Bulgária II. rész

Ami nagyon zavaró volt, hogy mindenhol dohányoztak, korra , nemtől függetlenül mindenki szívta, egy-két fiatal elekrtomosat szívott, a többség a hagyomágyos, bödös dohányterméket. Étteremben nem tudtunk úgy leülni, hogy mellettünk, mögöttünk, előttünk ne pöfékeljenek, utáljuk a cigifüstöt és azt tapasztaltuk, hogy mi voltunk a kisebbség. Csak kültéri helyre ültünk le. Mi szenvedtünk miattuk. Cigizett a taxis is, az egyik fiatal fiú a buszon vette el és szívta az elektromos cigit. Az igénytelenség érződött másban is: a központban(a bazárban, rengeteg a reploka és a bóvli) láthatóan már évekkel ezelőtt leégett egy szupermarket, amit körbekerítettek és az emberek oda dobták be a szemetüket. A félkész építkezések, amiket benőtt a gaz. Apropó gaz, a járdáknál, út széleken gazos(és szemetes) volt minden, kevés apartman erkélyén láttunk virágokat. Mindenhol kint van egy üveg a borravalónak(pékségben, boltban, taxisnál, kávézóban). Nem egy mosolygós, vendégszerető nép benyomását keltették bennünk. Alapvetően kedvesen, vidáman, mosolygósan mentünk mindenfele, pedig ha visszamosolygnának, akkor mi biztosan adunk borravalót. Olyan életunt, citromot nyalogató képet vágtak a legtöbb helyen.A blokkot mindig átnéztük, volt, hogy szólnunk kellett. Vince vett két képeslapot, egyedül bement a boltba, kiválasztotta, majd kijött, hogy kevesebbet kapott vissza. Szólt nekünk, amit az eladó látott az üzletből és utánunk hozta a visszajárót. Sok helyen nem lehet kártyával fizetni, Nesebarba a kisvonaton csak kp. fogadnak el. 4 euro/fő. Nem volt annyi kp., mondzuk, hogy kártya, áááá, azt nem szálljunk le akkor. Nesebarban a templomokban egy-egy turista volt rajtunk kivül, egy angol pasi fényképezett, majd odajött hozzánk dumálni, közvetlen volt, zenéket ajánlott a fiúknak. Álltunk a buszmegállóban és odajött egy taxis hozzánk, merre mennénk kérdezte. Mindig fixálni kell, hogy az ár személyenként vagy fuvaronként értendő. A szállásunk jobban hasonlított egy lepukkant, koszos diákszálláshoz, mint egy 3 csillagos apartmanhoz. Annyi kivétellel, hogy volt medence. Egyébként minden apartmanhoz, lakótömbök mellett(ami nem 15 emeletes és a város közepén van)láttunk medencét. A fürdőszoba vízköves, a wc tartályából csöpögött a víz, a felmosórongy legalább 3 éve nem lett cserélve. Vincét annyira taszította a fürdőszoba, hogy nem volt hajlandó elmenni fürdeni, 'miért egész nap a medencében voltam?'és a legtöbb esetben wc-t is máshol használtunk. A mi szobánk dohos volt, hiába tettem a párnára még egy textilt éreztem, hogy büdös. A matracon volt még egy fedőmatrac(foltos, büdös), az ágynemű lyukas, a lepedő kisebb méretű, mint a matrac és nem gumis.Egyik nap azt álmodtam, hogy itthon a fekete penészes szobában alszom(amikor megvettük a házat, minden penészes volt,főleg a mi hálószobánkban állt plafonig a fekete penész), már nincs ilyen szobánk, de ott befészkelte magát a szag az agyamba.Vince kérte, hogy kapcsoljuk be a klímát, de nem mertem, soha nem volt szerintem takarítva. Fontos, hogy legyen hűtő és mikró. Az evőeszközök, tányérokat újra kellett mosni, mert csúszott a zsírtól. Amikor jöttünk haza, a recepciós mondta, ha legközelebb megyünk ad kedvezményt, nem lesz legközelebb... Nem vagyunk egész nap a tengerparton fekvős család, itt hiányoltam a múzeumokat(vannak, de hamar bejárható), látványosságokat. Burgasba kb. 1 óra alatt ért be a busz, más útvonalon mentünk és más útvonalon jöttünk vissza a szállásra.Apartmanok, szállodák a főút mellett, a mezőn lakópark. Egy costa caffee-t találtunk(vizet, kekszet nem szolgálnak fel a kávé mellé), pékségben az albán pékség termékeire hasonlító termékeket árultak(mi nem szeretjük, Kende kicsiként kisírt onnan egy mignont, kórház lett a vége) Kende hagyományt teremtett azzal, hogy bárhol járunk elmegy fodrászhoz. Volt, hogy benyitottunk, a válasz nem volt, volt aki azt mondta, hogy este 18 után és egyet találtunk, aki elvállalta és olyan frizurát készített(mint egy brokkoli, de Kendének teszik és ez a lényeg), amit Kende fotón mutatott neki. Ő nem tudott angolul(ezt tapasztaltuk több helyen, hogy alapszinten sem beszélnek), a szomszédban lévő zöldségesből jött át a lány fordítani. Svati Vlasba mennek át hajók, valahogy bizalmatlanok voltunk...kis hajó, régi orosz gyártmány.Átmentünk inkább busszal, vasárnap lévén kerestünk egy templomot, pici műemlék templom. A buszon egyébként van külön egy jegyszedő és egy ellenőr meg a buszsofőr az utasokon kivül.A buszok tömve vannak, de legalább volt klíma. Jellemzően ukrán, bulgár és román turistákkal találkoztunk.