Színvonalas Mikulás ünnepség volt a tornán. Előttünk van egy csoport, oda kisebbek járnak, amikor végeznek, akkor Kendus már tűkön ül, hogy mikor rohanhat be az ajtón. Első szabály, hogy cipővel nem megyünk a szőnyegre, neki ezt nehéz betartani, mert annyira izgatott, várja már, hogy bent legyen.
Aztán vetődött egyet a szőnyegen, hogy a produkciójával felhívja magára Bori figyelmét, sikerrel járt.
Mikulásnak énekeltünk is(Gryllus Vilmos: Nótás Mikulás, Flótás Pikulás című dal, új volt nekem, de nem nyerte el a tetszésem,maradok Weöres Sándor megzenésített verseinél) volt játék, a gyerekek kaptak egy Mikulás sapkát, minden gyerek levette a fejéről, kivéve az enyémet. Mióta megkapta a sapkát, mindenhová ebbe akar menni, ez még semmi, de a reggelihez is felhúzza a fejére(hasolít Erikára), a sapka legalább két számmal nagyobb a fejére.
Kendus örült a szaloncukornak, amit ő csak csokinak hív. Szeret a földön a lábával dobogni, na így kellett behívni a Mikulást. Kézzel-lábbal dobolni kellett, hogy hallja, hová menjen a Mikulás, aki tényleg hasonlított rá: korban és fizimiskában is. Kendus a hozzá intézett szavakat nem hallgatta végig, elfoglalta magát a csokival és ugrálással, padra mászással, tükör pacskolásával. Minden csütörtökön ott hagyja a kéznyomát a tükrön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése