Szilveszter, Újév első napja

Programunk lett volna bőven szilveszterre és új első napjára, de mindent keresztülhúzott Kendus lebetegedése.
Már 30.-án gyanúsan könnyes volt a szeme, délelőtt hét ágra sütött a nap, kiküldtem őket az udvarra, szívják magukba azt a kis d vitamint, amit most lehet(és persze legyenek egy kicsit levegőn is). Kendusnak nem volt kedve semmihez, megállt a teraszon és nézett ki a fejéből. Ebéd után gyorsan elaludt, vörös füllel, pofival ébredt, ami nála a láz egyik jele.
Éjszaka nem telt el eseménytelenül: láz, hányás, hasmenés, torokfájás és mellékesen megjegyezte, hogy a füle is fáj. Szilveszterkor már hagyomány nálunk, hogy múzeumba megyünk, január elsején a Normafához(nem zavar, hogy repkednek a mínuszok, több réteg ruhát veszünk magunkra és mozgunk)
Szilveszterkor délelőtt a megszokottnál több mesét(inkább tini sorozatot, West Hill Gimi nézhetett, nekem nem jön be, de ő odavan érte, Megamaxon adják)nézett, aludtak(csodával határos módon mindketten egyszerre), délután meglátogatott minket Nóri. Beszélgettünk, ettünk, játszottunk.
Este ismét lázas lett, éjjel egykor ébredt, 38.5 volt ismét a hője(ahogy kimegy a kúp hatása, rögtön felugrik a láza. Tiltakozik a kúp ellen, de más nem viszi le neki a lázát, gyorsabban hat,mint a szájon át adható szerek)
Éjjel egykor mondta, hogy ha már felébredtünk mindannyian, bontsuk ki az almás gyerekpezsgőt(stílusosan dinós az üvege), koccintottunk, aludtunk a nagyágyban négyen, majd átmentünk a gyerekágyba(még jó, hogy olyan széles, egy felnőtt+egy gyerekre tervezve). Reggel mégis mindenki a hálószobában kelt.
Kendus lábadozik, bízom benne hétfőre kutya baja se lesz. Már csak attól tartok, hogy Vinci is elkapja tőle a nyavalyát. Kb. 2 nap különbséggel szokták átadni egymásnak a trutymót.
Mi így kezdtük az évet.