aláfestés. Köcsögözött, hegedült egy színész, gyakran énekeltek alatta és az átvezetésként halandzsákat dúdoltak(vagy legalábbis én nem értettem a szöveget)

Húsvétra készülünk

A házat kidekoráltuk, mindenhonnan  nyuszi, tojás, barka figyel.

A levélre nyomda és rajz is került

Írtunk levelet a nyuszinak, KEndus tesz-vesz város dvd-t szeretne(amit ő csak tep-vesz városnak hív). Egyszer-kétszer látta az emkettőn, azóta azt szeretné.
Hádában turiztam egy mindentudó Villám Mcquenn autót csak elemet kellett bele venni(annyira kapós volt, hogy többet ígértek érte, mint, amennyibe a súlya alapján került, de nem adtam:) és egy gyerek táblagépet. Mindkét játék angolul beszél.

Elterveztem, hogy festünk tojást, de az Auchanba annyira olcsó volt a hungarocell tojás, hogy inkább a bíbelődés helyett(főzés, festés)inkább a könnyebb utat választottam. A hungarocell tojásokat zsírkrétával dekoráltuk. Egyet közösen csináltunk meg, aztán kimentem wc-re, Kendus jött utánam, hogy megette a tojásokat, vagyis beleharapott , több helyen. Ő  a fogával is díszített. Biztosra ment, az első után nem jött rá, hogy nem ehető a hungarocell.

Az utcánk végén lévő piacon egy bácsitól vettem nemes barkát. Attól nemes, hogy sokkal vastagabb a szára és hosszabb, mint a hagyományos társa. Kendus segítőkész, ő szerette volna hazahozni a hosszú barkát, de elismerte, hogy nagyon nehéz és átadta nekem. Gyönyörű az asztalon, a vázában alanature van, nincs alatta víz. A barkára színes nyuszik kerültek papírból.

Az asztalra került a gyurma nyuszi is(amit még Roni csinált!!!)és a wc papírból készült cica, ami nyuszinak indult, de cica lett belőle, teljesen KEndus keze munkáját dicséri, én csak ragasztottam és asszisztáltam mellette.
Ma tízóraira lett csokis- kókuszós keksz(recept a NL Konyhából), de valamiért olyan szétesős lett, ízre olyan, mint a Milkás csokis keksz, csak az állaga nem tetszik. Ennek ellenére gyorsan fogy:)

Fotósorozat

Az utóbbi napokban sokat voltunk "fuvarban". Segítettünk autót szállítani vidékről és a közelünkből is.
Kendus ezeket az utakat is élvezi csak legyen mese a magnóban, harapnivaló a kézben, takaró a lábán és kutyás párna a feje alatt. Tényleg nincsenek nagy igényei:)
A fotókat egy tatabányai út alatt készítettem:

                                                                                                                                                      

Elkészült

Úgy készült, mint Luca széke.
Még januárban vették le Kendus lábáról a mintát és március közepére elkészült az új cipője.
Az ortopéd szakorvos egyenesen ehhez a céghez küldött, mi mint szófogadó szülők odamentünk ahová irányítottak. A fejünkben később fordult csak meg, hogy lehetne egy B verzió is. Utánajárni annak, hogy máshol mennyi idő alatt készítenek el egy gyerekcipőt és mennyiért. Később kiderült létezik olcsóbb és gyorsabb megoldás.

A cipő 23,5 méretű, zárt, magas, kék és finom bőrből van, suplinált. Amikor Kendus lábmintáját levették éppen aludt. Nem állt rá a minta papírra, hanem fekve vettek róla mintát.
Lehet, hogy 24-es cipőre kellett volna beruházni, mert több, mint 12.000 forintba kerül és a lába, ahogy a magassága is rohamosan is nő. A másik gyógycipője 23-as. A címet elfelejtettem, ahol mintát vettek róla, telefonszámom nem volt, neten nem találtam a cégre, hogy jelezzem,  nagyobb méretet szeretnénk.
A TB évente egy lábbelit támogat, támogatás nélkül kb. 20.000 forint. Kendus benti cipőnek is gyógyszandit hord. Erősen befelé dőlnek a bokái, lúdtalpas.

Amikor odaértünk(egy külvárosi, alagsorban működő gyógyászati bolt)a cipőért,csak mi voltunk ott , mint vevő. Jeleztük, hogy a cipőről kérünk egészségpénztári számlát. Azt mondja a pasi, aki kiadta a cipőt, ok, szól a kolléganőnek, hogy írja meg. Ő pedig eltűnt. Eltelt kb. 35 perc, amikor Zoli ismét bekopogott az "üzemi területre", hogy a cipőre vártunk 2 hónapot, most a számlára 1 hónapot várjunk?!
A pasi ismét mondta, hogy szól valakinek, aki megír egy nyamvadt számlát. 2-3 fehér ruhás munkatársnak szóltunk, hogy mi még mindig a számlára várunk.
Az egyik megjegyezte, hogy most nincs főnök és megállt az élet, ez Magyarország, de bízzunk benne, ő szól valakinek....
Majd felháborodottan megjelent egy nő, aki megkérdezte, hogy mi vagyunk azok, akik a számlára várunk(rajtunk kívül senki nem volt) és ő is szólt valakinek, aki megírta. Eltelt 1 óra, mire elkészült a számlánk.
Mint a népmesében................

Nem szeretem

Nem szeretem, amikor megjegyzik, hogy jééé, de nagy fiú és még pelusa van............................
(Megjegyzem, hogy decemberben töltötte be a két évet)

Nem szeretem, amikor gumicukorral, kemény cukorkával kínálják.........................................(legyen túró rudi vagy dörmi inkább)

Nem szeretem, amikor megjegyzik, hogy bölcsödében, oviban van a helye, mert a gyereknek közösslgre van szüksége.....................(Nem az anyjára)

Nem szeretem, amikor azt állítják , hogy hiperaktív, önállótlan és fél az emberektől...............................................(szerintem közvetlen, barátságos. Az egy másik dolog, hogy hihetetlenül érzékeny és hát sok mindent megérez)

Nem szeretem, amikor fegyelmezik, akkor amikor én is ott vagyok és látom, hogy mit csinál................................................

Ébresztő!!!

Mióta Kendus megvan, azóta nincs szükség ébresztőórára. Már hajnalban kuvikol és felébreszt minket, a hajnal nálunk 5.30-7.00 között van, annak függvénye, hogy hányszor ébredt éjszaka, milyen ingerek, hatások érték napközben, mennyit volt levegőn, pajtik között, jön-e a front:)

Idilli állapot, amikor az éjszakát végigszundítja és 6 után ébreszt. Nála ez úgy megy, hogy kiabál nekünk a szobába, hogy kéri a reggeli kakaó adagját, csak lazán ennyivel oldja meg: Kakaót Apa!Kakaót Anya!
Tényleg igazi kis megmondóember. Miután megitta a kakaóját már tudjuk a következő parancsot:)Kapcsoljunk mesét vagy vegyük le a polcról az éppen aktuális kedvenc játékot.

Ha éjszaka többször ébred és a sokadik melléfekvés után magunkhoz vesszük, akkor simán alszik akár 7-ig is. Persze keresztbe az ágyon, a lába a hasamon vagy a combomat rúgja.Miután kinyitotta a szemét, lemászik az ágyról és felkapcsolja a létező összes villanyt a szobába. Vagyis az állólámpát, a két kis arab lámpát és kijelenti, hogy ÉBRESZTŐ!!!

Edináék nálunk

Lettike Hello cicás pulcsijában

Nyaranta, amikor Szécsényben vagyunk, akkor minden harmadik napot együtt töltjük. Edinával még a gimnáziumban kötöttünk örök barátságot, ahogy Ziával is.

Ritkán tudnak meglátogatni minket, mert rengeteget dolgoznak, állatokat tartanak, földet művelnek. Kendusnak nyáron (is) aranyélete volt(van), kényeztették őt rendesen. Látott silózást, etettet malacokat, bekapcsolták neki, csak neki a kombájn szirénáját, felmehetett traktorra, volt tyúkok között.
Örök emlék maradt neki, amiért mindig hálás leszek.

Szombaton meglátogattak minket, nagyon örültünk nekik. Készültem ebéddel, ők is tele kosárral jöttek. Kaptunk általuk készített hurkát, kolbászt( nem akármilyen szarvaskolbászt!), házi sütit és sok finomságot!
Terveztük, hogy elmegyünk a Kac-kacba, de úgy elment a nap, hogy már nem jutott rá idő.

A zenélőszőnyeg, játszóalagút és a szivacs mindig előkerül

Együtt görgették a puffpkat, teljes az összhang

A gyerekek a kezdeti civakodás után, teljesen egymásra találtak. Kendus a hancúrban többször leizzadt. Lettike nagyon aranyosan segített elaltatni Kendust ebéd után , ügyesen kezelte a kisherceg irigykedéseit(is). Eleinte Letti tiltakozott a fotózásért, aztán szupi pillanatképeket csináltam róluk.

Letti papucsában, neki kacsalábként volt kényelmes:)

Kicsi a rakás

Tomi teljesen partner volt abban, hogy a gyerekek megmásszák, volt csikizés, babzsákozás, lovaglás és még annyi minden. Amikor Kendus elaludt, akkor csak Lettikével játszottam: kip-kopp kalapácsot, gyurmáztunk, előkerült a tanyás játék is.
 Eleinte teljesen beszippantották Kendus könyvei. Letti ősszel iskolába megy, amit már vár.

A másé mindig jobb, legalábbis Kendus úgy gondolta, hogy kipróbálja Lettike és Tomi ruháit.

Tomi sapkája

                                                         

Vinci baba

21 hetesen, 400gr. Hosszú lábai vannak, amivel akrobata mutatványokat hajt végre. Tömpszli orra és hasonló buksija, mint Kendusnak .A méhlepény mellett érzi magát legjobban.

Hol jártunk?

Ahol ilyen pohárból isznak a gyerekek és haza is vihetik:)

Egy olyan helyen jártunk, amiből csak egy van Magyarországon, de a világ nagyvárosaiban megtalálható és múltja van.
Ahol a pincérek nagyon lazák, énekelnek, buliznak.
Ahol esténként koncert van, rock koncert.
 Ahol nemzetközi ételeket lehet enni, jókat inni.
Ahol relikviák vannak a falon, Magyarországon többek között Janis Joplintól.
Ahol dübörög a zene még a falon is.
Aminek a logója egy gitár:)
Ahol mi fish and chips ettünk finom mártogatóssal.

Megfejtés: Hard Rock Cafe

Kendeszáj

Bárhová megyünk, mindenhol megjegyzik, hogy mennyire beszédes és választékosan beszél, gazdag a szókincse. Legutóbb, amikor a Csiliben befizettük a néptáncot( ő az egyik leghangosabb, legaktívabb gyerek) még az irodából is kijöttek, hogy pár szót váltsanak az én kommunikatív kisfiammal.
Megkérdezték tőle, hogy hívják. Erre válaszolt, hogy Kende. Kérdezték, hogy milyen Kende. Varga Zoli Kende:)

Öltözik(próbál egyedül), amikor megjegyzi: "Anya simogatom a cicim!"
Miért Kendus?
Ott van nekem a Vinci babám!

Az a kérdésem Anya, hogy hol van a szandim?
Mostanában rákapott a "Hol van?" kérdésekre. Nála a "miért?" elmaradt. Hol van a kisautóm?Hol van Apa? Hol van az APG könyv?

A közelünkben lévő templom parkjában bicózik, amikor észreveszem, hogy leszállt a bicóról és nekitámaszkodott a fához és elkezdte nyomni a kakit. (Erre én mondom neki, gyere Kendus, ha kakilni kell, akkor gyorsan hazamegyünk)
Anya, de itt nem látok wc-t!

Írtam már arról, hogy mennyire válogat a kaják között. Paradicsomlevest kiköpte, a gyümölcslevest elé raktam, de azt mondta, hogy ez nem leves, mert nincs benne husi.

Öltözködés

Mint a villám

Kendus a futóbiciklivel úgy közlekedik, mint a villám,  suhan az utakon, nehéz utolérni és felvenni vele a tempót. 5 hónapos kismamaként sprinteket futok utána/vele, jól karbantart.(ennek köszönhetően még nem híztam)
Már ha hallja az autó hangját, akkor az út szélére megy, leginkább az út közepe az ő biciklisávja.
Felpattan a bicajra és kergeti a macskákat, kiabál nekik, hogy várják meg, de valahogy mindig ő a lassabb:)

1 éves koráig a kortársaihoz mérten(vagy ahogyan a nagykönyvben elő van írva)a mozgásfejlődése lemaradt.
Aztán mióta menni tud, azóta bepótolt minden hiányosságot. Most a mozgása megítélésem szerint ügyesebb, mint a korcsoportja. Még nem volt 18 hónapos, amikor elkezdte használni a barátok futóbiciklijét.

Hétvégén felpattant a pedálos kisgyerek bringára és tekerte. Nehezen ért le a lába, de megoldotta.

Délután bemutatta legújabb tornamutatványát is. Az egyik lábával nyújt, a másikat behajlítja és megfogja a bokáját. Néptáncon tanultakat itthon is gyakorolja.(Kolompos együttes most a menő)
Korcsolyázás még mindig sláger. Hétvégén elmaradt, mert betaknyosodott és jobbnak láttam, itthon marasztalni őt.

A szédítő, a hódító, a nagymenő

                               Ha már nekem van napszemüvegem, amit tavaszi időben előszeretettel használok, akkor persze Kendusnak is kellett. Balázstól örökölte(kicsit lenyomja a fülcimpáját, de ez őt nem zavarja a viselésben, minőségi szemüveg, nem dioptriás). Hétvégén a Dechatlonban a létező összes gyerekszemüveget felpróbálta és kijelentette, hogy mindegyik "Az ENYÉM!!!"
Az utcán mosolyt csal az emberek arcára, többen megjegyzik, hogy milyen aranyos!Hát tényleg!
Bent a szobában is felveszi, hogy jobban lásson:)

Tanyás játék

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy játékra eddig nem igazán költöttünk. Egyrészről sokat örökölt Balázstól, másrészről olyan kedves barátaink, rokonaink vannak, hogy ajándékba is jobbnál-jobb játékokat kapott az ördögpalánta.
Kivételt képeznek a legók, duplók(sokat örökölt, kapott kölcsön Ronitól), az első karácsonyi ajándékok egyike egy alap duplos építő csomag volt. Figurákat, kocsikat, egyéb kiegészítőket kapott.

Mostanában egyre inkább igényli a kiskrapek, hogy vele együtt játszak, ne csak szemléljem a konyhából. Ha nem veszek részt a játékban, akkor ritkán ül le egyedül (régebben nem így volt), inkább valami rosszcsontságon töri a fejét. Ma például felült az íróasztalomhoz és az apró kis fiókokból mindent kiszórt a földre vagy ami még rosszabb, hogy az Apjához hajította a fa klumpát, ami a fejénél landolt:(

Kártyázni, társasjátékozni szeret. Eddigi gyűjteménye elég gyér, de rajta vagyok , hogy gyarapítsuk a társasjátékok számát.:)
A legújabbat a múlt héten kapta meg: Mein Bauernhof a neve. Mi csak tanyás játéknak hívjuk. Az Aldiban szereztem be, az akciós részlegen, utolsó darab, piros címkés játék volt. (A héten hasonlót már láttam, nem akciós árban)Aznap, amikor megvettük, nem aludt délután, annyira izgatott volt.
A játék lényege, hogy A3 méretű puzzle darabokból kell egy tanyát felépíteni. Nincs kritérium, hogy hogyan, mert minden elem illik egymásba, csak a kreatívitás szab határt. Hová kerüljön a gyümölcsös, az erdő, a tó, azt a gyerek dönti el és a saját szabályai szerint rakja össze az elemeket.
A játékhoz egy piros és egy zöld traktor is tartozik, ezek a járművek az úton haladhatnak, nem szabad letérni róla(mert balesetveszélyes).
Mi továbbővítjük a tanyát járművekkel, műanyag állatokkal, jengából építünk kerítést. Szerepjátékozunk.

Második eset

Második alkalomma fordul elő, hogy Kendust  hullafáradtan, ordítva berakom a kocsiba,megyünk egy kört, ami annyit jelent, hogy a kórházig elmegyünk és vissza és már durmol is.
Nem szeretném rászoktatni, sőt mielőtt Anya nem lettem, az ilyen altatási módokat elvetettem(mennyit változik az ember szemlélete, miután gyereket szül). Rossz módszernek tartom most is, de amikor nincs más eszköz a kezemben.
Nyáron egy picike mellett ezt nem tudnám kivitelezni.

A helyzet a következő: (mióta cumimentesen él, azóta fordult elő és tényleg csak kétszer):)
Kendus baromi fáradt, lefekszünk a megszokott időben, délelőtt jól elfáradt(ma az Apjával volt az autópiacon-számára az a paradicsom, voltunk bicózni , főztünk együtt és társasoztunk is), a napirend, menetrend ugyanaz, mint a megszokott. Olvasok, 2 könyvet. Aztán elkezd replikázni, hogy még ezt, meg ezt, meg amazt is olvasam el. Időnként engedek is(lehet ez a baj), aztán szomjas(olyat kér, ami nincs itthon vagy nem kap pl: ma teát, kakaót csak reggelihez és minimális mennyiséget, mert meghajtja). Kint iszik az etetőszékbe, addig is mozgásban vagyunk, aztán pisilni, kakilni akar wc-be(időhúzás az egész).
Majd vissza a szobába és kitalálja, hogy játszani akar...közben ordít, csíp, rúg, harap. Akkora erő van benne 2 éves létére, hogy csak na.
Beteszem a kiságyba, onnan próbál kijönni, a párkányra felmászik. Legutóbb, amikor a virágot darabokra szedte, azóta nincs a párkányán virág. Húzza fel magát a kiságyban, az egyik lábát átlendíti és nyomja ki a kis testét. Attól félek, hogy egyszer úgy sikerül a mutatványa, hogy fejre esik és nem vagyok bent a szobájába.
Ma eltelelt 1.15 perc,amikor is azt mondtam, hogy indulás, megyünk autózni.