Nehéz vele

Nyakig benne vagyunk a hisztikorszakba, nehéz vele.
Szelektív a hallása, tényleg apja fia.
Ha ő mesét szeretne nézni vagy játszani, de én nem engedem, mert megyünk a levegőre, tornára, bandázni, ügyet intézni, akkor felöltöztetni is kész kihívás. Feladom a csizmáját, ő leveszi, megfeszíti a testét és nem endedi, hogy az ovárált ráadjam. Van, hogy félig van felöltöztetve, kiteszem a teraszra, a hidegre és ott folytatjuk. Valahogy kint gyorsabban megy. Közben üvőlt, taknya nyála egyben, nem is tudja miért hisztizik.
Kint kitalálja, hogy ő most homokozni szeretne a mínusz 3 fokban vagy dömperezni, ha nem sietünk, akkor dömperezhet, addig is lenyugszanak a kedélyek.
Csíp, harap, rúg, újabban a hajamat is húzza, rám üt. Na akkor közbelépek, erősen megfogom a csulóját és elmondom neki, hogy milyen buta dolgot művel. Előfordult már, hogy mondta, bocsánat Anya.

Tegnap megrendeltem karácsonyra a menüt a kedvenc éttermünkből(Duna Garden), ennyi luxus belefér az életünkbe, ráadásul olcsóbb, mintha elmennék bevásárolni(a tömegbe, amit nem szeretek), lesz időnk mindenre és nem mellesleg finom!De nagyon!Tavaly kacsatál volt, idén pulyka lesz. Persze sütni fogok!
Szeretném Kendust templomba vinni, ami tavaly kimaradt, mert 4-kor aludt délután.

Visszakanyarodva, tegnap KEndus az étterembe lefeküdt a földre és feltakarította a követ. Az emberek jöttek-mentek mellette, rendezvény volt, teltházzal. Többször kértem, hogy álljon fel, mert véletlenül rálépnek, hideg a kő és koszos, de csak annyi volt a válasz, hogy NEM!
Ezt többször eljátszottuk, majd megfogtam a csuklóját és nem eresztettem, akkor jött a hiszti.Miután kijöttünk , akkor is folytatta, hogy ő nem ül be az autóba ő megy a Dunához.

A hisztiket nehezebben viselem, ha kialvatlan vagyok. Az utóbbi napokban ébred éjszaka és nehezen alszik vissza.
Mindig azt mondom magamnak, hogy türelem, türelem. Próbálom humorral és kedvességgel megközelíteni a helyzetet, de amikor csapkod, azt nehezen viselem.