Karate

Mindegy, hogy mit csak örömmel sportoljon/mozogjon a gyerek-gondoljuk így. Kendus kipróbálta már az úszást, focit, lovaglást, korit(íjászathoz lenne még kedve), aztán egy idő után máshoz lett kedve.(De jó lett volna, ha gyerekkoromba ennyi lehetőségem lett volna...)

Szeptember közepe felé jött az ötlete(igen, ő kezdeményezte), hogy az oviban lévő karate edzésre elmenne és ha tetszik neki, akkor maradna. Hozzáteszem az ovis csoportból egy fiú jár még, vele nem pajtiskodik.
Az első edzésre elkísértem. Nem egy karate alkat, a látottak alapján azt szűrtem le, hogy a karatén túl(amit nem vesznek halálosan komolyan, lehet, hogy éppen ezért tetszik neki)van játékos mozgásfejlesztés, taktikázás, koncentráció fejlesztés.

Az edző, András bácsi(a kora alapján még nem bácsi)jófej, gyerekszerető, ért a gyerekek nyelvén,sokat viccelődik. Ami nekem kifejezetten bejött, hogy nem volt olyan, mint pl. a focin, hogy kiestél, ülj le/nem vagy elég gyors/ülj le.
Kendus karate "nyelven"számol, a legújabb mutatványait bemutatja. Csütörtökön és pénteken van karate, mi hétfőn úgy indulunk a hétnek, hogy mikor lesz csütörtök, várja. Nem hagyna ki egy edzsét sem, mert a karate szent és sérthetetlen.

Az óra nem az ő óvodájának épületében van, hanem a közvetlenül mellette lévőben, András bácsi összeszedi a gyerekeket és átviszi, mi szülők oda megyünk érte. Elméletben 30-35 perc egy edzés, a gyakorlatban 45-50 perces a karate. az óra vége felé bekukucskálok és azt látom, hogy Kendus issza András bácsi szavait, instrukcióit. Az első oktató, aki a pénzért tovább tartja a foglalkozást, nem mintha elvárás lenne, de a lovaglást azért is hagytuk abba, mert a 30 perc a végére 22 lett(mindez 3000 forintért)
Nincs karate ruhájuk(biztos van erre egy szakkifejezés), hanem a tornaruhájukba és mezítláb edzenek. Kendus felfázós, rajta tornacipő is van. Átöltözni egyedül kell(ami egy 5 évesnek nem jelenthet(ne) problémát, Kende ha a nap végére szétcsúszik, akkor felcserélődnek/kimaradnak ruhadarabok. Például atlétát nem veszi vissza vagy elhagyja a harisnyáját.
Szétszórt, legutóbb háromszor küldtem vissza a sapkájáért. Első körben feltűnt neki, hogy ottmaradt a felsőrésze is, persze sapka nélkül jött vissza, másodszorra visszament, de elfelejtette, hogy miért is...harmadszorra sikerült kézhez vennie a sapkát.
András bácsi megjegyezte, hogy már most kezdjen el az esküvőjére készülni:)
Ha megkérdezem Kendust, hogy mit szeret a karatéban, akkor azt mondja, hogy mindent, de leginkább a vetődést!

Vinci is nagyon érdeklődő. András bácsi van annyira kedves, hogy ha Vini velem van, akkor az óra utolsó 5-10 percében bemehet bohóckodni(nem egy szabálykövető, de próbálkozik...)

Február közepén lesz Shaolin bemutató, nagy lenne a boldogság, ha eljutnánk...