Heti sokk

Listán szerepel: kézbe harapás, verekedés, erőszakos "altatás".
Így év vége fele kezd tele lenni a hócipőm az ovis történésekkel.
Kendus utálja az egyik óvónénit, mily meglepő azt, amelyik marad a csoportban(és nem megy át az angolosba)eddig nekem semmi bajom nem volt vele, de,amit csinált több,mint sokkoló.
Majdnem 4,5 éves már a fiam, ebben az életkorban(sokan már 2 éves korukban)abbahagyják a délutáni alvást. Ő, akkor szunyál ebéd után, A: ha beteg vagy az lesz
                                                                       B: ha hajnalban indítja a napot
A héten 7 körüli ébredtek a fiúk. Ami ugye azt eredményezte, hogy délután Kendus nem aludt. Szabálykövető, illedelmes, okos, ismeri és tiszteli az ovis előírásokat. Tényleg nagyon rendes.
Azt mesélte(örülök, hogy teljesen magától elmondja), hogy imitálta az alvást(ahogy mondja: "tettetem"), amit az óvónéni észrevett. Odament hozzá("olyan közel hajolt az arcomhoz"), megfogta a fejét és beleverte az ágyba. "Elkezdtem könnyezni, nem mertem sírni, nehogy visszajöjjön!"
Mérges vagyok!Egy kiégett(55 év körüli, gyerektelen)óvónéniről van szó, akinek elege van mindenből, állandóan világfájdalma van, nincs egy kedves mosoly az arcán és a gyerekek nem szeretik(több szülőtől hallottam már rá panaszt)
Ha az említett óvónéni a délutános, akkor kéri, hogy ebéd után hozzam haza. Nehezen megy oviba, ha látja, hogy ő nyitja az ajtót.
Nem hangoskodott, nem beszélgetett, hanem csöndben feküdt. Pihent.
Olyan alvó állatkát visz magával, amit a szeme elé tud tenni(jó nagy legyen).Ha tudom, akkor hazahozom ebéd után.
Már nem kell sokat menni oviba,bízom benne, hogy összejön az oviváltás.
(Támogatom és jónak tartom az itt folyó pedagógiai módszert-lépésről-lépésre, de a változások miatt úgy döntöttünk, hogy új ovit keresünk)

A másik, hogy az egyik roma kisfiú terrorizálja a csoportot.
Délután megyek Kendusért, a fent említett óvónéni volt velük. Kérdezem, hol van Kendus?Nem tudja, itt van valahol, keressem meg válaszolt.
Ő éppen napozott és beszélgetett a másik csoport óvónénijével.Értem én, hogy kell a D vitamin a testnek és a léleknek, de ha tudja, hogy ki(k) a problémások, akkor menjen a gyerek(k)közelébe. Fáradságos munka az állás.
Két nagyobb fiú fogja közre Kendét, aki sír. Annyira sírt, hogy nem tudta elmondani, mi történt vele. A másik két fiú mondta, hogy megverték őt.
Dühömben odamentem az óvónénihez és közöltem vele, hogy megverték Kendét.
Erre ő: nem tudok semmit csinálni!Beszéljek én a verekedős fiúval!
Ugyanez a kisfiú tegnap beleharapott.
Cs, a verekedős egy szeretethiányos gyerek. Állandóan ügyeletben, nem fizetnek be neki plusz kirándulásokra(pedig nem tűnek csórónak), az anyukája nem jött el az anyák napi ünnepségre sem.(hazafelé jövet láttuk, hogy ballag ki a kisboltból)
 Akkor azt éreztem, hogy hazahoznám ezt a gyereket és úgy megszeretgetném.
A verekedéssel hívja fel magára a figyelmet.