Éttermi incidens

Esztergomba jártunk, ebédhez kerestük az az éttermet, ahol évekkel ezelőtt nagyon finomat ettünk. Arra emlékeztünk, hogy macskaköves volt az utca és mályva színű az épület. Séta közben találtunk is ilyet, amikor beléptünk, akkor rájöttünk hogy ez nem az a hely, amit kerestünk, de ha már ott vagyunk éhesen, akkor eszünk.
Kértünk etetőszéket, nem kaptunk, helyette a pincérnő ügyesen megoldotta párnákkal a szintkülönbséget. Jeleztük, hogy olyan helyre ültessenek minket, ahol nem zavarunk két gyerekkel(ezt mindig kérjük).
Mellettünk ült 3 nő és 1 férfi, belépéskor láttam, hogy már a desszertnél tartanak.
Vinci elég nyűgös volt, időnként hangosabb az "átlagos"gyerektől. Ízletes húslevest ettünk, én közösen egy tányérból Vincivel. Még nem érkezett meg a második fogás, de Vinci már nem bírt a fenekén ülni, jobbnak láttuk, ha bekerül a babakocsiba(onnan kidobta a nyugtató cumit), de nem ordított, visított, csak hangosan kommunikált.
Megkérdeztem tőle, hogy kimenjünk az udvarra?(belső udvarra van az étteremnek)
Még nem beszél és nem mondja, hogy igen(szemével,  fejével,mimikával kommunikál)
Erre a kérdésre a szomszéd asztalnál azt mondja jó hangosan a pasi, hogy IGEN, MENJENEK KI!!
Első gondolatom az volt, hogy jól hallottam-e. Ránéztem és megismételte az előző mondatát. Majd mondta, hogy zavarja őt a gyerekem, mert olyan hangerővel ordít, hogy ők nem értik egymás szavát.
Fogtam magam, felöltöztettem Vincit.
Közben Zoli wc-ről jött és kikerekedett szemmel  kérdezte, hogy hova megyünk. Elmondtam neki, hogy zavarunk más vendéget. Zoli bepöccent, odament és felvázolta a helyzetet:
1. Menjen ki ő
2. Gyerek, szóltunk már belépéskor is, hogy szeparált részt kérünk
Vitatkoztunk pár percig a férfival. Elmondta, hogy neveletlenek a gyerekek, neki is van négy(!), de azok angyalok(soha nem viselkedtek így)
Mi zavarja őket?Elhangzott, hogy hangosak, belerúgtak az asztalba(nem is vettem észre)és egyébként is....gyerekből van(nak)
Röviden felvázoltam, hogy Vinci megkésett  beszédfejlődésű, sajátosan fejezi ki magát, nem üvöltött.
Kimentem vele, közben annyira felhúztam magam, hogy sírtam. Ennyire tapló, bunkó emberekkel még nem találkoztam.
Társaság befejezte az ebédjét, távozásnál a férfi elviharzott mellettem, a nők odajöttek bocsánatot, elnézést kérni.
Miután kihozták a második fogást, bementem, de az étvágyam elment. Becsomagoltattuk az ételt, kijött az étterem vezetője(ő is elnézést kért a fickó nevében)és ajándékként egy üveg bort adott(ne menjünk el onnan rossz szájízzel)
Az egész napot beárnyékolta az incidens.
Zoli utólag mondta, hogy el-elcsípett néhány mondatot, amíg bent voltunk az étterembe és utólag rájött, hogy Mi voltunk a társaság(jól szituált embereknek tűntek)témája.