Dami

Kende volt ovis társa Dami, Damján.
Tavaly év közepétől talált egymásra a két fiú és kötött szoros barátságot. Dami maradt a kacsa csoportban, januártól ő is csoportot váltott, de maradt az ovi falain belül.
Kendus visszahúzódó, halk típusú fiú, szeret egyedül játszani és sokáig képes molyolni néhány legóval vagy kinder figurával, szerepjátékozik, könyvet olvas. Alkalmazkodó, ha a közösségben/csoportban talál magának hozzá hasonló habitusú gyereket, akkor ő ahhoz nagyon tud ragaszkodni. Hasonló hasonlót vonz, Dami természete, habitusa is hasonló a Kendééhez. Verekedés, csintalanság mindkettőtől távol áll.
Szoros barátság lett az övéké. Minden héten találkozunk, hol nálunk bandáznak a fiúk, hol náluk. Nyáron, a felújítás végeztével, miután hazajöttünk Vali-Dami anyukája-felajánlotta a segítségét: elvállalják Kendust egy délelőtt vagy egy délután. Tegyem itthon a dolgom, egy gyerekkel mégis könnyebb, mint kettővel(ilyen esetben érzi leginkább az ember)
Kendus szívesen ment, tárt karokkal várták, belemerültek a játékba, Kende kikerekedett szemekkel nézett rám, amikor megjelentem érte. "Már annyi az idő?"
Nyugodt szívvel hagytam ott, biztos voltam benne, hogy jól érzik magukat.
Azóta többször is segítettük ki így egymást. Hol nálam volt három gyerek, hol náluk(Dami nővére, Virág 12 éves)
Kánikulában elvitték  Kendust a kerületi vizes játszótérre

(mi előtte még soha nem jártunk ott), Kende azóta is emlegeti.

A két fiú majdnem egyszerre született, 1 héttel idősebb az enyém. Dami szülinapja volt a második gyerekzsúr(Noelé volt az első), ahol otthagytuk a gyerekünket bulizni.

Az ottani társaság ismerte egymást-régi" kacsások "voltak Dami vendégei.

Decemberben a két ünnep között, Dami vendégeskedett nálunk.

Hogy minél több idő jusson játékra, wc-re sem akartak elmenni, úgy kellett őket noszogatni.

Örülök, hogy barátok lettek, az már csak hab a tortán, hogy mi szülők is hasonló gondolkodásúak vagyunk.