Az elengedést még gyakorolnom kell. Egész nap azon járt a fejem, hogy mit csinál Kendus, hogy érzi magát, kifújja-e az orrát(talán viccesnek hangzik, de nem az!), eszik-e rendesen. Izgultam rendesen, meglestem volna őt napközben!
Külön busszal utaztak,csak reménykedtem, hogy sima útjuk lesz. Felháborító, hogy az autóba kötelező a gyerekülés, a buszon nemhogy gyerekülés, de még biztonsági öv sincs. No comment.
86 km-re van tőlünk Abony, nagy merészségre és bátorságra vall az óvónők részéről, hogy ezt a távot bevállalták az ovisokkal. Érdekes, izgalmas hely lehet Abony(még csak átutazóban voltam arra), azt gondolom, hogy közelebb is vannak gyerekbarát, szuper helyek.
Szerencsére nemcsak a két óvónő ment velük, hanem a pedagógiai asszisztens és két dadus erősítésnek. Az óvónők törekedtek arra, hogy olcsón hozzák ki a kirándulást, mégsem ment mindenki.
7.30-ra kellett beérni, ami nekünk nem jelent gondot. Előző este gondosan becsomagoltuk közösen a nasikat(legfontosabb), került a táskába diós kalács, víz és a biztonság kedvéért váltás ruha is.(hiába volt 30 fok, nem vette le a farmert, mert "nem mondta senki, hogy rövidnadrágot vegyek"Az önállósodáshoz még sok idő kell.
Itthon tartottunk egy főpróbát: hogyan kell az uzsonnás dobozt kinyitni, hogy működik a kulacs. Raktam be zsepit és szalvétát is. Kendus utólag mesélte, hogy a többiek megkérdezték tőle, miért vitt szalvétát. Eredeti állapotba hozta vissza a tisztasági csomagot.
A tatyóba összenyomódott a kaja és kiömlött a víz. Gusztustalan látvány várt este.
Elmentek ott állatkertbe, de azt mondta, hogy nem voltak állatok. Volt szó lovaskocsikázásról, helyette lovagoltak, amit nagyon élvezett. Rablónak hívták a lovat.
Agyagoztak, készített egy tálkát, amit este kiraktunk a napra száradni. Egy rossz mozdulat miatt másnak kettétörtem, ragasztásra vár.
Mesélte az óvónéninek, hogy nekünk egy már van ilyen otthon. Gombócfesztiválon csinálta.
Sütöttek pogácsát, sajtosat, "öreg tésztából készült". Ránk is gondolt, mindenkinek hozott haza egy pogit és tényleg nagyon finom volt!
Délután 4-re kérték, hogy menjünk értük. Akkor már az ovi udvarán szaladgált az én szutykos kisfiam. Más anyuka ránézett és kikerekedett a szeme. Vastag rétegben állt az arcán a mocsok, a szemzugában a homokszemcsék, az orrából a sárga trutyi figyelt, nadrágjából a füvet és egyéb koszt nem tudtam kimosni.
Lefekvésnél megkérdeztem tőle, hogy mi volt neki a legjobb a napjában: "Cseréltünk a többiekkel édességet a buszon!", plusz"Nem kellett aludni"
Nagyon bátor vagy :) Én is biztos végigozgultam volna. Mondjuk azt nem értem, miért a legmelegebb, zivataros napon mentek kirándulni, de a lényeg, hogy jól érezték magukat. Aranyos, hogy nektek is hozott meglepit :)
VálaszTörlés:-) Az első ilyen óvodai kirándulást végigizgultam, és a másodikat, harmadikat is (nemrég volt nálunk is). És az elsőn, az akkor még gyesen lévő anyukatárs lefotózta őket a busznál, a képet rögtön küldte tovább nekem, én meg ültem a munkahelyemen a képet nézve és könnyes volt a szemem. :-))))
VálaszTörlésArra, gondolom, nagyon büszke vagy, hogy mindenkire gondolt a pogácsákkal. Ez szerintem nagyon komoly dolog, otthonról hozza. (Emlékszem, a húgommal voltunk ilyen testvérek, mindig hoztunk egymásnak az iskolából édességet, ha valakinek a névnapja, születésnapja volt. Ha pedig csak egy darab jutott valamiből, azt hazavittük a másiknak.)