Idén 5 éves és 2 éves fiúnak szerzünk ezzel örömet.
Egy egész délután rámegy arra, hogy átnézzük a játéktartó dobozok tartalmát, a fonott kosarak tartalmát, a fiókokban és a polcokon lévő mütyüröket.
Megbeszéljük, hogy mi az, amitől megválnának, nem megy mindig könnyen: rég elfelejtett játéknak tudnak ilyenkor igazán örülni.
Zoli cipősdobozait használjuk fel, az ő lába a legnagyobb, abba fér a legtöbb ajándék. Minek örül a gyerek?játéknak, édességnek, ruhának(talán ebben a sorrendben)
Müller édességeit szeretjük leginkább: széles a választék, jó áruk van, találunk különlegességeket is.
Amikor előhoztam a 'dugiszekrényből' az édességeket, akkor a fiúk, mint a hiéna rácsaptak. Elmondtam nekik, hogy milyen szerencsések, ők ehetnek máskor is nasikat, de sok gyereknek nem jut édesség, ezzel lehetett rájuk hatni. Még Vinci is megértette!
Szétnéztünk a ruhásszekrényben is, találtunk kinőtt, de jó állapotban lévő, márkás Verdás felsőrészt, a nagyobb fiúnak új zoknicsomag került a dobozba.
Minden évben a Lurdyba visszük az adományainkat amiket az apjuk szépen becsomagol(az ő erőssége a csomagolás:)
Idén szomorúan , meglepődve vettem észre, hogy látványosan kevesebb a cipősdoboz az elmúlt évekhez képest.....másik dolog, hogy nem a Baptisták, hanem a Mikulásgyár gyűjti a felajánlásokat(vagy egy cég a kettő?!)
Lurdyban kedves Mikulás fogadja a gyerekeket, egy kuckót építettek neki, lehet fényképezkedni vele, segítőkészségünket finom szaloncukorral hálálják meg.
Már kb. 1 hete elkészült a csomag, de nem volt időnk elvinni, addig is betettem a mosókonyhába őket. Jön Kendus, hogy ő bizony az egyiket félig felbontotta, mert azt hitte, hogy az Nóri karácsonyi ajándéka...gyorsan felejt a drágám.
 |
| Szájukban a szaloncukor |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése