Advent harmadik vasárnapja

Délelőtt meglátogattuk Noeléket, régen találkoztunk, bepótoltuk a fiúk szülinapját(Kende ötödikén, Noel hatodikán született)a barátság a csecsemőosztályon köttettet:)
Vinci könnyen feloldódik idegen helyen, nem zavarja, hogy nem otthon van, simán pakol, tesz-vesz másnál is. Noelnak megtalálta a színes ceruzáit, legóit, tűzoltóit. A fiúk  akkor sem szégyenlősek vendégségben, ha evésről van szó. Mindketten megtalálták a chips-es tálkát, az utolsó apró falatot is elfogyasztották.
Délután tervben volt, hogy elmegyünk korizni a Bálnához(ingyenes), bevásárolunk(vagy legalábbis tejet, kenyeret veszünk)elmegyünk azért a csomagért, amit Németországból küldtek nekünk.
Korizni nem jutottunk el, az eső szemerkélt, mi, felnőttek lazán öltözködtünk, a gyerekeken persze több réteg ruha.
Tényleg csak tejért és pékáruért futottam be a Lidl-be, a fiúk, addig az Apjukkal a kocsiban vártak(türelmetlenül)
Cilihez mentünk a szép, nagy csomagért. Cili, régi egyetemi kolesztárs, mióta végeztünk, azóta nem találkoztam vele, sokat beszélgettünk, elment az idő(sétáltunk a lakása környékén, Normafához közel lakik) Úgy mentünk hozzá, hogy megyünk-jövünk, sietünk korizni. Ehelyett teáztunk, a fiúk az asztalon lévő csokit megették(tényleg nem szívbajosok), futkároztak a lakásban.
Kendus annyira izgatott volt, hogy mi lehet a szép, nagy dobozban(ami azóta kincsestartó lett), amit Kiaráék küldtek neki, hogy már Cilinél ki akarta bontani(végül nem engedtük, mert akkor talán még most is Cilinél lennénk:)

Húúú...annyi mindent kaptak a fiúk(jobbnál-jobb játékokat, táskát, kirakót, tusfürdőt, favonatos pályát, nekem is volt benne meglepi, fincsi csoki!!)

Felirat hozzáadása

Ezzel elkezdődött a karácsonyi ajándékbontás.